Figyelmeztetésül küldöm újra a 14-ei, keddi rendezvényünkre szóló meghívót. (A következő, „valódi blogot” majd az eseményről szóló beszámolóval együtt postázom.)

Azért ma se maradjunk Csorba vers nélkül:

Egy eltűnt pécsi utcára

Néhány gömböt kivájnak zöldessárgát
az estéből az utcalámpák
és általában
inkább csak félhomály van
így hát rövid sétám végezteig
az újabb gyászszertartás hibátlanul megeshetik

Innen csúszott a Majláth utca
a Zsolnay-ház dísze-pucca
mellett poros
úttesttel és koros
házakkal a Siklósi útra át
most üthetem nyomát
előkelő újdon lakótelep
csillámlik tetszeleg
helyén
A régi képet képzelt ládikóm
szent vackai közé hajíthatom
ismét szegényebb-lett város-szegénye én

Hát bizony nincs mese
ezen nem fordít senki se
időnként kellenek
efféle rendcsináló szelid manőverek

S jó hogy az állomásra tartok:
sűrülnek az idegen arcok
én is könnyebben temetek
ha köztük lehetek.

In: Egy eltűnt pécsi utcára : Válogatott versek. – Pécs : Baranya Megyei Könyvár, 1991. – 19. p.
Megjelent: Anabázis (Bp. : Magvető, 1974.) ; Összegyűjtött versek. (Bp. : Magvető, 1978)
Majd a következő blogban írok a versről.

A meghívó előtt pedig egy Csorbának 1977 karácsonyára küldött üdvözlőlap Albert Zsuzsától és Gábortól.

És a meghívó újra:

Örömmel közlöm minden kedves olvasómmal, hogy sikerült Az elveszett nemzedék. Albert Gábor levelezése című című kötet – Albert Gábor szóleleményével élve LevÉLETRAJZ – bemutatóját megszervezni. Íme, a meghívó:

A Csorba Győző Társaság szeretettel meghívja

Albert Gábor: Az elveszett nemzedék. Albert Gábor levelezése (1952-2003) című kötet bemutatójára,
a Pécsi Szent Mór Iskolaközpont Dísztermébe, 2024. május 14-én, 16 órára.

A kötetről Mórocz Gábor szerkesztővel, a jegyzetek írójával Pintér László beszélget.
Bevezetőt mond dr. Nagy Imre, Csorba Győző Társaság elnöke.

Az irodalom- politika- és egyháztörténeti szempontból is hiteles és eddig hiányzó ismereteket feltáró levelezéskötet
2023-ban, az MMA kiadónál jelent meg, közreadta Albert Zsuzsa, az író özvegye.
Kérjük, jöjjön el és hívja ismerőseit, barátait is!

„Mórocz Gábor (Hódmezővásárhely, 1981–) bölcsész-tanár, szerkesztő. 2005-ben történelem, 2006-ban filozófia szakos oklevelet szerzett a Szegedi Tudományegyetemen. 2010-ben diplomázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán. 2012-től doktorandusz hallgató; 2017-ben szerzett doktori fokozatot a Debreceni Egyetem Irodalomtudományok Doktori Iskolájában. Főbb kutatási területei: a 19. század végi, 20. század eleji magyar esszé és esszéisztikus széppróza története (elsősorban Asbóth János, Péterfy Jenő, Justh Zsigmond és Gozsdu Elek munkássága); Szekfű Gyula történetírása és publicisztikája; Király István ideologikus irodalomértelmezése; Buda Ferenc életműve. Irodalmi, eszmetörténeti és történetelméleti tárgyú tanulmányai, esszéi és recenziói többek között a Bárka, a Belvedere, a Forrás, a Hitel, az Irodalmi Magazin, az Iskolakultúra, a Kommentár, a Kortárs, a Magyar Művészet, a Magyar Napló, a Tiszatáj és a Valóság című folyóiratokban jelentek meg. (Forrás.)”

