1. Mai versajánlóm Csorba youtube csatornáján két Petőfi vers. Petőfi Csorba nagyon kedves, kicsi gyerekkorában elsőként megismert és örökre megszeretett költője. Eddig kevés verset ajánlottam Petőfitől. Most kicsit „vidítom” az oldalt a Szeget szeggel című verssel, és Csorba egyik legkedvesebb Petőfi versét is idézem, A puszta télen-t. Azt mondta, ez a versszak a leíró költészet egyik csúcsa, s még halálos betegen, bénán fekve is ezt idézgette unokáinak:

Leveles dohányát a béres leveszi
A gerendáról, és a küszöbre teszi,
Megvágja nagyjábul;
S a csizmaszárábul
Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,
S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?

Petőfi Sándor: A puszta télen.

Csorba írja Petőfiről:

„Ha a költészetben külön időszámítás lenne, akkor ez nálunk bizonyára valahogyan így szólna: Petőfi előtt vagy Petőfi után az ennyiedik, annyiadik évben.
Működésének rövid, de szikrázóan tüneményes évtizede (bőven számítva) költészetünkben tenyérnyi helyet se hagyott változatlanul.
A zseni örök csodája, hogy mindenféle logika: történelmi, pszichológiai, genetikai, szociológiai s egyéb tanácstalanná válik vele szemben. Megkísérli ugyan a magyarázatot makacs reménykedéssel, de valahol okvetlenül megakad. Mert a boldogan fölfedezett vagy fölfedezni vélt igazságok mellé odaszegődik jó esetben a kétely, máskor a zavar tétovasága vagy a tehetetlenség kínja a szó erőtlensége miatt.
Ezért kimeríthetetlen a zseni, ezért kimeríthetetlen Petőfi is, noha írások serege született már róla, s születik még majd sokszorosan ennyi.
Jómagam is idestova egy életet töltök vele: olvasásával, fürkészésével. Ocsúdó éveim első költője, s azóta is kísérőm. Ezek az ocsúdó évek pedig életemnek igazán első éveit, már a negyedik, ötödik évet jelentették. Petőfi-verseket tanultam először a felnőttektől, Petőfi-verseket olvastam először és még sokáig utána, mikor már megismertem a betűket.
Ami kezdetben öntudatlan ámulás volt bennem, később cinkos lelkesedés lett, majd az értelem illendő és kényszerű fölserkenésével mindjobban növekvő tudatos csodálat s vele türelmetlen izgalom, hogy Petőfi még nincs kellő helyén életemben, s hogy sok még az elintézetlen ügyem a költővel.
Ezért szedtem elő írásait egyre-másra – ha olykor nagy közökkel is – és voltam engedékeny, ha némely ünnepi alkalomkor megszólalásra kértek róla. Ilyenkor folyton azt hittem: sikerül rendeznem kapcsolatunkat.
Most azonban, amikor a Könyvtáros szerkesztőjének megtisztelő kérésére ennek a cikknek megírására készültem, de a közelgő évforduló okán egyébként is, újra végigolvastam minden sorát, továbbra is azt kell jelentenem, hogy csoda, megfejtetlen talány maradt számomra ezután is.
Csoda és ezért talány, hiszen már első verseiben csokornyi az olyan sor vagy szakasz, amit nem lehetett volna másként megírni, s mert attól fogva az ember mindinkább elvarázsolt országba jut, nem a valóság hiánya, hanem éppen fölidézésének ereje miatt elvarázsoltba.
Nem szándékozom tanulmányt írni róla. Inkább élménybeszámolót újabb találkozásainkról. Följegyzéseket az ismét vele töltött órákról. Vagy helyesebben: följegyzés-töredékeket, mert a kéz gyakran vonakodik attól, hogy megzavarja az olvasás örömét.
„Shakespeare maga a teremtés fele” – mondta egyszer a költő az angol óriásról. Petőfi meg a másik fele – kívánkozik tollam hegyére a folytatás anélkül, hogy túlzásnak érezném. Számunkra, magyarok számára, bizonnyal az is.” (In: Csorba Győző: Vallomások interjúk, nyilatkozatok. „Petőfi időszámítás”.)
Az idézett kötetben egy külön fejezet – „… soká., örökkön él” – foglalkozik Csorba Petőfiről szóló írásaival. (A kötetben idézett részlet forrása: „… soká, örökkön él.” Följegyzések a 150 éves Petőfiről. = Könyvtáros. 1972. 12. 699-707.)

