1. Ma két új címmel bővítem a Csorba youtube csatornát.  Ez a hét Márai Sándoré. Halotti beszéd (Előadja a szerző!) és Olyan világ jön (Előadja Tóth Levente.) Remélem, ezúttal semmiféle szerzői jogba nem ütközik a le-feltöltés.
Itt áttekintheti a csatornán meghallgatható versek, szövegek listáját. (2024. V. 28.)
Kérem látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. A mai Csorba vers válogatásomból:

Egy kritikusra

Hajts térdet és fejet, poéta,
s örülj nagyon:
versed kegyeskedik agyon-
ütni, lám, egy analfabéta.

Megjelent  Csorba Győző válogatott versei. – Bp. : Unikornis, 1997   ; Vissza Ithakába. – Bp. :  Magvető, 1986.

Csorba Győző több kritikust kritizáló verset írt: nem szerette azokat a „tudósokat”, akik ugyan soha nem tudtak verset írni, de mindent „ragyogóan” meg tudtak magyarázni. Ez a vitriolba mártott tollal írt epigramma is ilyen kritikus-kritika.

5. Ma egy nemrég szemlézett Új Írás számot járok körül újra és a Diárium 1947. évi Könyvnapi számát ajánlom figyelmükbe.

5/1. Az Új Írás 1976. évi 4. számát nemrég már szemléztem. Most megint kezembe került, talán bocsánatos bűn, ha az első ajánlást felidézem és a számot egy új összeállítással ajánlom. Bocsánatos bűn annál inkább, mert az igazi poézis keresése (ld. Takáts Gyula írása a számban) egyben az igazi magyarság keresésére is kitér. Ami viszont napjainkban megint előtérbe került…

Az előző ajánlás szövege, melyben további fontos linkek találhatók. (Az idézeteket álló, saját mostani szövegemet dőlt betűkkel írom.)

„Amikor valamit keresek a polcokon Csorba-könyvtárban, mindig találok meglepetéseket. Most például egy furcsa kötésű, vékony könyvet. Azért figyeltem fel rá, mert a gerincén és borítóján semmiféle felirat, cím nem volt. Muszáj volt megnyitnom, hogy tudjam, mi az? Az Új Írás 1976/4. száma volt, kemény kartonba kötve. S, ami még meglepőbb volt, az az ajánlása.

Juhász Ferenccel Csorba nem tartott kapcsolatot, nem leveleztek, még az Új Írásnak küldött verseit is inkább Bertha Bulcsunak címezte, hogy majd ő továbbítsa a főszerkesztőnek vagy a szerkesztőségnek. Most mégis itt ez az Új Írás-szám. Amiben persze Csorba-vers is volt, talán ezért is kapta tiszteletpéldányként a költő.
Aztán a füzet alaposabb átnézése után mindjárt tudtam, milyen értékes és nem véletlenül bekötött példány ez. (Nem tudom, Juhász Ferenc eleve így küldte, vagy Csorba köttette-e be. Én inkább Juhász Ferencre és az Új Írásra gyanakszom.)
Három témát emelek ki a számból. Illyés Gyula Bánk bán átiratát, az élő magyar költészetet bemutató versválogatást és Takáts Gyula Berzsenyiről szóló írását (Az igazi poézis keresése) Mindhárom fontos dokumentum, amely érdemes arra, hogy a google keresőjébe írva akadály nélkül elérhető legyen.
A szám tartalomjegyzéke.

