327. Csorba blog. Március 15. Clairvaux-i Szent Bernát
2025.03.09.
329. Csorba blog. A 2024/2025. évi közgyűlésről
2025.03.23.328. Csorba blog. Közgyűlés. Rádiók, március 15.
A Csorba Győző Társaság hivatalos logója. A rajz Martyn Ferenc munkája
Meghívó ismét!
A Csorba Győző Társaság a 2024. évi közgyűlését (kicsi csúszással)
2025. március 20-án 17 órától tartja
a Pécsi Tudásközpont kis konferenciatermében.
A közgyűlés napirendjén a hivatalos bevezető után (napirend, levezető elnök, jegyzőkönyvvezető, jegyzőkönyv hitelesítők megválasztása, a jelenléti ív aláírása, Pintér László beszámolója és a 2023. évi, NAV által elfogadott könyvelői jelentés jóváhagyása) a Társaság működésének 10. évfordulójára visszaemlékezve dr. Nagy Imre elnök beszél az évtizedes munkáról és a tervekről, melyek elnökünk fontos bejelentése miatt is mérföldkövet jelenthetenek Társaságunk életében.
Várjuk a tagok és minden érdeklődő (a közgyűlés nyilvános) szíves megjelenését!
Kérem, jelezzék részvételi szándékukat és kérem azok visszajelzését is a meghívó tudomásulvételéről, akik a közgyűlésen nem tudnak megjelenni!
Jelzem egyben azt is, hogy a tagdíjakat hivatalos befizetési utalvány ellenében a rendezvényen is be lehet fizetni, ill. azt a Társaság bankszámláján átutalással is lehet rendezni.
Minden eddigi befizetőnek köszönjük a tagdíjat.
1. Ma három címet ajánlok. Március 15-re emlékezni, emlékeztetni kötelesség ma is. Íme, az én mai emlékeztetőim: Petőfi Sándor: Nemzeti dal. Görbe János előadása a Föltámadott a tenger című filmből. A másik egy emlékező klip: a Filmhíradó 1925. március 15-ei beszámolója az 1848-as budapesti megemlékezésekről. Érdemes az egészet megnézni – emlékezzünk eleinkre -, de aki csak a megemlékezésekre kíváncsi, annak 5:12-től ajánlom.
Ráadásul Sinkovits Imre kétszer: Nemzeti dal, hangos, színes és Nemzeti dal, fekete-fehér, hang nélkül 1956, Budapest, Bem szobor
S mit lehetne ehhez még hozzáfűzni március idusán? Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!
Csorba youtube csatornájára feltöltött videók listája. (170 cím; 2025. 01. 19. A címlista itt megtekinthető.)
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a videókra, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. A mai Csorba vers a válogatásomból:
ÁPRILISI VÁLTOZATOK
1
Az ének fényét a szürkeség
lobbantja föl a fény a fül fénye
mindent beföd s a szem
nyugodtan hunyorog érzi
hogy a jó erő erősebb
közeleg a szem fénye is már
s akkor ki lehet állni
az ég alá: a csontok
furataiban a vér
vastag nedveiben
s a szív
sikátoraiban
fölkél a nap
Ó hajnali madárkar!
2.
Valami jöttmentnek néznek bizonnyal
a kert madarai a rengeteg friss
levél virág formálódó gyümölcs közt
a gazdag földön melynek asztalán
ők táplálékuk mindig meglelik
valami jöttmentnek ki úgy remélik
kicsit marad csak és máris továbbáll
mert napnak fénynek levegőnek és
állatnak és növénynek az egész
békésen zümmögő harmóniának
nincs semmi de semmi szüksége rá
3
Madárszó virágzó gyümölcsfák nyirkos fűszag tavasz
most április van rólatok
kellene verset írnom tavaszi
verset
De én már jó néhány nap óta
egy korhadt törzshöz járok vissza folyton
mely mégis így is koronát nevel
s holott a pusztulás országa szinte
úgy tartja magasba az életet
mint vénasszony-kar virágkosarat
Ismét tapasztalhatjuk a költő és kertje szinte szimbiotikus kapcsolatát. A szűkszavú, jelzők nélküli Csorba-vershez szokott olvasó meglepődhet s sok szép képpel díszített, a tavasz hangulatát szavakban is visszaadó sorokon. Az utolsó vers hasonlata nyilvánvaló: a költő a korhadt fatörzset figyeli, amint az az öregedésre, öregségre figyelmezteti a még fiatal költőt. A vers a Lélek és ősz című 1968-as kötetben jelent meg először, utána mindegyik válogatott kötetben és az Összegyűjtött versekben is.