Már csak ezért is becsülöm Csorbát: Petőfit a zsenit, a vándorszínész-forradalmárt a más irányba fordult világban is ennyire szerette és ilyen fontosnak tartotta költészetét.

Petőfi Sándor: Szeget szeggel  Csak ennyit tudok „méltatásul” írni: csodálatos vers!

A kötet borítója, az eredeti daguerrotipia fotójával.

Petőfi arca. Várkonyi ajánlása Csorbának.

Kérem látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.

4. Mai vers Csorba válogatásomból.

EL KELL VISELNEM

Idén is volt tavasz,
békételen
s nyár, vígan termő és teremni kénytelen,
órák, percek, méltók túlélni az
időt, vagy másképp, hogyha élve nem,
maradni meg.

Mit tudtam tenni értük?
Láttam csodáik,
mégis ritkán jutván odáig,
hogy burkot is vonjak körébük,
s őrizzem őket épségben sokáig
mindenkinek.

Kevés vagyok a zúgó
időt torlasztani,
kevés az elmúlást múlasztani:
nincs rajtam át kibúvó,
csak néhány apró rést tudok szakasztani
a napnak.

Különben háborogva
és tehetetlen
el kell viselnem,
hogy lökjön sárba és mocsokba
derűt, zöldet kérlelhetetlen
az ősz.

Megjelent: Lélek és ősz (Bp. : Magvető, 1968); A lélek évszakai (Bp. : Magvető, 1970); Összegyűjtött versek (Bp. : Magvető, 1978)

A Csorba versek jelentős hányadánál meg lehet említeni (meg is említem), hogy Csorba a kertjét figyelve, annak szinte napi változásait, de évszakainak váltakozásait is saját életszakaszaira, vetíti ki, párhuzamba állítja kertje és élete eseményeit. Ez a vers is ilyen élményből született, Csorba által szeretett időjáték: múlnak a tavasz és a nyár csodái, s megállapítja:

Mit tudtam tenni értük?
Láttam csodáik,
mégis ritkán jutván odáig,
hogy burkot is vonjak körébük,
s őrizzem őket épségben sokáig
mindenkinek.

De tisztán látja a helyzetet, hogy kevés ő a „zúgó / időt  torlasztani / kevés az elmúlást múlasztani / nincs rajtam át kibúvó, / csak néhány apró rést tudok szakasztani / a napnak”.

Az utolsó versszakban pedig a kert valósággal a költő alteregójává válik: sárba és mocsokba löki az ősz a kertet, ahogyan az őt is a múló, őszbe hajló életkora. Nem véletlen, hogy a kötet, amelyben először megjelent, a Lélek és ősz címet, majd a következő, válogatott kötet a Lélek és évszakai címet viseli.

5. Mielőtt a következő Csorba írást közzétenném a Csorba és Pécs témában, egy érdekes dokumentumot mutatok be. Kedves könyvtáros kollégám és alkalmankit szerkesztőtársam, Kiss Tamás volt szíves és a nagyszerű Arcanum Újságok adatbázisból elővarázsolta nekem az előző blogban idézett Csorba emlékezést. Nagyon sok folyóiratban, napilapban megjelent Csorba írás eredetije megvan nálunk, ez éppen nem volt. Ilyen esetekben Tomi mindig segít. Íme az Arcanumból általa elővarázsolt Tükör szám (Tükör, 1975. ápr. 22. 16–17. p.).

