265. Csorba blog. Egy ígéret betartása és három örömhír
2024.02.04.267. Csorba blog. Vas István dedikált kötete és egy Csorbához írt levele.
2024.02.17.1. Ezen a héten három új videóval bővítettem a Csorba youtube-csatornát: Weöres Sándor: Az éjszaka csodái, előadja Benkő Péter; Weöres Sándor: A két nem, előadja Nagy-Kálózy Eszter és Csorba Győző: Csináld. Előadó ismeretlen.
Itt áttekintheti a csatornán meghallgatható versek, szövegek listáját. (2024. I. 26.)
Kérem látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai Csorba vers válogatásomból:
CSINÁLD
Látom a rémült belenyugvást,
látom szemedben, amikor
testem egy-egy nagy zökkenője
végigsiklatja arcomon.
Ilyesmit láthatnék bizonnyal,
mikor már majd nem láthatok.
Csináld, hogy meg tudjam tanulni,
hogy látni tudjam akkor is még,
ha már többé nem láthatok.
Összegyűjtött versek; Új versek ciklus. (Bp. : Magvető, 1978.) Az Új versek ciklusba az Összegyűjtött versek előtt kötetben meg nem jelent verseket válogatta be a költő. (Itt meghallgatható a Bartók Rádió 2006. 11. 21-ai felvételéről és itt megnézheti a Csorba youtube-csatornán.)
Csorbát mindig izgatta a „mi van a halál után” kérdése. Minden kedves halottjától megkérdezte, ha versben nem, hát képzeletben. Itt azon gondolkodott, lehet-e a halál után érezni, érzékelni, látni azt, aki őt nézi. Nehéz, nagyon nehéz élet volt az övé, hiszen nagyon sokat foglakozott ehhez hasonló kérdésekkel. De aztán a megválaszolhatatlan kérdésekre ilyen gyönyörű feleleteket adott.
5. Érdekesek, tartalmasak a Csorba Győző Könyvtár hírlevelei. Ajánlom ismételten figyelmükbe a feliratkozást.
6. Ez pedig a CSGYK egy kicsit megkésett blogajánlója azért, hogy a blog az érdeklődők számára a hír alján baloldalt látható linkre kattintva elérhető legyen.
7. Következzék szívbéli könyvajánlóm: Elveszett nemzedék. Albert Gábor válogatott levelezése. 1952-2003. A múlt hét örömteli felfedezése volt ez az Albert Zsuzsától kapott kötet. Szeretettel és tisztelettel gondolok a költőnőre, szerkesztőre, a levélírónak és levelek címzettjének szerető társára, Albert Zsuzsára, aki Csorbáéknak (Margitkának is!) barátja és tisztelője volt és aki a kötetet elküldte nekünk. Csodálatosan pontos kor- és kórkép a fél évszázadot felölelő izgalmas történelmi időszakról. Ajánlásom tényleg szívbéli, kérem, ha tudják vegyék meg a kötetet vagy keressék a könyvtárakban, remélem, sok gyűjteményben megtalálható lesz, mert ott a helye mindegyikben, amelyik kicsit is ad magára.
A kötetet bemutató válogatás itt megtekinthető.