1. A Költészetünk ma című blokkban közölt 28 költő a kor költészetének teljes keresztmetszetét adja:
Ágh István, Bella István, Bihari Sándor, Csorba Győző, Csukás István, Dobai Péter, Fodor András, Garai Gábor, Gergely Ágnes, Hajnal Anna, Héra Zoltán, Jékely Zoltán, Kalász Márton, Keresztury Dezső, Kormos István, Raffai Sarolta, Ratkó József, Rónay György, Somlyó György, Szepesi Attila, Takács Imre, Takáts Gyula, Tandori Dezső, Tóth Bálint, Utassy József, Vészi Endre, Weöres Sándor, Zelk Zoltán.
Csorba Győző a Hosszú se volt című verssel szerepel a számban.A vers különös módon nem jelent meg Csorba-kötetben, változata viszont a Hátrahagyott versekben olvasható. Csorba és az idő kapcsolatára jól rávilágít a vers befejező két sora: „Hosszú se volt az út, / de visszavitt jó harminc évre mégis.” Csorbát az időfóbiája most nem előre, hanem visszafelé repítette az időben. […] 
2. A szám revelációja a Bánk bán Illyés Gyula-féle átirata. A nagy, és számomra kissé furcsa (bár a dráma történetében nem első és nem is utolsó) vállalkozás jól sikerült. […]
Juhász Ferenc és Illyés Gyula előszava jó magyarázat a kísérlet miértjére, maga a mű pedig a hogyanjára, ezért az előszavakat és a kísérő korabeli képeket egyben közlöm a művel, az egész együtt elérhető innen. Vigyázat, nagy fájl! Lassan töltődik!)
A korabeli Bánk bán előadás és Katona képeit, kiegészítve Juhász Ferenc bevezetőjével, külön fájlban itt is elérhetővé tettem, mert ez gyorsabban töltődik.
Az átdolgozás megjelent külön kötetben is. A címben az átdolgozás helyett az átigazítás szót használja Illyés. Azt gondolom, az eredeti és az átirat összehasonlító elemzése méltó lenne egyetemi szakdolgozatra. Más Bánk bán átdolgozásokról itt találhatunk információt.
3. Takáts Gyula tanulmánya Kazinczy Ferenc és Berzsenyi Dániel levelezését elemezve ma is fontos kérdést boncol. Az igazi poézis keresése az igazi magyarság keresését is jelenti, sőt számomra talán elsősorban azt. Mondanom sem kell, Berzsenyi fogalmazza meg az enyémhez közelebb álló véleményt. Hogy értsük, miről van szó a tanulmány egy részletét ide másolom:
„Az első magyar szonettíró [Kazinczy Ferenc. P. L.] és a háborgó odázó [Berzsenyi Dániel. P. L.] párbeszéde ez a levelezés. Gondolatviláguk mindenkor szent eszmények melletti hitvallások. A népről Vörösmarty és Petőfi előtt ezt írja Berzsenyi: »Nem lehet szentebb kötelessége egy bölcsnek, mint a nép boldogságának eszköz­lése«. Ez a nép-eszmény központi gondolata volt és maradt is a magánembernek és a költőnek is élete végéig, a »Mezei szorgalomig”. És másutt mint Széchenyi szelleme szól: »Én nem tudok szabadulni azon nevetséges bolondságtól, mely engem szüntelen arra ösztönöz, hogy hasz­náljak és tanítsak«. »Hazafiúság« és nemzetféltés nála mindig együtt jelentkezik: »Egy nemzet eltörlése politikai gyilkosság«. Az olvasó népről, mintegy a mai »Olvasó nép« mozgalomról ír:  »Culturát kellene tehát kívánni, nem új constituciót«, írja 1809 márciusában és a decemberi tizenkettedik levele mellé csatolt Kazinczyhoz címzett költői episztolájában e gondolatát ki­bővítve egyszerre beszél »Az ész s a kéz míveltségéről,« mert »Az ész minden! s ebből foly minden jó«… És gúnnyal kérdi az »új frizurájú« – ez is Berzsenyi szava – és a »cravátos ember­kéktől«:

Ha úgy óhajt franc és anglus lenni,
Mér nem kedveli úgy a tudományokat,
Az elme s a kéz remekjeit,
Mért nem becsüli ő nyelvét és nemzetét
Úgy, mint azok, kiket rabul majmol?
Vagy tudja-e, midőn ezt nem teszi,
Mit és ki ellen vét – Nem tudja, hidd el,
Mert Verbőcziben arról egy szó sincs,
Más könyv pedig nem kell gavallérnak.

És ugyanebben a versében feltett szónoki kérdésére meg is felel:

Mi az hát ami a magyart emelheti?
Valóban nem más, mint az ész s erkölcs:
Csak úgy állhat meg a mi kis testünk,
Ha az lélekkel s erővel teljes.