5. Még mindig márciusi emlék – aktualizálva a Gyere Bodri kutyám című műdalt. Miről jutott eszembe a dal? Miközben a youtubeon keresgéltem, milyen verseket ajánljak ma, ráleltem a Gyere Bodri kutyám-ra. Arról meg eszembe jutott a régi rádiózás, a régi „rádiónk”, amelyiken olyan sokszor hallottam ezt a nótát. És akkor a ma sokat elégedetlenkedőknek, cenzúrára panaszkodóknak elmondanám, milyen volt akkoriban a „gondolatok szabad áramlása”.
A „szabad áramlást” akkoriban a magyar emberek többsége számára a rádió hiánya erősen akadályozta. (A nyomtatott sajtót a Népszabó (Népszabadság) című kommunista pártlap és vidéki mutációinak egyirányú hírei jelentették.)
De pártunk és kormányunk azért gondoskodott a hangzó „tájékoztatásról”, adott a népnek vezetékes rádiót. Milyen volt ez? Egy hangszóró, amelyet a falvak egy-egy valódi rádiójához kapcsoltak a villanyvezetékek mellett futó vezetékkel. Az egyetlen rádió általában a postán vagy a Tanácsban (Tanácsház) netán egyenesen a Pártházban volt. Ott a világvevőt aztán ráállították a Kossuth vagy a Petőfi adóra, és máris szabadon áramoltak a nép felé a pártunk és kormányunk propagandaszövegei, melyeknek még az ellentéte sem volt igaz.
Íme a vezetékes rádió (hangszóró) Forrás: wikipédia.
Mit tudott a vezetékes rádió?
„A vezetékes rádió olyan hangerőszabályozással, ki- és bekapcsolási lehetőséggel ellátott hangszórók hálózata, amelyekhez a rádióműsort nagy teljesítményű erősítővel táplált vezetékhálózattal juttatják el a helyi központok stúdiójából. Ezek a stúdiók önálló műsort is adhatnak, általában azonban rádió-vevőkészüléken vett központi adást továbbítanak. Léteznek olyan vezetékes rádió hálózatok, ahol több műsor közül választhat az előfizető, s léteznek olyanok, ahol csak egy adás hallgatható. A vezetékes rádió pont – sok pont (point to multipoint) struktúrájú, szimplex hangalapú vezetékes műsorszolgáltatás, melynél az adás helye és időpontja nem véletlenszerű, és a hallgató(k) helyhez kötöttsége sem előfeltétel. In: Wikipédia.)
Idézek egy másik helyet, ne nekem kelljen leírni, fogalmazni:
„Vezetékes rádió, bányászrádió, iskolarádió stb. néven ismert fali hangszóró doboz. Egy darab történelem.
Első fölhasználási területe a vezetékes rádió volt, a Rákosi korszak jellemző hírközvetítő eszköze. Azt lehetett rajta hallgatni, amit „föntről” engedtek, ez tudtommal a Kossuth rádió műsora volt, amit a helység központjában (mondjuk a pártbizottságon vagy a tanácsházán) elhelyezett rádión fogtak és egy nagyobb teljesítményű erősítővel 100 V-os vonalra adtak ki. A 100 V-os vonalra voltak párhuzamosan fölkötve a lakásokban ezek a falidobozok. A dobozban lévő illesztőtrafó primerje állandóan a vonalra csatlakozott, a hangerőt a szekunder megcsapolásaival változtatták. Szerencsére a fokozatkapcsolóval ki is lehetett kapcsolni.
Nem tudtam megállapítani, hol gyártották a készüléket. A hangszóró kinézetre Orion jellegű. Az Orion gyárról szóló leírásokban nem dicsekedtek el ezzel a típussal, lehet, hogy másutt készült.
