1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
3. Csorba mai verse a válogatásomból.

ÁPRILISI VÁLTOZATOK

1

Az ének fényét a szürkeség
lobbantja föl a fény a fül fénye
mindent beföd s a szem
nyugodtan hunyorog érzi
hogy a jó erő erősebb
közeleg a szem fénye is már
s akkor ki lehet állni
az ég alá: a csontok
furataiban a vér
vastag nedveiben
s a szív
sikátoraiban
fölkél a nap

Ó hajnali madárkar!

2

Valami jöttmentnek néznek bizonnyal
a kert madarai a rengeteg friss
levél virág formálódó gyümölcs közt
a gazdag földön melynek asztalán
ők táplálékuk mindig meglelik
valami jöttmentnek ki úgy remélik
kicsit marad csak és máris továbbáll
mert napnak fénynek levegőnek és
állatnak és növénynek az egész
békésen zümmögő harmóniának
nincs semmi de semmi szüksége rá

3

Madárszó virágzó gyümölcsfák nyirkos fűszag tavasz
most április van rólatok
kellene verset írnom tavaszi
verset
De én már jó néhány nap óta
egy korhadt törzshöz járok vissza folyton
mely mégis így is koronát nevel
s holott a pusztulás országa szinte
úgy tartja magasba az életet
mint vénasszony-kar virágkosarat

Megjelent:
Lélek és ősz (Bp. : Magvető, 1968)
A lélek évszakai   (Bp. : Magvető, 1970)
Összegyűjtött versek   (Bp. : Magvető, 1978)
Válogatott versek   (Bp. : Magvető, 1979)
Vissza Ithakába (Bp. : Magvető, 1986)
Csorba Győző válogatott versei  (Bp. : Unikornis, 1997)

A tavaszi kert életéből merítő vers Csorba minden kötetében megjelent. Tüskés Tibor a költő halála után kiadott válogatásba (1997) is beszerkesztette. Tavaszköszöntő, de filozofikus, sötétebb tónusú vers, mint ahogyan azt egy ilyen felébredő természetet leíró verstől várhatnánk. A nagyon furcsa érzékszervi keveredésekkel kezdődő (szinesztézia) első  változatban a tavasz fényeit belső hangok – a fül fényei – jelzik előre, majd a szem fényei teszik láthatóvá, s így lesz a változat befejezése szinte himnikus köszöntő, József Attilai hatásokkal: „s akkor ki lehet állni / az ég alá: a csontok / furataiban a vér / vastag nedveiben / s a szív / sikátoraiban / fölkél a nap”, vagyis az egész test minden rejtett zuga érzékeli a tavaszt, a megújulást jelző fölkelt napot.  A második változat már a sötét gondolatokkal küzdő  Csorbát idézi: a kertnek, a természetnek semmi szüksége az emberre, a hajnali madárkarban az ember csak jöttment ismeretlen. A harmadik változatban a költő kibontja ellentétes érzéseit. Madárszóról virágzó gyümölcsfákról, nyirkos fűszagról,  tavaszról kellene írnia, de ő mégis a korhadt törzshöz jár vissza folyton, s azzal biztatja magát, hogy a korhadt törzs (a pusztulás országa) „mégis így is koronát nevel / s holott a pusztulás országa szinte / úgy tartja magasba az életet / mint vénasszony-kar virágkosarat.” Micsoda ordító ellentét itt is: a (minden bizonnyal sápadt bőrű, ráncos) vénasszony-kar virágkosarat emel magasba. A teljes költői attitűd áll elénk a három változatból: az elmúlás és az élet állandó körforgását, vitáját figyelő, szemlélődő, a mindig megújuló természettől biztatást váró Csorba világa.

4. Mivel a Csorba honlapon a válogatásomban a verseket betűrendbe soroltam, ebben a sorozatban is betűrendben közlöm azokat. De ma kicsit bővebb leszek, elkalandozok a valós idejű borús tavaszból, fokozottabban válogatok a vidámabb tavaszváró versek között, ezért márciusi verseket is ajánlok. Csorba két verset is írt Március címmel. Az egyiket az első önálló kötetében, a Mozdulatlanságban, másikat a hosszú hallgatás után megjelent A szó ünnepe című kötetben jelentette meg. Én azt gondolom, mindegyik nagyon szép vers. A későbbit, az 1959-ben kiadottat talán többször idézték, ismertebb, hiszen Csorba Győző és Latinovits Zoltán előadásában is meghallgatható.

