A Csorba Győző Társaság youtube csatornája elérhető erről az oldalról. Ezentúl hetente egyszer-kétszer fogom frissíteni. Kérem, látogassa az oldalt, lájkolja a videókat és iratkozzon is fel a csatornára. Nem csak Csorba verseket közölök majd, válogatok más szerzők youtubera feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!

Még egy szerkesztői megjegyzés. A Csorba Győző facebook-oldalt egy ideig nem értem el. A felhasználói nevemet a facebook összekeverte egy az enyémhez erősen hasonló (utánanéztem, valóban létező) angol felhasználói névvel, azzal akart beléptetni. Ezért nem is mertem szerkeszteni az oldalt. Két napig tartott a zavar, aztán egyszerre megint beléphettem saját néven. Most sem százszázalékosan működik azonban: két facebook oldalt is gondozok, azok borítóképe néha összekeveredik. Kérem, ha van ötletük a javításra, írják meg nekem. (pinter2laszlo kukac gmail.com) (Milyen egyszerű volt a papíralapú munka! Csak elővettem a megfelelő könyvet, dossziét és minden ok volt;)

1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
3. Csorba mai verse a válogatásomból:

[Bánya meg erdő…]

Bánya meg erdő küldött s város, kétezeréves:
Százesztendős, légy általam is gyönyörűbb!

Csörgedezésem a súlyos múltról, hősi jelenről
s drága jövőről mond szép-szelid énekeket

Állj meg kissé ember, akit hozzámvezet útad,
azt akarom tűnődj dolgomon egy keveset.

Pécs szült, s már végképp Budapest égboltja borul rám
hirdetem: egytestvér létrehozóm, s fogadóm.

Megjelent a Hátrahagyott versek című kötetben (Pécs : Pro Pannonia, 2000)
A vershez írt jegyzetem a kötetben: „Budapest. 1973. 11. 13.; Az első versszak a Pécs város által Buda és Pest egyesítésének századik évfordulójára Budapestnek adományozott Zsolnay díszkút (ld. [Áll a vén Zsolnay…]) egyik felirata. A folyóiratban fotó is látható a díszkútról, jól olvasható rajta a versrészlet.” A Csorba honlapon itt írtam róla bővebben. Az oldalon olvasható az [Áll a vén Zsolnay…] című Csorba vers is. A Baloldali képen a díszkút látszik Csorba versének részletével, a jobboldali képen pedig Pákolitz István verssorai olvashatók.

A klasszikus versformát használó költő nem sértően, de azért érezhetően büszkén hangsúlyozza a két város „életkorának” különbségét:

Bánya meg erdő küldött s város, kétezeréves:
Százesztendős, légy általam is gyönyörűbb!

4. Csorba versei az 1. kéziratos versesfüzet 33. oldaláról.

Az aláhúzás (szakasztörés) alatt, a fordíts (⁒) jel mellett az előző oldalon olvasható vers (ld. itt) utolsó versszaka található.

*10 jegyzetet a kötetben meg nem jelent kézirathoz írtam.
„¹⁰ Cs. Gy. sokat foglakozott azzal, hogy a föld feletti és a föld alatti világnak milyen kicsi szeletét használja, birtokolja csak az ember, ugyanakkor pedig a mindenség urának képzeli magát, mindent megváltoztat, megbontja a természet egységét, s ezt a kis életteret is tönkreteszi. Ez a vers, és az [A perje és a szamóca…] című is, arról a „vékonyka csík”-ról szól, amelyben az életünk zajlik, „s mekkora handabandákkal mégis olykor!”

Különös, hogy a kötetben meg nem jelentetett, a versesfüzetben egy oldalra kerülő két vers hangulata mennyire eltér egymástól: az érzékeny lelkű költőt egymás után érinthette meg valamiféle jó és rossz esemény, érzés.

[A perje és a szamóca…]

A perje és a szamóca öt-tíz centiméterre gyökerezik,
a ribizli fél méterre, a barackfa egy méterre, a szöllő két
méterre is.
Mélyebbre már itt a kertben semmi.
S állat se ás lejjebb általában.
Az ember igen, de nem élet, legfeljebb védekezés,
pusztítás vagy termelés céljából.
A nagy örvénylés ilyenformán kicsi-kicsi rétegben
zajlik le, s mekkora handabandákkal mégis olykor!
(1973. III.)

Nem jut más eszembe a cím nélküli töredékekről (Bertók László jelzőjét használva gyaluforgácsokról), mint az, hogy mennyire tökéletesen igaza van a költőnek: az ember a gyöngeségét, tehetetlenségét nagyképűséggel szeretné elfedni.

5. A Jelenkor aktuális számának ajánlója.

6. Még egy kulturális ajánló. „A Bennem a létra című előadás elsősorban Weöres Sándor Rongyszőnyeg versfűzérének gyöngyszemeiből építkező versszínházi produkció, melyben a versek jönnek, mennek, összefogóznak, szétválnak, egymásra találnak, konfliktusba keverednek, feleselnek egymással. A marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatóinak a darab előadásával a céljuk, hogy a nézők olvassák újra a Weöres-verseket, hisz minden költemény annyiszor születik meg, ahányszor elolvassa egy-egy fogékony olvasó.”

Ennyit mára, mert túl sok lesz egyszerre;)

Köszönöm figyelmüket.