(Érdekességként megjegyzem, szegény jóbarátunk, Hernádi László, Isten nyugosztalja, mindig mérges volt, mikor – nem hitetlen! – Tamásunkat Tominak neveztük előtte : „Van rendes neve: Tamás ő, nem Tomi”, mondta mindig, mikor elvétettük a megszólítást. Ő lehetett Laci (én is;), de Tamás nem lehetett Tomi… Hát, köszönöm a képeket, kedves TAMÁS!

A régi képek szerelmeseinek idemásolom a két oldalt: hat régi pécsi kép látható a szöveg mellett.

Tükör 1975. 04. 06. 114-115. p. A 298. Csorba blog melléklete.

Tükör 1975. 04. 06. 114-115. p. A 298. Csorba blog melléklete.

Az első mondatban emlegetett vers: Szülőház, a címet pedig a Séta és meditáció című versből adták a cikknek.

6. A Csorba és Pécs kapcsolatát bemutató sorozatom 3. folytatása kicsit kilóg a sorból, messziről indul. Mondhatni, Csorba és Pécs kapcsolatát elő- és utójátékkal adja ez az írás. Tulajdonképpen Csorba önéletrajza. Mindent megtudhat belőle a család életéből az 1700-as évektől, benne Csorba születésétől hatvanéves koráig. Ezért a furcsa címe: „»Hatvan-vanhat?« (Idézet magamtól.)” Most, újra olvasva sok személyes emléket is felidézett bennem megrendítő erővel, hiszen éppen negyedszázadot éltem Csorba közvetlen közelségében. Van lehetőségem összehasonlítani Csorba „önképét” az én Csorba képemmel.
Kérem olvassák el Önök is a megrendítő, lírai erejű önéletrajzot. Kattintsanak rá, a címre megtudhatják hogyan került Csorba családja Pécsre, s hogyan lett Csorba pécsi tüke. Ilyenformán illik hát a sorba az emlékezés. Köszönöm, ha az emlékidézésben a költővel tartanak.

7. Galgóczi Erzsébetről olvastam a napokban. Nem is állom meg, hogy kedves írómat ne idézzem itt a blogon is. A kitűnő írónő, azonfölül, hogy földim (Ménfőcsanak az író szülőfaluja mindössze 54 km-re van Vágtól, az én szülőfalumtól, Győr-Moson-Sopron vármegyében mindkettő), írásai témáival, hangnemével, tehetségével nagyon megfogott. Mivel a filmművészet mindig érdeklődésem fókuszában volt, az írásaiból készült filmeket többször is megnéztem. Fölsorolhatatlan számú kötetének javát olvastam, a Vidravas és főként a Törvényen kívül és belül kedves (bár nem éppen vidám) olvasmányaim. Idézek a Digitális Irodalmi Akadémia Galgóczi-életrajzából. (Kérem, az idézeten túl, olvassák el az egészet!)