Csorba Győző: Március (A nap a földet szinte emeli…) (Mozdulatlanság. – Pécs: Kultúra, 1938) (A Csorba honlapon itt olvasható.)

Csorba Győző: Március (Az omló városfalat is….) (Köszönöm a közzétételt a Csorba Győző Könyvtár Kertvárosi Fiókkönyvtárának) (A szó ünnepe. – Bp. : Magvető, 1959.) (A Csorba honlapon itt olvasható. Ugyanott meghallgatható a költő és Latinovits Zoltán előadásában is.) A vers sokszorosan utal a helyszínre és az időpontra: a régi őrtorony Csorba „munkahelye”, ahol a verseit írja, az időpontra pedig a kitörő öröm szavai utalnak:

Csorba három lányával az őrtoronyban a vershez illően tavaszi virágzásba borult fák között.

Azért is, hogy legyen összehasonlítási alap a költők tavaszi érzéseit megjelenítő versek között, ajánlom Áprily Lajos: Március című versét is. Jól érzékelhető Áprily könnyed, játékos, hangulatfestő képekkel teli verse és Csorba nehezebb, elgondolkodóbb versei között a különbség. (Köszönöm Radics Évának, távoli levelezőtársamnak, hogy felidézte ezt a kedves versemet.)

Örüljünk hát a két költővel közösen a végre talán elbújó tavasznak.

5. A napokban elkészítem a Csorba Győző Társaság március 29-ei, megváltozott kezdetű és napirendű rendezvényének (16 óra 30 perc, Tudásközpont kis rendezvényterem) meghívóját. Először Villányi Rózsa az Egyetlen című kötetének bemutatóját terveztük erre a napra, de megállapodtunk végül egy kettős könyvbemutatóban. Előbb Nagy Imre professzor Katona József művei kritikai kiadássorozatának legújabb kötetéről (Ziska a Calice a’ Táboriták Vezére) beszélget Mohácsi Balázs Jelenkor szerkesztővel a szerző, majd utána Villányi Rózsával fogok beszélgetni az Egyetlen című könyvéről. (Ld. a blog 4. pontját.) Reméljük a két szerző és a két beszélgetés tartalmas és gazdag időtöltés lesz a szeretettel várt látogatóknak.

6. Végül pécsi érintettség kapcsán is két Csontváry hír. Közös, budapesti és pécsi Csontváry kiállításról szól az egyik: ” Közös kiállítással emlékezik a 170 éve született Csontváry Kosztka Tivadarra a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum. Az évfordulós tárlat Budapesten április 13-tól, Pécsen pedig augusztus 1-jétől lesz látható”, míg a másik egy nyilván nem véletlenül éppen most előkerült, eddig ismeretlen Csontváry képről ad hírt. A képet meg is lehet vásárolni a hír szerint, azonban nem nagyon kell sietni a megvásárlására a hozzám hasonló szegénylegényeknek: ára akár a 460 millió forintot is elérheti.

6. Legvégül pedig a Végtelenben kettő című rövidfilm werkfilmjével (Creative Commons Forrásmegjelölés (újbóli használat engedélyezett) búcsúzom Dunai Tamástól, a kiváló színésztől. Partnere ebben Cserhalmi György. Plusz egy Dunai Tamásra emlékező összeállítás a youtubról. S milyen különös, éppen most fedeztem fel az interneten egy 1991-es filmet (Az utolsó nyáron…, amelyben szintén együtt játszott Dunai Tamás és Cserhalmi György. Ajánlom figyelmükbe, nézzék meg. Jól láthatjuk belőle, honnan jöttünk, s az, hogy a filmben bemutatott előzmények után nem véletlenül jutottunk mai zavaros világunkba. Nem mellékesen: Dunai Tamás két hónappal volt idősebb, mint én, az ajánlott film pedig „szerelmetes tájaimon” a Balaton-felvidéken, sőt, egészen közel Révfülöphöz (1970-től a 2010-es évek elejéig nyaralásom állandó helyszíne) játszódik.

Köszönöm figyelmüket.