Albert Zsuzsa bevezetőjéből és Mórócz Gábor szerkesztő és jegyzetíró utószavából minden tudnivaló kiderül róla. Ajánlom figyelmes elolvasásukat. A bemutatóba Csorbához írt Albert Gábor levelet, és Csorba Albert Gábor(ék)nak írt leveleit válogattam be, valamint ízelítőt a kiválóan összeállított tartalomjegyzékből és névmutatóból, nem utolsósorban pedig kiváló közös ismerősünk, barátunk Radics Éva (Dr. Radics Éva karnagy, zenetörténész, a Gráci Zeneművészeti Egyetem tanára) Albert Gábornak írt levelét. Külön öröm volt számomra, hogy Radics Évával ennek a levélnek, ill. kötetnek a kapcsán (is) „beszélgethettem” e-mailokban. Különös véletlen, hogy a „LevÉLETRAJZ”-ban (Albert Gábor kiváló szóleleménye) egymáshoz közel került két lemondó levél. Csorba Győzőt Albert Gábor meghívta az éppen alakuló Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület választmányába, Albert Gábort pedig a Magyar Írószövetség főtitkárává választották. Csorba betegségére hivatkozva köszönettel lemondta a meghívást, Albert Gábor pedig a megválasztása körüli vihar (A. G. szóhasználata) miatt nem vállalta el a pozíciót, amihez pedig Csorba már gratulált is neki. Bár erről kifejezetten nem esik szó, mégis úgy érzem, a visszautasításban Göncz Árpádnak fontos szerepe volt. Idézek Albert Gábor Nagy Gáspárnak írt leveléből: „Másik kérésem az előzőkből következik: csak akkor tudom elfogadni a választmány „megerősítését”, ha ez az elnökségnek, és főként Göncz Árpádnak elfogadható. Érthetőbben: ha Göncz Árpád bármilyen okból úgy érzi, hogy a választmány „megerősítése” egyet jelent a vele szembeni bizalmatlansággal és ezért vissza akar lépni, ebben az esetben szóba sem jöhet főtitkárságom. Semmiképpen sem tudom magamra venni az én megítélésem szerint is jól alakult elnökség (beleértve az elnököt is) esetleges felbomlását.” Értse mindenki (a szóban forgó levelek elolvasása után) a fentieket úgy, ahogyan akarja, én saját részemre dekódoltam a szöveget.
Albert Zsuzsa a Szőlőinda vitorlái című verseskötetében Csorbának és Margitkának is ajánlott verseket. A Margitkának ajánlott szinte himnikus költeményt most, enyhítve a lemondások feszültséget, felidézem:
Nem vagyok költő, ezért csak egyszerűen ennyit írok:
Köszönet. Albert Zsuzsának.
Vagy kicsit bővebben: Ismételten köszönöm Albert Zsuzsa kedves gesztusát és az értékes órákat, amelyeket a „LevÉLETRAJZ” olvasása okozott nekem. Isten adja: sokáig dolgozhasson még saját művei gyarapításán és férje emlékművének emelésén.
8. Takáts Gyula emlékezete a facebookon. Takáts Gyula kedves, jó ember volt. Csorba és Takáts barátsága az ősidőkre vezethető vissza és ma a felhők fölött is tart. A Kossuth-díj körüli, hirtelen természetű költőtárs által felhabosított „ügyet” pedig Takáts Gyula tanárosan tette helyre. Isten nyugosztalja.
Takáts Gyula: Csöngei emlék
Jékely Zoltánnak és Weöres Sándornak
A Lánka sása közt liliomok ültek.
Kacsák csőre csergett vizének vánkosán,
kék gyíkok körme szólt a száraz nádtorzsán,
s mint ezüst pohárban, halak hegedültek.
S mint költő, ha szavait tüzére rakja;
ujjunkon zenélve pattogtak az ágak.
Tejfehér tengerit nyújtottunk a lángnak,
s keserűn könnyezett akácnyársunk habja.
A füst az égből csüngött, mint ringó selyem.
Kék díszén át madarak, pásztorok jöttek.
A fűzfa kontya közt leányok fürödtek,
s tüzünk fészkén kikelt a hamvas sejtelem.
Az est, mint rókafark, súrolta a vetés fejét.
S mint gyertya, melyet kivájt tökbe rejtenek,
oly ferde szemmel szálltak ránk a szellemek,
s köd pólyázta orvul a templom tetejét.
9. A Jelenkor archívumában már az első, 1958/1. számtól, tehát a teljes sorozatban lehet keresni! Köszönet érte, jócskán egyszerűsíti a munkát!
Köszönöm figyelmüket.