A vezetékes rádió rendszert 1950-ben kezdték kiépíteni, kifejezetten politikai célzattal. Az első ötéves terv végéig, 1954-ig 700.000 darabot terveztek üzembe helyezni és eredetileg a rádió adásától független központi műsort terveztek adni a rendszerben. Ez szerencsére nem valósult meg. Nem tudom, hány darab üzemelt ezekből összesen. Úgy tudom, leginkább az új, „mesterséges” városokban (innen van a bányászrádió név) és kisebb községekben terjedt el. Havi előfizetési díja 6 Ft volt. A fali dobozt tudtommal ingyen kihelyezték, nem kellett megvenni. Az egész rendszer később szép lassan kimúlt.” (In: garai.hu) További információ innen érhető el.
És tovább pontosítunk: íme, miért volt fontos a vezetékes rádió az 1950-es évek elején. (In: Wikipédia)
A néprádió és a vezetékes rádió az ötvenes években.
„Nagy jelentőségű előnye a vezetékes rádiónak, hogy megakadályozza az ellenséges propaganda adások hallgatását, szemben a rádióvevő készülék tulajdonosokkal, akik rádiójukkal szabadon vehetnek minden tetszés szerinti állomást. A vezetékes rádió ezen kívül tömegmozgósítás céljára is felhasználható anélkül, hogy a rajta leadott műsoranyagot az éterbe is kellene sugározni.”
„Feljegyzés Farkas Mihály számára a vezetékes rádióról, 1954. június 25.
MINISZTERTANÁCS
TÁJÉKOZTATÁSI HIVATALA
Feljegyzés
Farkas Mihály elvtárs számára a vezetékes rádió egyes kérdéseiről
A Párt Politikai Bizottsága 1950-ben határozatot hozott, amelyben a vezetékes rádió nagymérvű fejlesztését határozta el. A határozat értelmében az első ötéves terv végére a Vezetékes Rádió előfizetőinek számát 500 000[-re] kell felemelni. 1953 végéig 380 000 hallgató bekapcsolását írta elő a határozat. Ez a határozat nem lett végrehajtva, 1953 decemberéig 210 000 előfizető került bekapcsolásra.
A lemaradásnak több oka van, elsősorban, hogy a Tervhivatal nem biztosította a vezetékes rádió építéséhez szükséges alapanyagokat, valamint a gépi berendezéseknek megfelelő időben történő szállítását.
A számbeli lemaradás mellett komoly hiányosságok merülnek fel a felépített hálózattal kapcsolatban is. A magyar vezetékes rádió csak a nevében vezetékes, a valóságban nem az, tekintettel arra, hogy vezetékes hálózat csak a városokban és falvakban felépített gócerősítők és előfizetők között van kiépítve. A gócerősítők műsorral való ellátása normál rádióvevőkkel történik. A megépített hálózat egy része technikai szempontból nem megfelelő, a hálózatok szabvány nélkül és nem megfelelő minőségű anyagokból készültek és ezekből adódik a szolgáltatás hiányosságainak nagy része. Az 1951., valamint az 1952. évek során épített hálózatok kellő technikai előfeltétel nélkül lettek kiépítve, megfelelő szakmai tapasztalat hiányában. A megépített hálózat egy része sem életbiztonsági, sem üzembiztonsági szempontból nem megfelelő, átépítésre szorul.
