433. Csorba blog. Ez-az és meghívó újra. Besúgó-ügyek.

Ma eltérek a megszokott formától. De majd visszatérek hozzá! 

Ezután minden oldalt ezzel kezdek: 
A Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon című menüsorról a különféle frissítések és az oldalt ért hackertámadás után majdnem minden link elérhetetlenné vált. 2026. 09. 13-tól a Szakirodalom felsorolása menüpontig már minden link elérhető a fenti címről. Folyamatosan frissítem az oldalt. 
A Csorba kötetek anyaga a DIA Csorba oldalán elérhető a Csorba Győző kötetei címre kattintva.

És akkor az ehető (bocsánat, eheti) blog.

Örömteli hír! A honlap gondozója a következő e-mailt küldte nekem: 

"A régi honlap képalbumainak külön címei megszűntek, a képek azonban hiánytalanul megvannak, ebben a galériában mind megtalálható. Használja a kereső mezőt, ha egy bizonyos képet keres." 

A galériában, mint látható, pillanatnyilag 2441 kép kereshető, ez a szám majdnem minden blogbejegyzésnél megváltozik, növekszik. Néhány kép hiányzik, ezek végképpen elvesztek de van olyan közöttük, amelyiket már pótoltam, a megfelelő blogban. Akad olyan is, amelyik kétszer szerepel, ezért elnézést kérek, azért fordulhat elő, mert néhány képet más blogban más címen is feltettem. 

Figyelem! Ez nem ugyanaz a tematikus képválogatás, mint amely a honlap felső, baloldali főmenüjében található. Annak többszörösét tartalmazza, az összes feltett képet. 

A képeket böngészve néha meglepődtem, jé, ezt is én készítettem? Aztán el is érzékenyültem többször, már milyen régen volt ez is... De hagyjuk, ami elmúlt, elmúlt... 

Még egy szerkesztői közlés: a crtl és a + billentyűk együttes lenyomásával honlap oldala nagyítható, rosszul látók is jól használhatják. (Ez persze általában igaz az oldalakra, aki tudta, attól elnézést kérek. Én senkit nem akarok kioktatni;)  

Alább a meghívó, újra. A felső sáv baloldalán lévő könyvet formázó ikonra kattintva az Oldalak néven kinyílt sáv becsukódik, a teljes meghívó látható lesz. (Elnézést kérek attól, aki ezt is tudta;)

Galsai Pongrácnál olvastam valahol: „Életünk az a harminc-negyven tevékeny év, amelyet a születésünk előtt eltelt harmincmillió és a halálunk után következő harmincmillió év között kaptunk valahol, valakitől, valamiért.” Magvas és okos gondolat. De véletlenül megtaláltam kedves barátom, dr. Hernádi László Mihály, Isten nyugosztalja, gyűjteményét arról, mivel és hogyan volna érdemes kitölteni ezt a mikronnál is kevesebb időt. Talán nem reklamál a szerzői jogokért senki, ha "a Laci" által összegyűjtött bölcsességeket, közzéteszem. Kérem, olvasgassák, fontolják meg amit mondanak nekünk. Bármelyiket olvasva csak okosabbak lehetnek tőle/általa. 

Ajánlás a "fehér könyvben": "Marci fiamnak és Vince unokámnak sok szeretettel"

Ízelítőnek, íme a bevezetőként választott gondolatok (nyilván ezek tetszettek legjobban Lacinak), és a bevezetés.

"Nem mindig lehet megtenni azt, amit kell,
de mindig meg kell tenni azt, amit lehet.
(Bethlen Gábor fejedelem)

A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk,
a humorérzéket pedig vigaszképpen azért, amik vagyunk.
(gróf Széchenyi Zsigmond)

Egy anyának húsz évig tart, míg férfit farag a fiából,
aztán egy másik nő húsz perc alatt hülyét csinál belőle.
(Robert Frost)

Az a baj a szocialistákkal, hogy előbb-utóbb
kifogynak a mások pénzéből.
(Margaret Thatcher)

Aki húszévesen nem kommunista, annak nincs szíve,
aki harmincévesen kommunista, annak nincs esze.
(George Bernard Shaw)

Isten megteremtette a férfit, és megpihent. Később
Isten megteremtette a nőt, és azóta nem pihen senki.
(ismeretlen szerző)

Az életet nem a lélegzetvételek számával mérjük, hanem
azokkal a pillanatokkal, amikor elakad a lélegzeted.
(George Carlin)

Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem
találkoztam olyannal, akinek nincs lába.
(perzsa mondás)

A humor az emberek közötti legrövidebb távolság.
(Harvey Mindess)"