„1980-ban megjelenik Törvényen kívül és belül című kötete. Ennek második darabja, a Törvényen belül című kisregény több szempontból is az életmű kiemelkedő darabja. Egyrészt szintézisét adja az írónő korábbi, jórészt önéletrajzi ihletésű kisepikai műveinek: az otthontalanság tapasztalatát a fővárosban és a falusi környezetben egyaránt megélő, első generációs értelmiségi belső és külső harcait, szerepdilemmáit viszi színre. Az egyéni és közösségi sorstragédiát az ’56-os forradalom következményeként láttatja, az igazságkereső attitűdöt ugyanakkor a szocialista realizmus kereteit szétfeszítő prózapoétikában, a hagyományos bűnügyi narratíva kifordításával, a hangsúlyt a lélektani aspektusra helyezve, a lineáris cselekményszövést sűrűn megakasztva, vendégszövegek és meghökkentő belső víziók alkalmazása révén. A határhelyzet jelölője a leszbikus szerelem is, melynek felvállalása és visszautasítása egyaránt politikai tettnek minősül a kommunista diktatúra diskurzuskeretén belül. Ennek a diskurzusnak a korlátai Galgóczit sem hagyják érintetlenül. Bertha Bulcsunak a vele készített interjúban lakonikus választ ad a feminista mozgalmakat érintő kérdésére. „Engem a feminista mozgalmak nem érdekelnek, engem az emberek érdekelnek és a társadalom. Nincs külön nőkérdés.” Ezzel együtt az sem véletlen, hogy a kisregényből készült film [Egymásra nézve. P. L.] – melynek forgatókönyvírója (Galgóczi mellett) és rendezője Makk Károly volt, a főszereplő, Jadwiga Jankowska-Cieślak pedig az 1982-es cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb női alakításért járó díjat – nemzetközi sikere ellenére bizonyos értelemben nem volt képes visszaadni Galgóczi prózapoétikai megoldásainak mélységét. A kötet párdarabjából, a Szent Kristóf kápolnája című elbeszéléséből 1983-ban nagysikerű tévéjáték készül. 1981-ben Cogito címen válogatott elbeszélései látnak napvilágot, Ez a hét még nehéz lesz címmel pedig kisregénye jelenik meg.”
Az Egymásra nézve című filmről itt olvashatnak részletesebben, de itt ingyen meg is nézhetik. (Ingyenes magyar oldalt sajnos nem találtam.) A film egyik zseniális jelenete a sok közül 1 óra 35 perctől látható. Szirtes Ádám a hatalmat megtestesítő együgyű rendőrőrnagy szerepében kimagasló alakítást nyújt. És persze a színésznő – Grazyna Szapolowska – is.

(Makk Károlyra még hamarosan visszatérek, kirándulásom kapcsán. Érdekes véletlen!)

A Galgócziról szóló írást itt mely miatt a témát kicsit kibontottam, itt elolvashatják, nagyon érdekes. Kár, hogy a címben kiemelik, Galgóczi, leszbikus volt, mert persze, hogy fontos ez egy nő életében, de nem ez a lényeges, amikor például korrupt tsz-vezetőkről ír, vagy társadalmi kérdéseket boncol sok oldalról megvilágítva.

Pontos az írónő megfogalmazása, ajánlom hős feministák figyelmébe. (Ugyan, mitől lennének hősök, ki merné mostanában bántani a feministákat? Legföljebb egy magát férfinak gondoló bokszolótól kellene félni a női ökölvívás női hőseinek, de a nagy nővédők segítség helyett önfeledten tapsikolnak, ha egy férfi verhet egy nőt a ringben. Sőt, még aranyérmet is adnak neki érte. Őszintén, azt is nehéz elfogadnom, hogy a női boksz létezhet. Miért is püfölik (püfölhetik) egymást nők versenyszerűen?)

Az írónőt idézem újra a fent is említett interjúból, különösen a feministák figyelmébe: „Bertha Bulcsunak a vele készített interjúban [Galgóczi Erzsébet, P. L.] lakonikus választ ad a feminista mozgalmakat érintő kérdésére. „Engem a feminista mozgalmak nem érdekelnek, engem az emberek érdekelnek és a társadalom. Nincs külön nőkérdés.” [Kiemelés tőlem. P. L.]

De nem akarom tovább fűzni a gondolatsort, nehogy az író emlékét haló porában is gyalázni kezdjék holmiféle senkik, akiknek ez a (jól fizetett) főfoglalkozásuk. (Engem gyalázhatnak, én még élek;)

5. Idemásolom Kende Kata facebook-bejegyzését:

Várkonyi Nándor és Weöres Sándor levelezésének bemutatója. Meghívó. A 298. Csorba blog melléklete.

Én ott leszek. Remélem, Ön is.

Köszönöm figyelmüket.