1. Ahogyan ígértem, Csorba egy eddig sehol meg nem jelent versét is bemutatom ebben a hírlevélben. Előre vettem a verset, a Ritmus, rend, zene c. válogatást majd a hírlevél 2. részében ismertetem.

A vers kéziratát az Összegyűjtött versek című kötet egyik példányában találtam, meg. Csorba Győző legfiatalabb lányának Zsófiának írta, 1965. április 12-én. Csorba a családi legendárium szerint nagyon el volt keseredve, amikor kiderült, hogy harmadik gyermeke is lány lett. Aztán annyira megszerette, hogy szinte szerelmes versfolyammal búcsúztatta, amikor német férjével Pécsről Stuttgartba költözött. (Olvasható itt.)

Az alább bemutatott vers írásakor Zsófia 12 éves volt, ahogyan a vers végén erre a költő is utal, nem biztos, hogy pontosan értette Csorba intelmeit. Nyilván azóta már nemzedékek sora tapasztalta meg azt, amit Csorba érzett, előre jelzett: „Túl szigorú ma az élet, / túl nagy a fénye, az árja. / Mind, ami volt ma kevés lett / gyönge a régi tanács ma.”
(A vers kéziratának fotója itt megtekinthető.)

„Lám, kicsi lányom, apádnak
most akadozgat a tolla.
Mit tudok adni tanácsnak?
S tudva –: haszna mi volna?

Túl szigorú ma az élet,
túl nagy a fénye, az árja.
Mind, ami volt ma kevés lett
gyönge a régi tanács ma.

Jó? Nem elég! A nagyon jó
kell! S nem a szép, de a legszebb!
Lenni azokra hasonló,
kikben a nap tüze reszket.

Lenni, ahogy soha, ember!
Jó, igaz, égni merő, szép!
Csillag a kergületekben,
béke nyugalma, erősség.

Lám, kicsi lányom, ilyennek
vágyna apád; ami benne
rendre kimúlt, ha Tebenned
győztesen újraszületne!

Drága Zsófikámnak, életem nagy örömének, aki talán csak majd felnőttként érti meg, hogy mennyire szeretem:
Apa
Pécs, 65. ápr. 12.”

2. Csorba válogatott köteteinek bemutatását az ötödikként, 1981-ben megjelent Ritmus, rend, zene című kötettel folytatom.
(Az összes ismertetett kötet linkje és a bevezető elérhető innen.)

Csorba Győző: Ritmus, rend, zene / [Martyn Ferenc rajzai]. – Pécs : Pécsi Szikra Nyomda, [1981]. – 57 p. : ill. ; 21 cm. –  Egyik példányban a kolofon után a számozás (III.) Csorba kézírásával, alatta ajánlás Csorbától: „Különleges, sajátkezű számozás a szűkebb család részére Cs. Gy.”. – Fűzött.

A kötet a DIA-n.              A kötet pdf-változata.

Képek a kötetből, Martyn Ferenc összes illusztrációja.

A különleges könyvet a Pécsi Szikra Nyomda dolgozói, Szántó Tibor tervei alapján, társadalmi munkában 300 számozott példányban készítették el, könyvárusi forgalomba nem került. A kötet kolofonja:

A hagyatékban levő egyik példányt Csorba, már betegségében, ajánlani akarta, dedikálása azonban olyan rosszul sikerült (remegő kézírás, erősen lejtő sorok), hogy nyilván inkább nem adta át a könyvet a címzettnek. A dedikálás szövege: „Dr. Fekete Erzsikének nagy szeretettel Csorba Győző”.

Valószínű maga Csorba, vagy költészetének valamelyik jó ismerője, például Tüskés Tibor, esetleg Szederkényi Ervin válogatta a verseket, mert olyan művek kerültek a kötetbe, amelyek az addigi életmű kiemelkedő darabjai.

Martyn Ferenc kötetet illusztráló rajzai jó példázzák a két alkotó barátságát. Két kép az illusztrációk közül:

A kötet borítója:

A Flóra-pihenő című vers Martyn-illusztrációja:

A kötet ismertetése Bertók László Csorba bibliográfiájában.

1981. Ritmus, rend, zene. Ill. Martyn Ferenc. Pécs. 1981. Pécsi Szikra Ny. 57 p.

Szederkényi Ervin = Dunántúli Napló, 1981. dec. 6. 8. p.

Szederkényi Ervinnek a könyv átadásáról a Dunántúli Naplóba írt beszámolójából az is kiderül, hogy Baranya és Somogy megye reprezentatív képviselőinek – Csorba Győzőnek és jóbarátjának, Takáts Gyulának – szép és igényes kiállítású kötetét a Szikra Nyomda együtt készítette és egyidőben adta át a szerzőknek.

