„Ne maradjon belőlem semmi több, csak amit élő érdeke szerint táplálékként őriz meg az utókor.”

Csorba Győző költő, műfordító, szerkesztő Pécsett született, 1916. november 21-én, 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülővárosát fél évnél hosszabb időre egyhuzamban soha nem hagyta el. Pécsről ezt írja a Séta és meditáció című versében: „Nekem: A VÁROS mindörökre.”
„Csorba Győző művészetével, írói műhelyével, emberi tartásával több mint fél évszázada fémjelzi a pécsi irodalmat és kultúrát […]. Baumgarten-díjas  (1947), kétszeres  József  Attila-díjas (1957, 1972), Kossuth-díjas (1985), Pécs város díszpolgára (1986). Hetvenötödik születésnapja alkalmából, mivelhogy betegeskedett, a köztársasági elnök személyesen hozta el Pécsre, s adta át neki az újabb kitüntetést, a Magyar Köztársaság Érdemkeresztje Középkeresztjét.”  - írja róla 1993-ban barátja, költőtársa, bibliográfusa, az azóta szintén Kossuth-díjjal kitüntetett Bertók László.
Szerkesztő- és írótársa, monográfusa, Tüskés Tibor így ír róla. „Idegenkedik mindentől, ami lazaság, érzelgősség, hígság, de éppígy elfordul a puszta intellektus hűvös, éles vonalú, hideg fényű ragyogásától. Mély és hiteles érzelmi alap és az értelem fel-feltörő kontrollja: ez a kettősség adja költészetének sajátos ízét, egyéni karakterét, nyugtalanító feszültségét.”
Régi pécsi barátság fűzte pályatársához, Weöres Sándorhoz, aki ezt írja 1978-ban: „Csorba Győzőben láttam a feltétlenül valódi költőt, a hazugságmentes abszolút lírikust… Pécsi családi körében, társas magányában az örökkévalóságnak dolgozik.”
"Szűnjék meg a „líra” szó ábrándot, lágyságot, pódiumot asszociálni. Álljon a költészet az ember útjába, keveredjen ételébe, italába, üljön mellé örömében, bánatában, munkájában, pihenésében. Ne lehessen tőle szabadulni, ne lehessen kikerülni, mellőzni, félretenni. Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik életéből" - foglalja össze költői hitvallását Csorba az Összegyűjtött versek c. kötetének Magamról, verseimről c. utószavában, 1977 májusában.

A honlappal ennek a gazdag, fényes ragyogású pályának az áttekintését kívánjuk adni, így szeretnénk méltó emléket állítani a könyvekkel és folyóiratokkal szinte minden percében együtt élő költőnek és embernek a számítástechnika korában is.

A Csorba Győző Társaság 145. hírlevele

1. Társaságunk elnökének életinterjúját a PTE Per Aspera ad Astra című folyóirata közölte 2017. évi 1-2. számában. Ajánlom figyelmükbe az interjút, amely egy kiváló ember életének olvasmányos foglalata. A nagyméretű fájl  itt olvasható. 2. Mint Tüke Jubileumi Emlékérmes (2018) meghívást kaptam a Tüke Alapítvány… Tovább

A Csorba Győző Társaság 144. hírlevele

1. Sorsunk konferenciát rendeznek a Magyar Írószövetség dísztermében 2018. május 24-én. A konferenciának pécsi előadói is lesznek: prof. dr. Nagy Imre és dr. Szirtes Gábor is emlékezik a Sorsunkra és Várkonyi Nándorra. Persze az előadók között Kende Katát is pécsiként tisztelhetjük;) Szeretettel várnak mindenkit a rendezők!… Tovább

A Csorba Győző Társaság 143. hírlevele

1. 2018. 04. 19.-én megtartottuk a Csorba Győző Társaság évi rendes közgyűlését. Ez volt a Társaság 5. közgyűlése. A jelenlevők elfogadták a pénzügyi beszámolót és a könyvelői jelentést. Elfogadták Pintér László beszámolóját is a 2017-es év tevékenységéről. A tájékoztatás gyorsítása miatt most mellékelem a közgyűlés jegyzőkönyvét, melyről még… Tovább

A Csorba Győző Társaság 142. hírlevele

1. Ma a Papnövelde (a szocialista időkben Kulich Gyula) utcában jártunk az Artisjus pécsi irodájában. Csorba Győző 1950-1959 között az irodához közeli 19. sz. házban lakott családjával. Készítettem néhány fotót a mostani állapotról és a sokszor emlegetett őrtoronyról, ahol Csorba a Faust 2. részét fordította. Így beszélt erről a költő… Tovább

A Csorba Győző Társaság 141. hírlevele

1. A magyar költészet napja a mai. A honlapon az egy hete ültetett mandulafácskánk egyetlen virágának képével, Janus Pannonius Egy dunántúli mandulafára és Pannónia dicsérete című versének ajánlásával köszöntöm a jeles napot. A költészet fontos, még akkor is, ha mostanában nem annyira divatos. Isten éltesse a… Tovább