209. Csorba blog . Kétszer kettő. A Csorba Társaság március 29-ei találkozója
2023.04.04.
211. Csorba blog. A költészet napja, 2023.
2023.04.11.2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
3. Csorba mai verse a válogatásomból – eltérve a betűrendtől – mi más lehetne, mint a Nagypéntek című vers, amely a Csikorgó című Csorba kötetben jelent meg. Ezt írtam a honlapon as kötetről: „Amit a Csikorgó. Jegyzetem és címoldal c. szkennelt lapon láthatnak, elárulja a könyvről a megjelenés pontos körülményeit. „Az összeállítás és a szerkesztés Bertók László munkája. Elkészült: 1995. október 2. hetében. Csorba Győzőné 30 db tiszteletpéldányt kapott 1995. október 16-án Csordás Gábor felelős kiadótól. Csorba Győző meghalt 1995. szeptember 13-án„, tehát a kész kötetet a költő már nem láthatta. Bertók László emlékezése szerint, a már halálosan beteg Csorbának megmutatta a kötet levonatát, de ő már nem nagyon reagált, csak annyit mondott: „Elegáns betűk.”” (In: a 248. hírlevél f. pontja.)
NAGYPÉNTEK
Most ezekben az órákban halott,
most nagyon hideg van, nagy árvaság van.
Jó, hogy kétfelé kacsintgathatok:
elöl s hátul fény ég az éjszakában.
Azon csodálkozom, hogy nyugaton
ment le a nap ma is, hogy a növények,
házak nem állnak tótágast, azon
hogy még maradtak élők, akik élnek.
A fő törvény kisiklott: bongva-csengve
zuzódhat széjjel mind a többi rajta.
A harangok némák – iszonytató!
Csak három nap… Harminchárom ha lenne,
a világra új jégkorszak szakadna.
De holnap már harang zeng, szól a Szó.
Csikorgó. Pécs : Pro Pannononia, 1995
És akkor következzen a húsvéti üdvözlet és jókívánság, s képek a feltámadásig vezető stáció három állomásáról.
Minden kedves olvasómnak és szertetteiknek a feltámadás örömével eltelt, áldott, húsvéti ünnepeket kívánok szeretettel.
Annyi szép képet, üdvözlő szöveget kapok, nem is tudok választani közülük, melyiket küldjem tovább. Gondoltam, ezeket a képeket.
És még ezt a háromszéki köszöntőt:
„Feltámadt a Jézus, mondják az írások,
Vízöntő hétfűre buzognak források.
Eljöttem hezzátok ifiú létemre,
Hogy harmatot öntsek egy szép növendékre,
Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben,
Nem virágzik szépet nekünk jövendőben.
Virágozzék szépet, ékes virágokat,
Nyerjen az egekben fényes koronákat.”
Köszönöm a küldőknek, Tamásnak, Szabolcsnak és Ágnesnek, illetve a pécsi fotó készítőjének Kiefer Bélának. (In: Facebook.)
Visszatérve Csorbához, a költő más gondolatokat is megfogalmazott 1967 karácsonyán. Nem véletlen, hogy ez az óhaj csak a Hátrahagyott versekben jelenhetet meg, 2000-ben. Vajon mit gondolt volna az 1967-ben regnáló párt, ha az 1965-ös Ars poeticát is kárhoztatta?
Karácsony 1967
Ki elvenné a világ bűneit
világraszóló bárány kéne itt
A másik az a betlehemi kisded
kétezer éve kisebb egyre kisebb
Fenyőfa csengő jámbor énekek
háromkirályok istálló-meleg
Sistergő villám-kévék csattogása
ma ebben volna az ige varázsa
Hogy ne rothadjunk bűnhődjünk amíg
az oszlás le nem szopja csontjaink
hanem akinek az rendeltetett
égettessék meg ezer fok felett
aki viszont kegyként élhet tovább
vághassa föl az égbe homlokát
És bizony, a vers alapgondolata – „A másik az a betlehemi kisded / kétezer éve kisebb egyre kisebb” – ma ugyanúgy, ha nem jobban aktuális, mint 1967-ben volt, hiszen mára a kereszténység a világ egyik legüldözöttebb vallása lett.
A Hátrahagyott kötetben kettővel a fenti után jelent meg a [Hát jó…], cím nélküli rövid vers, melyhez ezt a megjegyzést írtam: „A hit, Isten léte, nem-léte vissza-visszatérő kérdés a versekben, nyilatkozatokban, beszélgetésekben. (Ld. pl. A város oldalában. 213–215. o.) Cs. Gy. szeretett volna feltétlenül hívő ember lenni: az mondta, az a legboldogabb, aki olymértékben hívő, hogy, ha azt mondják neki, Pécsett a Széchenyi-téren egyszerre csak emelkedni kezdett a Szentháromság-szobor, és felszállt a mennybe, azt feltétlenül elhiszi. Több verse is erről a kérdésről szól, a Görbül az idő c. kötetben közölt Istenről öregedőben c. pedig (29–30. o.) talán legszebb és legpontosabb összegzése ebbéli gondolatainak. Jelen kötetben ld. még pl. a [„Költészet napja”…] 5–7. kétsorosát, vagy a Gyanakszunk c. verset.”
Hogy van föltámadás, azt kertünk tulipánjai is bizonyítják. Hiába hó, fagy, szárazság, a közel 30 kilós kutyánk állandó tiprása, ezek a több, mint 10 éves holland tulipánok újra és újra virágzanak, pedig már olyan alacsonyak, alig látszanak ki a fűből. Mert Az Élet él és élni akar… (A képen nem látható jól, de a nyírfa is éledezik…)
Áldott ünnepeket kívánok kedves mindnyájuknak még egyszer és köszönöm kitartó figyelmüket!
