424. Csorba blog. Mélységesen mély a múltnak kútja.

1. Mai versajánlóm rövid, de velős:

 Csorba Győző: Irodalom 1. 

Nem értem, talán nem is 
fogom megérteni. - 
De, hogy ne szóljanak meg érte,
Azt mondom rá: zseni. 

A szó ünnepe. Bp. : Magvető, 1959. p. 23.

Ebben a kis verscsokorban 6 epigramma van. Majd közlöm a többit is. Egyelőre az első és az utolsó, a VI.

Inkább cipőt tudnék csinálni, 
mint verseket! 

Csorba után szabadon: Inkább cipőt tudnék csinálni, mint blogokat.

Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a Csorba-csatorna videóira, vagy ajánlja ezt az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást.
Köszönöm a kattintást!

2. Mostanában vettem észre, hogy a Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon című menüsorról eddig a különféle frissítések és az oldalt ért  hackertámadás után majdnem minden link elérhetetlenné vált. Megkezdtem a pótlást, íme:

2026. 09. 13-tól a Szakirodalom felsorolása menüpontig már minden link elérhető a fenti címről is. Folyamatosan frissítem az oldalt. A Csorba kötetek anyaga a DIA Csorba oldalán elérhető a Csorba Győző kötetei címre kattintva.

3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.

4. Körlevélben kaptam, kiegészítéssel továbbítom:

"Egyetemi történetek - előadássorozat a PTE és jogelőd intézményeinek történetéről
Idén is folytatódik a Múzeumok Őszi Fesztiválján az Egyetemi történetek előadássorozat, amelynek keretében a Pécsi Tudományegyetem és jogelőd intézményeinek történetéből mutatnak be egy-egy szeletet a kutatók.
A 2026-os előadássorozat:
Molnár F. Tamás: A pécsi sebészet története 1945-ig - 2026. október 1. 17 óra
Dezső Krisztina – Pálmai Dóra: Bábaképzőtől az egyetemi klinikáig. Az Erzsébet Tudományegyetem Szülő- és Nőbeteg Klinikájának története - 2026. október 8. 17 óra
Pilkhoffer Mónika: Az Erzsébet Tudományegyetem épületei - 2026. október 15. 17 óra
Lengvári István: Orvostanhallgatók az Erzsébet Tudományegyetemen - 2026. november 5. 17 óra
Helyszín: PTE EKTK Történeti Gyűjtemények Osztálya
Pécs, Szepesy u. 3.
Az előadásokon ingyenes a részvétel."

Személyes megjegyzésem:

Engem különösen Molnár F. Tamás előadása érdekel, ő egyszer "műtött" is engem, egy kedves barátom protezsált hozzá. Kb. ötperces altatással esett meg a "műtét" (sejthetik, miért;) délután már jöhettem is haza. Vidám, különös és különösen okos;) figura a tanár úr.) 
Dezső Krisztina és Pálmai Dóra előadása pedig azért érdekes számomra, mert édesanyám Szegeden tanult a Bábaképzőben, amely akkor szintén az egyetem része volt. Több, mint 3000 otthonszülést vezetett, nem vicc! (4 falu, vagyis évente 75, falvanként átlag 18-19, akkor még nem volt bűn a szülés, sőt.) Gyüttek ám idesanyámho' a parasztasszonok: "Madám, maga vizsgájjon meg, mer' maga bisztosabban tuggya megálapítanyi mind (sic!) az orvos, terhes vagyok-e?" Szegény, de gazdag életű asszony volt. Mindig mondta nekem, kisfiam, azért vagyunk szegények, mert soha nem lettem angyalcsináló.- Viszont sok jó tálat kapott a paszitából akkoriban ... "A paszita (vagy más néven radina) egy régi magyar hagyomány, amely során a rokonok, barátok és szomszédok ételt visznek a frissen szült kismamának és családjának, vagy a keresztelő alkalmából tartanak közös lakomát."

Ezért is és a titokzatosságuk miatt is szerettem a szüléseket: vajon mit vizsgál ezeken az asszonyokon az ides? Amikor meg már tudtam valamelyest a vizsgálat okáról és lezajlásáról (na, meg a szülésekéről;) még inkább izgatott a dolog;)   

Aztán később, mikor körzeti ápolónővé léptették elő;)  sorra mondták neki: "Madám maga aggya nekem az inyekciót, sokkal jobban tuggya, mind az orvos." 

Milyen különös, édesapámat, a borbélyt sokszor hívták halotthoz: "Gyűjjék má' mester, az idesapánknak u' kinyőtt a szakálla, mégse lehet így eltemetnyi." (Pedig már jól tudom szegény dr. Hernádi Laci barátomtól, Isten nyugosztalja, a halott arca beesik, ezért hosszabbnak látszik a szakálla, tehát valójában nem nő.) 
Abszurd de igaz párbeszéd: - "Hová megy Mester Úr? - Meghalt K. Pista bátyánk, kinyőtt a szakálla, leborotválom. - Hát a madám otthon van-e? Mer' szül a felesígem, sietni köllene... - Hát az most nehéz lesz, Éppen most vitték át szánon a felségemet egy szülésre Szentpéterre." Már magában az is abszurd: mikor lesz (megint) akkora hó...?

Édesanyám, talán éppen beteglátogatásra, vagy szüléshez indul, mögötte rövid ujjú fehér ingben én, mögöttem balra erősen takarva édesapám, hátul nagymamám (nagyszüleim közül őt ismertem egyedül...), akiről ez az egyetlen megmaradt fotó. Hátul a "hátsó udvar", ahol mindenféle állatok éltek tyúktól a disznóig, kecskéig. jobbról a zsúpfödeles házat a szomszédunké volt. Az eresz alatt rengeteg fecske fészkelt... Hol van már a tavalyi hó... és a fecskefészek. Még a zsúpfödeles házat is lebontották. 

Milyen különös: a teljes életet ismertem, születéstől a halálig. Mondhatom: az élet keletkezésének története jó barátom volt, a halált pedig korán elfogadtam,  szörnyű és kényszerű végszóként. Én is gazdag életű vagyok? Szerintem igen, mert végül is: Az élet maga a legtökéletesebb regény (Hajnóczy Rózsa), vagy Minden ember élete egy regény (Jókai Mór).

Elnézést a saját történetért. Ugye, igaz Thomas Mann mondata: „Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?"

Végül pedig, hogy ne legyünk nagyon komorak: zárul mára Pintér Laci mókatára, ld. még Zárul Miki mókatára... 

Köszönöm figyelmüket...