20. Csorba blog. Szabó László Gyula professzor emeritus kitüntetése és egy adalék a Velényi János Ciprián emlékezéshez.

2020.11.13.

Csorba Győző Simon Bélának (balra) dedikál. Csorba mellett Ágh István. A 98. Csorba blog melléklete.

1. Szívből gratulálok dr. Szabó László Gyula emeritus professzornak, aki a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottságának legmagasabb kitüntetését a PAB Ezüst Érmét vehette át a Magyar Tudomány Ünnepén. Mint kitüntetett professzor, ő volt az ünnepi gyűlés előadója.

A gyűlésről készült felvételek itt megtekinthetők:

YouTube

Letölthető (teljes változat)

Csak Szabó professzor előadása

Előadásában ugyan magáról keveset beszélt a professzor, ezt szerénysége tiltotta, de akik hallgatták, köztük én is, tudjuk, hogy méltó helye van az előadásban bemutatott professzorok között is. Biztos vagyok abban, hogy sok tanítványa hasonló szeretettel és tisztelettel emlegeti, mint ahogyan ő beszélt professzor elődeiről.

Isten éltesse sokáig Szabó László Gyulát, tartsa meg jó erőben, egészségben, munkakedve soha ne lanyhuljon. Mindnyájunk számára fontos a tevékenysége, a magas tudománytól eljutva annak egyik hétköznapokban is ható eredményéig, több más mellett a vesetisztító teájáig, amit most is iszunk;)

A Csorba Társaság ugyan más területeken tevékenykedik, de sokszor találkozhatunk a professzor nevével a honlapon, amelynek egyik legutóbbi bejegyzése közreműködése nélkül létre sem jött volna. Nem mellesleg Szabó professzor Társaságunknak is jeles tagja kedves feleségével együtt, ezért hát a Társaság nevében is szeretettel gratulálok neki, és várom újabb jelentkezését akár Csorba emlékek, akár pedig Pécs város- és művelődéstörténeti emlékeinek ügyében.

A professzor elküldte nekem előadásának PowerPointos-változatát, itt elérhető.
Egy adalék az előadáshoz: Horvát Adolf Olivér a Grastyán-díjat Csorba Győzővel egy időben kapta meg, erről közös kép is készült. A kép és a ciszterci atyáról írt bővebb bejegyzés, ugyancsak Szabó László Gyulának köszönhetően itt tekinthető meg, hiszen az ő könyvében találtam meg a pap-tanár méltatását.

2. Velényi János Cipriánról többször írtam a hírlevélben és immár a blogon is, legutóbb itt és itt. A 16. blog kiegészítése pedig éppen Szabó Lászlónak köszönhető, és most ez a kiegészítés is. Ő fedezte fel Ciprián rajzait egy különnyomatban, s ennek hatására kutatta fel feleségem Ciprián gimnáziumi növénygyűjteményét, amely – ha hiányosan is – de szerencsésen megmaradt. Csak bámultam, mikor a kezembe került: mennyi munka és milyen fontos. A pécsi és a mecseki növényvilág föltárásába így vonták be tanítványaikat akkoriban a tanárok, köztük a tudós Horvát Adolf Olivér O. Cist is, aki Cipriánt is tanította. A fiatal diák kézügyessége és szorgalma nyilván föltűnhetett a tanár atyának, aki ezért fölkérte a különnyomat illusztrálására.

A megtalált növénygyűjtemény kemény kartonfedelű gyűjtőben volt, minden növény külön kartonlapra volt ragasztva. Sajnálom, hogy sok növény elszáradt, vagy a többszöri szállítás közben lehullott a lapról, elveszett. Azonban azt hiszem, a megmaradt gyűjtemény így is jól bemutatja Pécs és a Mecsek növényvilágának egy szeletét. Valóságos áhítattal fényképeztem telefonommal a kemény kartonra ragasztott növényeket. Tisztelettel adózom a gyűjtemény bemutatásával az akkori oktatásnak és nevelésnek, Horvát Adolf Olivér O. Cist professzor és tanítványa a későbbi Velényi János Ciprián O. Cist. esperes emlékének. A gyűjteményről készült album megtekinthető itt. Az utolsó két oldal üres. Egyik lapon volt a salátaboglárka, amelyik különben ehető virág, a másikon a bársonyos tüdőfű a pullmonaria mollis. Azért mutatom be ezeket, hogy lássák, így vesztek el a növények. Majdnem annyi ilyen üres lap van, mint amennyit közöltem.

Befejezésül egy kép az albumból: kacúros estike, hesperis sylvestris. Egy bácskai megnevezés szerint kacúros estike, azaz tormavirág. (In: Hungarológiai Közlemények.)