De a nép, a nemzet és a hazafiúság mellett fő témájuk a magyar költői nyelv kérdése volt. Egy­mást váltva a levelek, egymást idézik »grammaticusi perbe!« »De reménylem, hogy a mi perünk csak a szeretőknek pere leszen… Ha én gondolatimat te előtted elrejteném, vagy én volnék hozzád méltatlan, vagy te énhozzám, vagy hízelkedő volnék, vagy belátásodhoz nem bíznám. Ezektől távol vagyok.« Berzsenyi mindenkor »nyers okoskodással« harcol de igen érzékenyen és elementáris erővel. Kazinczy következetesen pedáns szorgalmú iparos.”

A magyarság fennmaradásának ma is a nemzet és hazafiúság a legfontosabb kérdése. Az új internacionalizmus, a multikulturalizmus korában ez az ügyünk vesztésre áll, fontos hát, hogy figyeljünk Berzsenyi intésére. Nagy kár, hogy napjainkban nincsenek olyan színvonalú viták a mai irodalmi- és közéletben, mint Berzsenyi és Kazinczy korában volt egykor. Ezért sokszorosan kell figyelni Berzsenyire, idézek is újra két részletet.
Az egyik: „A népről Vörösmarty és Petőfi előtt ezt írja Berzsenyi: »Nem lehet szentebb kötelessége egy bölcsnek, mint a nép boldogságának eszköz­lése«”. Nem ártana talán ezt a politikusoknak is megszívlelni. Bár a politikus és a bölcs általában egymástól kissé távol eső fogalmak, mégis, talán akad százévente egy-egy politikus, aki, ha nem is bölcs, de legalább józan paraszti ésszel gondolkodik… S nagyon fontos volna az is, hogy iskoláinkban tanítanák klasszisainkat, olvasnák, értelmeznék eredeti szövegeiket, függetlenül attól, hogy a klasszikusok nyelve avíttnak, nehezen értelmezhetőnek mondatik, sajnos, még a tanárok szerint is. Ha Berzsenyit avíttnak, túl nehéznek találjuk, úgy a múltunkat sem fogjuk mélyen és igazán megérteni. Aki pedig nem ismeri a múltat, az nem értheti a jelent, és nem tudja tervezni a jövőt…

És a másik:

„Mi az hát ami a magyart emelheti?
Valóban nem más, mint az ész s erkölcs:
Csak úgy állhat meg a mi kis testünk,
Ha az lélekkel s erővel teljes.”

Az igazi poézis keresése. Hódolat Berzsenyi szellemének című Takáts Gyula írás itt olvasható.

Az új összeállítás képei:

1. Keménytáblás külön borító
2. Katona József korabeli portréja (ismeretlen festőtől) a hagyományos lapborítón
3. Juhász Ferenc ajánlása Csorbának
4. A megméretett idő Juhász Ferenc írása (ajánlója? szabadverse?) Katona és Illyés munkájához
5. Tartalom
6. Képmellékletek felsorolása, kolofon és Illyés előszava I.
7. Illyés előszava II.; A dráma személyei; Előversengés (Prológus) (Ottó és Biberach)
8. Képmellékletek az 1848-as előadásokból:
   8.1 Bánk bán. A Nemzeti Színház színlapja 1848. április 1. „Huszonötödször”
   8.2 Lendvay Márton, mint Bánk bán
   8.3 Laborfalvy Róza, mint Gertrudis
   8.4 Gertrudis halott. Színpadkép a korabeli előadásból
   8.5 A korabeli előadás súgópéldányának első lapja
   8.6 Kecskeméti emlékkő, „Itt hasadt meg szíve Kecskemét legnagyobb fiának” felirattal
9. A dráma utolsó oldala és Juhász Ferenc emlékezése (fotóval) a halott Németh Lászlóra, aki akkor éppen 75 éves lenne
10. A költészetünk ma című válogatás első és második oldala Zelk Zoltán Szívroham után és Keresztury Dezső a Józanság lángelméi című versével
11. Egy oldal a Költészetünk ma című válogatásból: Csorba Győző Hosszú se volt és Vészi Endre Tél után túlvilági fények című vese
12. A Pályám emlékezete című sorozat címoldala
13. Az 1974-ben indított Pályám emlékezete című sorozat bevezetője.
14. Tolnai Gábor Találkozásaim című írásának első oldala a sorozatból, fotóval (Radnóti Miklós, Buday György, Hont Ferenc, Baróti Dezső, Gáspár Zoltán)

Ajánlom a figyelmeztetéseket mai alkotóinknak, gondolkodóknak és persze főként politikusoknak így választások idején.