A vezetékes rádió hálózatunk nem rendelkezik megfelelő politikai biztonsággal sem. Az egyes helyi gócállomások az ottani postatisztviselők kezelésében vannak. Megvan az előfeltétele annak, hogy vezetékes rádióhálózatunkra ellenséges rádióállomások rábeszélnek. Nem egy esetben előfordult, hogy egy-egy faluban magyar műsor helyett az „Amerika Hangja” műsora volt hallható. A Magyar Rádió műszaki munkatársai egyik vidéki mérésük alkalmával egy Szeged környéki faluban azt tapasztalták, hogy a hajnali órákban a vezetékes rádió hálózatán keresztül „Amerika Hangjának” hajnali periódusa volt hallgató. A jelenség oka az volt, hogy a góckezelő nem kapcsolta ki a készüléket a magyarnyelvű műsor befejezése után és így hajnalban a mi adóállomásunk indulása előtt a közvetlenül adóállomásunk mellett sugárzó „Amerika Hangjának” műsora a hálózaton keresztül hallható volt.” Hát… előfordult ilyen is. Általában a „góckezelő” ilyenkor „szigorú vizsgálat alá lett vonva”. Magyarul: jaj volt neki…
A mi falunkban is ilyen volt a hálózat és vezetékes rádió. Alább közzéteszem a még meglevő saját darabunk fényképét is. (4-5-6. kép) A kis doboz strapabíró volt, túlélte a költözések megpróbáltatásait, azt is, amíg fatornyos kis falumból hozzánk került. A hangszóró (?) édesapám borbélyműhelye és az egyik szobánk közötti válaszfalban kialakított üregben volt elhelyezve, hogy itt is, ott is hallgatható legyen. (Bizony, kétszobás „Kádár kocka” volt a mi házunk.) Hát így hallgattam én sokszor a Gyere Bodri kutyám című dalt a vezetékes rádión. És még sok mást. Szepesi 6:3-as közvetítését (emlékszem, mert nagybetegen feküdtem a fal mellett, a hangdoboz alatt, és később a Holdfényes májusok (Oly távol messze van hazám…) című slágert Kovács Erzsi autentikus előadásában. Aztán mondták, hogy ki keresi külföldről a magyar, vagy Magyarországról a „külföldre szakadt” hozzátartozóját, ismerősét. És, bizony, itt lehetett hallani Nagy Imre elkeseredett és némiképpen hamis szózatát a nemzethez: „Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van„. Némiképpen hamis, mert N. I. akkor már a jugoszláv nagykövetségen kapott menedékjogot elvtársaival…)
Lám, csak eljutottam a Gyere Bodri kutyámtól egy családi történetig…
Az első három kép Csorba világvevő rádióját ábrázolja. (A törött lábú teve a rádió tetején Csorba kedvenc állata volt, melyet lányaitól kunyerált el.) Ennek a rádiónak a története is érdekes. Csorba kedves jó barátjától, a Pécsett is sokat és eredményesen dolgozó Takács Jenő zeneszerzőtől kapta ajándékba a Csorba lányok szerint. Takács Jenőről sokat írtam a honlapon, pl. itt. Ritka kincs volt az a „világvevő”, nyilván sokszor szólt belőle sercegve, recsegve, meg-megszakadva az állandóan zavart Szabad Európa Rádió adása, sőt még én is hallgattam rajta, mert a rádió 1972-től Csorba révfülöpi nyaralójába került, ahol – jól lehalkítva – még én is füleltem mellette a „szabad” Európát. Aztán egy cső elromlott benne, s már nem tudtuk megcsináltatni… Sajnos. Akkor létfontosságú volt a SZER műsora, bár hazugságoktól, melyet aztán később művészi fokra emelt, már a korai időkben sem volt mentes: a segítő nyugati csapatok érkezésének ígéretével buzdította harcra a magyarokat. Vérezzetek csak…
Figyelmeztetem gyanakvó olvasóimat: ez csak ártatlan és őszinte emlékezés egy műdal kapcsán, nem politizálás. De talán nem haszontalan… Különösen mai fiataloknak, akik azonnal cenzort visítanak, ha egy kommentjük elkallódik a „neten”. Próbáltak volna akkor influenszerkedni, kommenteket írni, netán mondani.
(P. s. Most olvasom, Trump elnök megszüntette a Szabad Európa finanszírozását. Valószínű, bezár a bazár. Most mit mondjak: hála Istennek! vagy jaj, de kár!)
(P. p. s) Csak úgy eszembe jut: most, az agyondigitalizált világunkban, az internetes hír-infernóban „tájékozódva” többet tud-e valaki a világ dolgairól, ki tud-e valami igazságot bogozni a milliónyi szakértő, youtuber, influenszer, kommentelő, podcastelő (Jézus!, micsoda szavak!) szódiaréjából, mint „abban az időben” az egypárti sajtóból és az egycsatornás „rádióból”?
20-án várunk mindenkit a közgyűlésre.
Köszönöm figyelmüket.
