Két szomorú hírrel kezdem a mai blogot. Egyik irodalmi, a másik személyesebb.

Az irodalmi: elhunyt Tolnai Ottó vajdasági magyar író, költő. Itt olvashatnak róla és itt is. Emlékét a honlap olvasói is tisztelettel őrzik. Csorba könyvtárában a következő kötet emlékeztet rá:

Tolnai Ottó: Wilhelm-dalok avagy a vidéki orfeusz. – Pécs : Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó, 1992. – 281 p. : ill.; 20 cm. – ISBN 963 7770 21 6 fűzött. –  Kiváló állapotban. – Magyar irodalom, vers, Csorba Emlékszoba.

A személyesebb emlék többszörösen eszembe juttatja az elmúlást. A villámok közel csapkodnak. Hétfőn volt egy kedves kolléganőm temetése. Müller Józsefné, Edittel, aki velem egy évben született, majd két évtizedig dolgoztam vele a Pécsi Városi Könyvtárban, csoportom tagjai is volt rövid ideig, majd utána a  Központi Gyerekkönyvtár könyvtárosaként tevékenykedett nyugdíjazásáig. Kedves, szorgalmas munkatárs volt. Nagyon sajnálom, hogy a temetésére nem tudtam elmenni hirtelen jött rosszullétem miatt: indultam volna már, de a kapunkból vissza kellett fordulnom. Családjának, kiket jól ismertem – kitűnő édesapjával a sok pécsi „kocsmahivatal” közül egyikben-másikban néha még egy-két pohár bort is megittunk -, őszinte együttérzésemet fejezem ki, erőt kívánok nekik a veszteség elviseléséhez. Emlékét a kollégák velem együtt szeretettel megőrzik. Isten nyugosztaljon, kedves Eda, legyen neked könnyű a föld.

És akkor a blog.

1. Ma két verset ajánlok, Kondor Katalin után, szabadon. (Természetesen a költőket is.) Ebben a buta háborús őrületben mi más lehetne az egyik vers: Virág Benedek: Békesség óhajtás. És egy feldolgozása, itt. Mi segíthet túlélni? Talán ez: József Attila: Ars poetica: „Én túllépek e mai kocsmán, / az értelemig és tovább! / Szabad ésszel nem adom ocsmány / módon a szolga ostobát.”

Csorba Győző youtube cstornája itt érhető el. A csatornára feltöltött videók címlistája itt megtekinthető. (170 cím; 2025. 01. 19.)
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a videókra, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. A mai Csorba vers válogatásomból:

A honlapon a vers itt olvasható. (Itt a versből egy részlet Csorba előadásában is meghallgatható.) Most nem a megszokott módon idézek, mégpedig azért, mert megtaláltam a vers első közlését a Jelenkor 1980. évi januári számában. Ebből a számból a következő blogban másolom Albert Zsuzsa és Csorba Győző beszélgetését.

A következő pontban majd elnökünk, dr. Nagy Imre közgyűlésen elmondott felszólalásaiból idézek. Ehhez kapcsolódóan ma nem csak Csorba verset mutatok be, hanem prózát is arról, mit gondolt Csorba a költészetről, emberségről, HUMÁNUMRÓL. Részleteket közlök egy összeállításból, amelyet valamikor Fiatalok között címmel mondtam el egy Költészet napi emlékezésen.

Azt gondolom, nem kell nagyon magyarázni, miért éppen ezeket a gondolatokat olvastam fel egykor az emlékezésen – és most, a közgyűlésen. Csorba legmélyebb vallomásai ezek a költészetről, megtámogatva József Attilával. Milyen nagyszerű mondatok, amelyeket Csorba is így gondolt: „Te jól tudod: a költő sohasem lódít: / az igazat mondd ne csak a valódit,” és „Arról van szó, ha szólsz ne lohadjunk / de mi férfiak férfiak maradjunk / és nők a nők – szabadok kedvesek / – s mind ember, mert az egyre kevesebb…” (Ó, de időszerű a zseni óhaja! Időszerűbb, mint valaha.)

Vagy például ez is fontos:

„– … Ma mennyire viszonyítási alap az ön számára, amit a fiatalok írnak?
– Nem minden esetben tudom követni, amit csinálnak, de azért sosem haragszom rájuk, soha nem ítélem el őket. Az irodalomhoz, úgy gondolom, három tényező szükséges: író, írás és közönség. Ha az írás nem írás, azaz nem szóból építkezik, hanem mondjuk, idézőjelekből és mértani alakzatokból, vagy ha kirekesztjük belőle a közönséget, akkor nem teljes a szentháromság. Kísérletek mindig vannak, a fiataloknak sokfélét ki kell próbálniuk, hogy megtalálják magukat. De ha meg akarjuk őrizni a költészet amúgy is csökkenő hatását, tartanunk kell magunkat a szentháromsághoz.”
Magyar Nemzet, 1988. júl. 30. 9. p. = Eszéki Erzsébet: Kibeszéljük magunkat. Íróportrék. Interjúk. Bp. 1990, Múzsák. 112–116. p.

Vagy ez:

5. Miért éppen ez a régi előadásomat idéztem a fenti okokon kívül? Dr. Nagy Imre háromszor szólalt meg a közgyűlésen: először, amikor megnyitotta azt, másodszor, amikor a hivatalos rész után köszöntötte a Társaságot működésének 10. évfordulóján, harmadszor, amikor Csorbával készített, alább is közölt interjújáról beszélt. A társaságot köszöntő meleg hangú emlékező szövegben Nagy Imre bejelentette, hogy 2026. januártól korára való tekintettel lemond a Társaság elnöki posztjáról, majd felvillantott egy-egy fontos eseményt a Társaság életéből. Főként a könyvkiadásra emlékezett örömmel. Egyben fölhívta a figyelmet arra, hogy a jövőben is erre kellene fordítani figyelmet, mert a könyv az irodalom és általában a tudás legmaradandóbb megőrzési formája. Fölhívta a figyelmet arra is, hogy a nehezen mozgó-mozgósítható tagok személyes találkozója helyett/mellett a Társaságnak jobban fel kellene használni a következő években a számítógép és az internet adta lehetőséget a kapcsolattartásra. Említette a Séta és meditáció című Csorba-vers körül kialakult eltérő értelmezésünket, amely „vitánkat” aztán baráti módon, csendben zártunk le. Megható módon beszélt arról, hogy vitáinkat a következő időkben is megértéssel, megfelelő keretek között próbáljuk feloldani, ne sértsük meg egymást, tartsuk meg a humánumot. És ez a szó pontosan Csorba humánumról mondott szavaira rímel.

Itt is megköszönöm professzor úrnak, hogy első hivásra vállalta az elnöki posztot, hogy olyan nagy szeretettel és erővel dolgozott a Társaságért és Csorba emlékéért amellett, hogy rendíthetetlenül írta könyveit, tanulmányait a város és a megye irodalomtörténetéről. Megköszönöm, hogy öregdiákjaként hetvenen túl lexikális tudásomat is gyarapítva tanulhattam tőle emberséget, HUMÁNUMOT a csorbai értelemben. A Szemközt vele című, alább bemásolt interjúból beszédében is a humánumot emelte ki, mint a legfontosabb értéket. Nagy Imrét megkérem majd, írja le gondolatait az interjúról, hogy azokat híven tudjam visszaadni az olvasóknak.

A 2024 (2025) évi közgyűlés képei.A 329. Csorba blog melléklete. Új Dunántúli Napló Nagy Imre_1990. 05

Megköszönve figyelmüket szeretettel várom további érdeklődésüket.