Visszatérek a régi formához.

1. Ma két verssel bővítem a Csorba youtube csatornát: Csorba Győző: Az öreg Milton, előadja a költő és Csorba Győző: Hetvenöt. Barátjának, Weöres Sándornak 75. születésnapjára írt versét Csorba Győző mondja.
Itt áttekintheti a csatornán meghallgatható versek, szövegek listáját. (2024. IV. 20.)
Kérem látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. A mai Csorba vers válogatásomból:

Egy halott költőhöz

    József Attila emlékének

Eddig nem szólhattam veled,
mert nem találkoztunk soha,
s nem láttam, csak fényképedet,
s csak verseid sok hűs sora
esőzött rá szívemre.

Most többé nincsen akadály;
ha megidézlek, megjelensz:
tehetőssé tett a halál.
Úgy jártál mint a volt-lelenc,
kit gróf fogad örökbe.

Hát mondd: a vad vasszörnyeteg,
hogy szétszaggatta húsodat,
mondd: fájt-e úgy mint életed
során akár egy pillanat,
amikor tisztán láttál?

Mondd: úgy-e lelked kacagott,
amikor végre szabadult,
és a sok véres cafatot
vígan otthagytad, mint a mult
évi bőrét a kígyó?

Mondd: úgy-e jobb most: örökös
remegés árnya nem inog
benned belül és öreges
nyugalmad van, mint, ha kifogy
a vihar és mély csönd lesz?

Lám mégis, Költő, szívedet
nagyon sajnálom; igaz az:
hogy a levegő hidegebb,
mióta éber-parazsas
színe-heve megdermedt.

– Sokan talán nem értenek;
én igen: s, ha szólítalak,
bizalmasan megkérdelek:
milyenek arra az utak?
– Igen menős a kedvem.

Először a Mozdulatlanság című kötetben jelent meg (Pécs :  Kultúra, 1948), vagyis a költő első kis kötetében, és utána minden válogatott kötetben, valamint az Összegyűjtött versekben is. Csorba büszke volt rá. Sokszor elmondta: tudomása szerint József Attila halála után ez volt az első, rá emlékező, kötetben megjelent vers. Mint sok későbbi halottak után írt versében, Csorba ebben is a szeretett és tisztelt eltávozottat kérdezi:

– Sokan talán nem értenek;
én igen: s, ha szólítalak,
bizalmasan megkérdelek:
milyenek arra az utak?
– Igen menős a kedvem.

Milyenek az utak arra? Választ persze nem kap, de a kérdés mindig gyötri: ott mi van? Számára ez volt a folyton mardosó titok, ahogyan Galsai Pongráctól kérdezte a G. P. után [Galsai Pongrác P. L.] című versében:

Mert most már biztosan tudod:
mire jutunk – Találj ki valamit
segíts – nyilván tisztulna itt
a folyton mardosó titok

Ahogyan ígértem, visszatérek most az előző blog verséhez: az Egy eltűnt pécsi utcára címűhöz. Ugyanolyan visszatérő motívum ez Csorbánál, mint a halott kérdezése: a költő sétái közben figyeli a változó várost – megértve ugyan a változás kikerülhetetlenségét – mégis mindig emlékezik a régire, felidézi a voltat. (Ld. pl. Séta és meditáció.) Az Anabázis című kötetben, éppen ez előtt a vers előtt jelent meg a Nehezen s gazdagon című vers, amelyben Csorba megmagyarázza, hogyan érez, amikor a változást tapasztalja az utcaképben:

Mihelyt egy házfal ledől
énbennem tüstént feláll
mihelyt egy utca leomlik
énbennem újra kinő
Menetben hosszú sorokban
vonulnak vonul a volt
város a változott létbe
belém és épül föl ott

5. Kedden megtartottuk Albert Gábor levelezéskötetének bemutatóját A Szent Mór Iskolaközpontban. Albert Zsuzsa, a költő özvegye – kinek jelenléte számunkra nagy öröm volt és hálásan köszönjük, hogy vállalkozott a nagy útra -, és Mórocz Gábor a könyv szerkesztője 12 óra után érkezett Budapestről vonattal Pécsre. A könyvbemutató 16 órakor kezdődött, a köztes időben tulajdonképpen kis pécsi autós túrát tartottam vendégeinknek: a vasútállomásról Csorba idősebbik lányához, Csorba Eszter házához vittem a vendégeket, ahol a kávé, és édességek fogyasztása közben múltidéző beszélgetésbe merültünk, szóba hozva a könyvvel és néhány szereplőjével kapcsolatos kérdést is.

Azt gondolom, nagyon érdekes és fontos volt az a több mint egy óra, amit együtt tölthettünk. Köszönjük vendégeink őszinte kérdéseit, válaszait, kedvességét. A beszélgetés után a Tudásközpontba mentem a vendégekkel, ahol az ottani étteremben még éppen kaptak zárás előtt ebédet. A Tudásközpontban azért nem csak étkezés volt, hanem irodalommal is foglalkoztunk: bemutattam a Csorba Emlékszobát. Albert Zsuzsa és Mórocz Gábor is elégedett volt a látottakkal, hallottakkal. (Talán az étellel is.)
Utunk végállomása a Szent Mór Iskolaközpont volt, ahol a beszélgetés végül 16 óra után pár perccel elkezdődött. A résztvevők száma a reklámok ellenére elszomorítóan kevés volt, de a megjelentek érdekes és tartalmas beszélgetést hallgathattak meg dr. Nagy Imre bevezetője és egy Szent Móros leány versmondása – Albert Zsuzsa: „Márvány a lélek” Csorba Győzőnek – után.