Albert Gáborról és Levéletrajzáról a 266. Csorba blog 7. pontjában írtam a blogon.  A hivatalos meghívó után idézem a kötetről írt ajánlómat, remélem, felkeltem vele érdeklődésüket a kiváló kötet iránt:

„7. Következzék szívbéli könyvajánlóm: Elveszett nemzedék. Albert Gábor válogatott levelezése. 1952-2003. A múlt hét örömteli felfedezése volt ez az Albert Zsuzsától kapott kötet. Szeretettel és tisztelettel gondolok a költőnőre, szerkesztőre, a levélírónak és levelek címzettjének szerető társára, Albert Zsuzsára, aki Csorbáéknak (Margitkának is!) barátja és tisztelője volt és aki a kötetet elküldte nekünk. Csodálatosan pontos kor- és kórkép a fél évszázadot felölelő izgalmas történelmi időszakról. Ajánlásom tényleg szívbéli, kérem, ha tudják vegyék meg a kötetet vagy keressék a könyvtárakban, remélem, sok gyűjteményben megtalálható lesz, mert ott a helye mindegyikben, amelyik kicsit is ad magára.

A kötetet bemutató válogatás itt megtekinthető.

Albert Zsuzsa bevezetőjéből és Mórócz Gábor szerkesztő és jegyzetíró utószavából minden tudnivaló kiderül róla. Ajánlom figyelmes elolvasásukat. A bemutatóba Csorbához írt Albert Gábor levelet, és Csorba Albert Gábor(ék)nak írt leveleit válogattam be, valamint ízelítőt a kiválóan összeállított tartalomjegyzékből és névmutatóból, nem utolsósorban pedig kiváló közös ismerősünk, barátunk Radics Éva (Dr. Radics Éva karnagy, zenetörténész, a Gráci Zeneművészeti Egyetem tanára) Albert Gábornak írt levelét. Külön öröm volt számomra, hogy Radics Évával ennek a levélnek, ill. kötetnek a kapcsán (is) „beszélgethettem” e-mailokban. Különös véletlen, hogy a „LevÉLETRAJZ”-ban (Albert Gábor kiváló szóleleménye) egymáshoz közel került két lemondó levél. Csorba Győzőt Albert Gábor meghívta az éppen alakuló Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület választmányába, Albert Gábort pedig a Magyar Írószövetség főtitkárává választották. Csorba betegségére hivatkozva köszönettel lemondta a meghívást, Albert Gábor pedig a megválasztása körüli vihar (A. G. szóhasználata) miatt nem vállalta el a pozíciót, amihez pedig Csorba már gratulált is neki. Bár erről kifejezetten nem esik szó, mégis úgy érzem, a visszautasításban Göncz Árpádnak fontos szerepe volt. Idézek Albert Gábor Nagy Gáspárnak írt leveléből: „Másik kérésem az előzőkből következik: csak akkor tudom elfogadni a választmány „megerősítését”, ha ez az elnökségnek, és főként Göncz Árpádnak elfogadható. Érthetőbben: ha Göncz Árpád bármilyen okból úgy érzi, hogy a választmány „megerősítése” egyet jelent a vele szembeni bizalmatlansággal és ezért vissza akar lépni, ebben az esetben szóba sem jöhet főtitkárságom. Semmiképpen sem tudom magamra venni az én megítélésem szerint is jól alakult elnökség (beleértve az elnököt is) esetleges felbomlását.” Értse mindenki (a szóban forgó levelek elolvasása után) a fentieket úgy, ahogyan akarja, én saját részemre dekódoltam a szöveget.

Albert Zsuzsa a Szőlőinda vitorlái című verseskötetében Csorbának és Margitkának is ajánlott verseket. A Margitkának ajánlott szinte himnikus költeményt most, enyhítve a lemondások feszültséget, felidézem:

Nem vagyok költő, ezért csak egyszerűen ennyit írok:
Köszönet Albert Zsuzsának.
Vagy kicsit bővebben: Ismételten köszönöm Albert Zsuzsa kedves gesztusát és az értékes órákat, amelyeket a „LevÉLETRAJZ” olvasása okozott nekem. Isten adja: sokáig dolgozhasson még saját művei gyarapításán és férje emlékművén.”

Köszönöm a figyelmet.