6. És hogy nem maradjunk újdonság nélkül, akár idézhetném  magamat fentebbről: „Amikor valamit keresek a polcokon Csorba-könyvtárában, mindig találok meglepetéseket.” Most például a Diárium című folyóirat (Alcíme: A Magyar könyvbarátok számára kiadja az Egyetemi Nyomda) 1947. évi könyvnapi számát ismertetem. Csorba, úgy is, mint könyvbarát;) megkapta és őrizte a lap számait, így lettek ezek nekem kedves olvasmányaim. A nagyon izgalmas számnak szinte az egészet másolhatnám, nehéz volt az alábbi képes bemutatómat összeállítani. Íme, a próbálkozásom eredménye:

6.1 A borító, a bejegyzéseimmel
6.2 A borító belső oldala, azaz tájékoztató a Magyar Könyvbarátokról/nak.
6.3 A hátsó borító: a reklámok a korabeli könyvkiadásról árulkodnak.
6.4 A Magyar Könyvnap 1947. Június 2-3-4 könyveinek jegyzéke. Babits az első a névsorban, de sajnos ott van már Lukács György és Szabó Ervin is, a fordulat évének előhírnökei.
6.5 Ízelítő a Magyar Könyvbarátok 1947. évi programjából: Hamvas Béla, Homoki Nagy István, Komjáthy Aladár és Homoki Nagy István.
6.6 Weöres Sándor versei A fogak tornáca című új Weöres-kötetből: Köszöntő, Egyedül mindenkivel, Manó és az Egysoros versek, köztük a híres Szárnysötét, Tojáshéj, vagy a Liliomszörny.
6.7 Itt a Padlásablak és a Kínai templom című Weöres versek olvashatók. A költő ugyanezen oldalon látható portréját Köpeczi Bócz István rajzolta.

Ugyanezen az oldalon beszámoló a Kis tükör rovatban a dunántúli írók május 3-4-ei találkozójáról.

A találkozó emléklapja Csorba hagyatékában.

Csoportkép a találkozóról. Csorba hagyatékából.

6.8 A következő oldalon Takáts Gyula három versét közlik a költőnek az Egyetemi Nyomdánál frissen megjelent Se ég, se föld című  kötetéből. (Angyali követ, Fakutyák, fényben, Vonzod és veted) A költőnek az oldalon láható  portréját Szabó Vladimir rajzolta.

Takáts Gyula portréja a Diárium 1947-es könyvnapi számából. A 287. Csorba blog melléklete.