Albert Zsuzsa: Vissza Ithakába.

Fontos vers, mert Albert Zsuzsa feltárja benne Csorba költészetének egyik lényeges mondandóját, elveti, cáfolja a pesszimista költő mítoszát:

A halállal győzködik
s észrevétlen
győztes az élet felett.

Beszélgetőtársam, Mórocz Gábor kitűnő szellemű fiatal irodalomtörténész, válaszai inkább rendkívül magas színvonalú kisesszére emlékeztettek. Köszönöm itt is, hogy eljött és a levelek segítségével megismertette velünk Albert Gábor író, vallás- és irodalompolitikus életművét, hiszen – ahogyan a levelekben is – munkásságának minden szeletéről szó esett a beszélgetésben.

A délutánról videófelvétel készült, most nem részletezem az elhangzottakat, majd a szükséges szerkesztés után a videóból tájékozódhatnak olvasóim. Addig elérhetővé teszem a beszélgetésre készült összeállításomat, amelyet sajnos nem sikerült rendesen bemutatnom egy rossz internetes hivatkozás miatt.

A képösszeállítás mellé idézem a kötet bemutatójára szóló meghívó mellé készült ajánlásomat, azzal a megjegyzéssel, hogy a kötetbemutatón valóban ezekről a kérdésekről szólt:

„7. Következzék szívbéli könyvajánlóm: Elveszett nemzedék. Albert Gábor válogatott levelezése. 1952-2003. A múlt hét örömteli felfedezése volt ez az Albert Zsuzsától kapott kötet. Szeretettel és tisztelettel gondolok a költőnőre, szerkesztőre, a levélírónak és levelek címzettjének szerető társára, Albert Zsuzsára, aki Csorbáéknak (Margitkának is!) barátja és tisztelője volt és aki a kötetet elküldte nekünk. Csodálatosan pontos kor- és kórkép a fél évszázadot felölelő izgalmas történelmi időszakról. Ajánlásom tényleg szívbéli, kérem, ha tudják vegyék meg a kötetet vagy keressék a könyvtárakban, remélem, sok gyűjteményben megtalálható lesz, mert ott a helye mindegyikben, amelyik kicsit is ad magára.

A kötetet bemutató válogatás itt megtekinthető.

Albert Zsuzsa bevezetőjéből és Mórocz Gábor szerkesztő és jegyzetíró utószavából minden tudnivaló kiderül róla. Ajánlom figyelmes elolvasásukat. A bemutatóba Csorbához írt Albert Gábor levelet, és Csorba Albert Gábor(ék)nak írt leveleit válogattam be, valamint ízelítőt a kiválóan összeállított tartalomjegyzékből és névmutatóból, nem utolsósorban pedig egy közös ismerősünk, barátunk Radics Éva (Dr. Radics Éva karnagy, zenetörténész, a Gráci Zeneművészeti Egyetem tanára) Albert Gábornak írt levelét. Külön öröm volt számomra, hogy Radics Évával ennek a levélnek, ill. kötetnek a kapcsán (is) „beszélgethettem” e-mailokban. Különös véletlen, hogy a „LevÉLETRAJZ”-ban (Albert Gábor kiváló szóleleménye) egymáshoz közel került két lemondó levél. Csorba Győzőt Albert Gábor meghívta az éppen alakuló Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület választmányába, Albert Gábort pedig a Magyar Írószövetség főtitkárává választották. Csorba betegségére hivatkozva köszönettel lemondta a meghívást, Albert Gábor pedig a megválasztása körüli vihar (A. G. szóhasználata) miatt nem vállalta el a pozíciót, amihez pedig Csorba már gratulált is neki. Bár erről kifejezetten nem esik szó, mégis úgy érzem, a visszautasításban Göncz Árpádnak fontos szerepe volt. Idézek Albert Gábor Nagy Gáspárnak írt leveléből: „Másik kérésem az előzőkből következik: csak akkor tudom elfogadni a választmány „megerősítését”, ha ez az elnökségnek, és főként Göncz Árpádnak elfogadható. Érthetőbben: ha Göncz Árpád bármilyen okból úgy érzi, hogy a választmány „megerősítése” egyet jelent a vele szembeni bizalmatlansággal és ezért vissza akar lépni, ebben az esetben szóba sem jöhet főtitkárságom. Semmiképpen sem tudom magamra venni az én megítélésem szerint is jól alakult elnökség (beleértve az elnököt is) esetleges felbomlását.” Értse mindenki (a szóban forgó levelek elolvasása után) a fentieket úgy, ahogyan akarja, én saját részemre dekódoltam a szöveget.

Albert Zsuzsa a Szőlőinda vitorlái című verseskötetében Csorbának és Margitkának is ajánlott verseket. A Margitkának ajánlott szinte himnikus költeményt most, enyhítve a lemondások feszültséget, felidézem:

Nem vagyok költő, ezért csak egyszerűen ennyit írok:
Köszönet Albert Zsuzsának.
Vagy kicsit bővebben: Ismételten köszönöm Albert Zsuzsa kedves gesztusát és az értékes órákat, amelyeket a „LevÉLETRAJZ” olvasása okozott nekem. Isten adja: sokáig dolgozhasson még saját művei gyarapításán és férje emlékművének emelésén.”

A délután összességében érdekes, hasznos volt, legalábbis mi így véljük. Köszönöm a részvételt a megjelenteknek, sajnálom, hogy betegségek és egyéb okok miatt sok tagtársunk, pártolónk hiányzott.

Köszönöm a kattintást.