„A szép könyv dicsérete
Jegyzetek a Pécsi Szikra Nyomda két kiadványáról

Két könyv, vagy mindössze néhány íves füzet csupán, bennük csokornyi válogatás Csorba Győző és Takáts Gyula verseiből. Nem új költemények, valamennyi megjelent már más kötetekben. Nem is a verseket kívánjuk méltatni ezúttal, a füzetecskék különben sem kerülnek könyvárusi forgalomba. Az egész vállalkozás, ez a két hasonló, ugyanakkor nagyon is különböző kis kötet mégis valamiképpen közügy, ezért figyelmet érdemel.

Első pillantásra úgy tűnik, az ötletet az alkalom szülte. A Pécsi Szikra Nyomda Takáts Gyula hetvenedik és Csorba Győző hatvanötödik születésnapjára készítette a párszáz példányt, s ünnepélyesen adta át a szerzőknek és meghívott barátaiknak, egy író –nyomdász találkozó keretében.

Ettől persze még mindig gyanakodhatnánk – némely hazai jelenség ismeretében –, miért is kellene szeretnie a pécsi nyomdának Csorba Győzőt és Takáts Gyulát. Vagy ha mégis, akkor talán valami személyes összeköttetés… Nem, nem, egyrészt Csorba Győző és Takáts Gyula sem képviselő, sem miniszter, másrészt Szendrői György nyomdaigazgató, ha jól láttam, az ünnepség házigazdájaként találkozott először személyesen a két költővel, s maga is, munkatársai is, a friss, festékillatú példányokkal kezükben sort álltak vendégeik előtt, hogy néhány emléksort kérjenek tőlük.
A költők is, barátaik is örültek persze a szép köteteknek. S nem csupán a szokásos illedelemből! Ott volt az ünnepségen Szántó Tibor, az egyik, ha nem a legjobb magyar tipográfus: ő tervezte mindkét könyvecskét, így lett belőlük valóban bibliofil kiadvány, valami olyasféle, egyelőre keveseknek hozzáférhető ritkaság, melynek értékét mégsem csupán a ritkaságuk adja, hanem egy többszázados, gyönyörű mesterség régi apró »fogásainak« és jövendő lehetőségeinek foglalata és mintája. S nem is csupán a szövegkép itt a fontos és a szép: a borító papír – Takáts Gyuláé sárgás, finom antikizáló. Csorba Győzőé elegáns szürke-szerény –, a címek és a szöveg összhangja – Csorbánál cím és szöveg azonos fokozatú, Takátsnál a hagyományosabb verzál cím »illik a tartalomhoz –, az oldalszámok változatos elhelyezése – Takátsnál ez is természetesen »klasszikusabb«, Csorbánál »rendhagyóbb« elhelyezésű –, és még sorolhatatlanul sok apró lelemény a mesterség gazdag tárházából.

Az illusztrációk pedig külön bekezdést érdemelnek. Csorba Győző kötetét Martyn Ferenc (Nádor Katalin reprodukciói nyomán közölt) rajzai, Takáts Gyuláét pedig Würtz Ádám grafikái (és egy portréfotó) díszítik. Nagy »csapat« ez így együtt!…
A nyomdászoknak valójában mesterségük szépsége, munkájuk szeretete és becsülése adhatta az igazi élményt és a legfőbb »hasznot«, amikor a könyveket készítették. Valószínűleg ez »érte meg« és ez kapcsolódott össze végül is a költők iránti szeretettel és megbecsüléssel. Az alkalmi ötlet itt vált közüggyé: a Szikra Nyomda (is) eztán is – s egyre inkább – ezreknek és millióknak fog könyveket készíteni, s minden bizonnyal többnyire szerényebb »csapattal« és »olcsóbb« kivitelben. De nagyon jó, hogy a nyomda megsejthetett valami fontosat a jövőből. A növekvő társadalmi igényt a tartalma mellett formájában, külsejében is igényes, szép könyvre, a »tömegtermelésben« is szükséges pontosságra és lelkiismeretességre. Emellett talán azt is megsejtette, hogy ha a közeljövőben lehetőség nyílik a nyomda és a könyvkiadás egyesítésére – országos verseny indulhat, valami nagyszerű vállalkozás, amely anyagilag és erkölcsileg egyaránt nagyon fontos, és amelyhez az eddiginél is több kiváló szakembert kell szerezni és nevelni egy gyorsan-nőtt-kamasz nagyüzemben.
Ezért érezzük közügynek a Szikra Nyomda egyelőre keveseknek szóló, de sokat mondó, s még többet ígérő, szép vállalkozását: Csorba Győző és Takáts Gyula bibliofil kötetét.”

Szegény Szederkényi, ha tudta volna, hogyan omlik össze nem is olyan lassan és nem is sokára a Gutenberg galaxis, maga alá temetve könyvet, folyóiratot, napilapot, mindenféle nyomtatott kiadványt, talán még inkább fontosnak és közügynek tartotta volna a „Szikra Nyomda egyelőre keveseknek szóló, de sokat mondó, s még többet ígérő, szép vállalkozását: Csorba Győző és Takáts Gyula bibliofil kötetét.”

A Gutenberg galaxis romjain állva és kétségbeesetten segítségért, támogatásért esedezve köszönöm a figyelmüket.