6.9 Rainer Maria Rilke Orpheus. Eurydike. Hermes című verse Károlyi Amy fordításában. (Weöres és Károlyi Amy ekkor már közel voltak a házassághoz.)
6.10 Darázs Endre verseit Szabó Ede ismerteti első kötete a Kunyhó, füsttel alapján. igen nagyra. Itt olvasható még Örkény István kritikájának első része Devecseri Gábor Odüsszeusz-fordításáról. Csorba így beszél Darázs Endréről A város oldalában című beszélgetőkötetében. (A beszélgetőtárs Csuhai István.)
„Pestről igen hasznos segítséget kaptunk Darázs Endrétől is. Rengeteg anyagot küldött a sajátjából, de szerzett értékes kéziratokat másoktól is. Akkor még becsületes ember volt, később elhajlott és Rákosi-párti lett. Sajnálom, hogy rendkívüli tehetségét eltékozolta.
CSI: – Azt hiszem, Galsainak volt is erről egy írása az egyik Újhold-Évkönyvben.
CSGY: – Nem olvastam. Én szerettem Darázs Endrét. Apjával viszont fura viszonyban voltunk. Ő Borsi Darázs József néven rendszeresen küldött nekünk verseket, bizony, gyakran nagyon rosszakat. Képes volt arra is, hogy más néven ugyanazokat a verseket postázza. Észrevettük a csalafintaságot, és ezeket sem közöltük. A fia, Darázs Bandi viszont kezdetben kiemelkedően szép verseket írt. Egyik versét örömömre nekem is ajánlotta. Aztán megszakadt a kapcsolatunk, nem is közöltük többet. Egyre lejjebb csúszott, végül a Balatonnál valamelyik nyaralóhelyen holtan találták egy reggel. Hosszú, magas gyerek volt, értelmes, tehetséges. Aztán egyre zavarosabb lett, egyre jobban elkeseredett, mert elhúzódtak tőle a régi barátai. Emlékszem rá, hogy az egyik írószövetségi közgyűlésen, már az ő színeváltozása után, megálltam mögötte, de nem vettem észre, mert a szünetről jöttem vissza éppen. Megálltam hátul, és egyszer csak hallom, hogy valaki azt mondja nekem: „Most már te is szégyellsz talán?!” Odanéztem, és láttam, hogy ő az. Rengeteg levelem is van tőle, mert mint ifjú ember, óriási lelkesedéssel volt a Sorsunk pesti szerkesztője.”
6.11 Itt folytatódik Örkény István kritikája Devecseri Gábor Odüsszeusz-fordításáról, és ugyancsak ezen az oldalon találjuk Kulcsár Ferenc Burns-fordítását John Anderson címmel. Szabó Lőrinc zseniális fordítását itt hallgathatják meg, John Anderson, szívem, John címmel, Tolnai Klári nem kevésbé zseniális előadásában. Csorba A város oldalában című kötetben így beszél erről a versről és a fordításról:
„Érdekes ember volt [Turóczi-Trostler József. P. L.], úgy láttam, hogy egy kicsit mereven kezelte a fordítás ügyét. Akkoriban beszélgettünk egyszer, és azt találtam mondani neki, hogy hát Szabó Lőrincnél is van valami fordítási szabadság, amivel jobb lett a fordítás, mintha szó szerint vette volna. Ő furcsán elmosolyodott, és azt mondta, hogy „Igen, igen, hát Szabó Lőrinc nagy kópé volt…” Jól emlékszem, ezt a szót használta. Azt akarta érzékeltetni, hogy Szabó Lőrinc sem ragaszkodott úgy az eredetihez, ahogy kellett volna az ő véleménye szerint. Persze, itt engem az vigasztal, hogy valamelyik író egyszer leírta, nem tudom olvastad-e, hogy amikor Angliában járt, és a John Anderson szívem John-t szóba kerítette, és elmondta, hogy itt Magyarországon mekkora kultusza van, és hogy mennyire szeretik, akkor az a másik ember, az az angol, aki szintén író volt, csodálkozott rajta. Mert ők ezt a többi Burns-vers egyikének tartják, amiben ráadásul nincs is semmi különös… Hát az pedig, hogy annak a versnek itt nálunk ekkora híre van, ez csak azzal történhetett meg, és csak azzal magyarázható, hogy Szabó Lőrinc hogyan fordította.” Kétségtelen, az idézett oldalon olvasható Kulcsár Ferenc fordítás nem ér fel Szabó Lőrincével…
6.12 Ezt az oldalt Berda József Tanúság című verse miatt másoltam be.

Tanúság

Ember – mentsd, kit menteni méltó
s mi több: állj ellent a kisértésnek,
de ne légy irgalmas, ha a döghalál
idejét imádkozná vissza a hazug.
Légy bátor, hitvalló katolikus akár,
de az elmult, képmutató világot
vissza ne kivánd, különben gyalázat
fia leszel magad is.

(Eredeti helyesírással.)

Legyen ez a pár sor figyelmeztető minden múltat visszasíró számára. Ismerd múltadat, tanulj belőle, de vissza ne sírd, mert bármilyen fényesnek tűnik is az, aki visszasírja, csak mocsárba süllyed…

Köszönöm figyelmüket.