"Bevezetés

Gyermekkorom óta lelkes gyűjtője vagyok az anekdotáknak, vicceknek, bölcsességeknek, gondolatoknak és mondásoknak. Idővel szép kis gyűjtemény kerekedett mindegyikből. Ezekhez jöttek még a saját verseim. Számuk 150 körül van. Egyre inkább hatalmába kerített a szándék, hogy mindegyiket közkinccsé tegyem. Ezért útjukra indítottam a Fehér Füzeteket, amelyek a következő rendben követték egymást.
1. Anekdoták, viccek – és kisebb írásaim. Pécs, 2015. 88 p. 200 tétel.
2. Viccek, mormogásaim – és egyéb apróságok. Pécs, 2016. 84 p. 150 tétel.
3. Gördülő kavicsok. – Verseim. Pécs, 2016. 57 p. 102 vers.
4. Kaleidoszkóp – és visszaemlékezések. Pécs, 2017. 81 p. 150 tétel.
5. Morzsák, viccek – és visszaemlékezések. Pécs 2019. 75 p. 200 tétel + 2 függelék.
6. Válogatott versek. Pécs, 2019. 66 p. 114 vers.
7. Mondások. Pécs, 2019. 76 p.
A mai napig így állok a Fehér Füzetekkel. Nem tudom, lesz-e még folytatás. Talán. Mindegyiket jó szívvel ajánlom kedves olvasóimnak, mert amellett, hogy elgondolkodtatnak, fölvidámítanak és nemesebbé, gazdagabbá (ez az igazi gazdagság!) és jobbá lenni segítik az embert. Bármelyik füzettel kapcsolatban szívesen várom véleményüket a következő telefonszámon és e-mail címen: +3630-256-4940, vagy +3670-567-1311; hernadi@lib.pte.hu

Pécs, 2020. július 3.                           Dr. Hernádi László Mihály"

Kedves Laci, a földi címeiden már nem találtalak, bár utolsó pécsi lakásod előtt sokszor elmegyek, de már nem te laksz benne, hát égi címedre üzenem: KÖSZÖNJÜK! És nem felejtünk. 

A teljes kötet: PDF-dokumentum — megnyitás új lapon
Egy mondás a kötetből: 
Albee, Edward
A beteg társadalmi közszellem legcsalhatatlanabb jele mindig a humorérzék hiánya.
Mivel komoly dolgok következnek, adok egy kis vidámságot is, nem mindig a Halál verseit.

Mai versek Illyéstől. (És Kiss Tamás barátomtól, akinek köszönöm, hogy felhívta rájuk figyelmemet. Ugye, mennyire illenek Hernádi Laci bölcsességeihez?)

Szüret után

Megjártam hát, meg én, az életet,
és a tanulság? – egypár ócska közhely,
édes öcséim! mikről elmenet –
nos, kár volt szájalnom az öregekkel.

Mint, teszem azt: a fejtől büdösül
a hal; és kéz kezet mos; és szorít
a csizma, míg új… s amit örökül
hagyok: a disznó makkal álmodik.

Üres edények voltak, ma teli
erjedő szesszel mind, szisszentve forrnak, 
mint bent a hordók. A gazda lesi:
elégedetten hallom, hogy motyognak.

Ez a szüret, az enyém. Amíg
ti itt atyáink földjét kapa-szóra,
én ezért róttam tenger halmait,
a vad városokét, épp úgy hajladozva!

Adnék kóstolót, ám, ami nekem
vigasz és mámor, nektek még ma lőre.
Ti forrtok, értek, haj, míg derüsen
bölcselni tudtok, bólogatni tőle –

Mint én – már némán nézve, mint forog
köröttem érdek, eszme, had, s zörögve,
– mint körhintán a festett állatok –
az állatöv tizenkét bamba szörnye!

És a másik:

Szüret felé

Húzza földre gyümölcse az ágat,
tanulom az alázatosságot
Talpig díszben pompáztam tavaszkor
recsegek a dús tapasztalattól

És ahogyan ígértem, a titkosszolgálati iratok közzététele. (A fent jelzett galériában megtalálhatók a Csorbáról írt jelentések másolatai a Keresés mezőbe írt jelentés keresőszóval.) 
Hogy teljes legyen ennek a szégyenletes ügynöközésnek a története, idemásolom egy régebben írt tanulmányhosszúságú írásomat (elnézést!) a kérdéskörről. Ebből az írásból kiderül, hogy Csorba nem jelentett, hanem mint vallomástevő kerülhetett az aktákba, amikor Szántó Tibor kommunisták által kreált szégyenletes ügyében kétszer is vallomást tett. Egyszer amikor a "Szántó ügyben" a Megyei Könyvtárba ment el hozzá egy rendőrtiszt és egy gépírónő a vallomását fölvenni, másodszor, amikor Budapesten a bíróságon önként tanúskodott Szántó Tibor mellett. Szántót aztán fölmentették. Sajnálom, hogy Galsai nem él (jövőre október 30-án lenne 100 éves, sajnos, hatvanévesen meghalt) ő biztosan vitriolos tollal tudna írni erről a történetről. Itt megjegyzem, Szántó Tibor a börtönben szinte teljesen megvakult, rettenetes bánásmódban volt része. Akit a részletek érdekelnek, elolvashatja a teljes történetet a Csorba Győző és barátai : Budapesti levelek Pécsre című kötetben. (Fontos és tanulságos. Persze, nem azért, mert én állítottam össze.)