MÁRCIUS

A nap a földet szinte emeli;
mozgósítják rügyeiket a fák.
Párokból áll az egész sétatér;
még a pupos is kihúzza magát,

s teszi a szépet. Él a négy torony
a dóm fölött és egymáshoz hajol:
nő a szerelem, mint a gomba nő,
jókedvet-hűtő fa-arcok alól.

Híg lébe estünk most mindannyian,
s egy óriás a híg lét keveri
és vígan nézi: lábunkat a lé
forgása hogyan szédíti, veri.

Ő is örül és örülünk mi is,
és örömünkre minden szó kevés:
a március pozsgás arcán vagyunk
fülig-érő, hahotás nevetés.