"A régi honlap képalbumainak külön címei megszűntek, ebben a galériában azonban minden kép megtalálható. Használja az oldalon található kereső mezőt,
ha egy bizonyos képet keres."
A galériában pillanatnyilag 2441 kép kereshető, ez a szám majdnem minden blogbejegyzésnél megváltozik, növekszik. Néhány kép hiányzik, ezek végképpen elvesztek de van olyan közöttük, amelyiket már pótoltam, a megfelelő blogban. Akad olyan is, amelyik kétszer szerepel, mert néhány képet más blogban
más címen is feltettem. Ezért elnézést kérek
Figyelem! Ez nem ugyanaz a tematikus képválogatás, mint amely a honlap felső, baloldali főmenüjében található. Annak többszörösét tartalmazza, az összes feltett képet.
Még egy szerkesztői közlés: a crtl és a + billentyűk együttes lenyomásával honlap oldala nagyítható, rosszul látók is jól használhatják. (Elnézést kérek attól a kedves olvasómtól, aki ezt a lehetőséget már ismerte!)
(A magyarázó szöveget csak két három alkalommal közlöm még, azután majd csak a képalbum címét ismétlem.)
(A kiemelt kép saját fotó, a szomszéd fájáról. Ma már egyetlen levél sincsen rajta.)
1. Mai versajánlóm háborúellenes videó, Mezei Mária előadásában. Akik ismernek, tudják mennyire ellenzem az erőszakot.
Mezei Mária: Mondd hol vannak a katonák?
Félek, nemsokára meglátjuk őket. Mert a Föld urai nem akarják, hogy eltűnjenek. A világ újrafeloasztása.
És ha hozzájuk illesztjük Ukrajnát és az őrülten fegyverkező (pénz híján fegyverkezni igyekvő) Európát, a katonák tényleg a spájzban vannak már.
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a Csorba Győző honlapra vagy a Csorba-youtube csatorna videóira és ajánlja az oldalakat barátainak ismerőseinek.
Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai versajánlóm egy háromsoros, kapcsolódik a háború témájához. A zseni mindent tud, Weöres Sándor három sora mindent magyaráz.
Siker és fölény akarása:
innen fakad
a történelem minden csapása.
5. Most olvastam Jancsó Elemérről, aki 50 éve hunyt el. Ki ismeri, ki nem, ajánlom a róla szóló emlékezést. Kitűnő ember volt. Egy kötet Csorba könyvtárából az Erdélyi ritkaságok-ból, amely sorozatnak Jancsó Elemér volt az "atyja".
Nagyenyedi síró
Heraklitus és hol mosolygó s hol kacagó Demokritus / Hermányi Dienes József
gyűjteménye 1762-ből ; bev. és jegyzetekkel kiadja György Lajos. – Kolozsvár :
Minerva Rt., 1943. – 2 db ;
6. Csorba könyvtárának katalógusát nézegetve találtam egy könyvet, melyet Csorba Margitkájának "Kicsi drágájának" ajánlott. (Nem volt nehéz, rögtön a Nagyenyedi... után következett;), 1905. és 1906. tétel.)
Nagysólymosi József: A lengyel
irodalom / írta – –. – Bp. : Szent István Társulat, 1934. – 120 p. :
7. És egy véletlenül talált könyv és egy tanulmány Csorba könyvtárából, melyeknek erős pécsi vonatkozásai vannak.
– A könyv:
Schridde Éva: A magyar vezércikk
első évei / írta – –. – Pécs : Erzsébet Tudományegyetem Magyar Intézet, 1938. –
34 p. ;
– A tanulmány:
Fehér Zoltán József : Aki a háztetőn írt verset Weöres Sándorral. Hosszabban idézek a tanulmányból, amely a Vasi Szemlében jelent meg. (2014. 6. sz.)
"Schridde Éva és Weöres Sándor költői pályája más pontokon is kapcsolódik egymáshoz,
nem csupán a Weöres doktori értekezésében tárgyalt közös versben. Ennek egyik
meglepő, megkapóan szép és minden bizonnyal legfontosabb manifesztációját Lőcsei
Péter mutatja be a Weöres-mozaikok XXIX., A műhely talányai c. írásában.6
Schridde Éva – ahogyan Takáts Gyula látta (Fotó forrása a tanulmány.)
Együttműködésük, majd egyre elmélyülő barátságuk alapjául és hátteréül nem
elegendő az a tény, hogy együtt, egy időben jártak egyetemre. Weöres azonban az egyetemi
évek alatt egy ideig a Schridde családnál lakott, Siklósi úti házukban. Ez a fontos életrajzi
adat eddig elkerülte a Weöres-kutatás figyelmét. Igaz, maga Weöres sem emlékezett
meg róla. S nem említették a Weöres egyetemi éveire emlékezők sem, akik közül Takáts
Gyula és Csorba Győző bizonyára tudott róla. S valószínű, hogy Tatay Sándor is, igaz (és
némiképp meglepő), ő Schridde Éva nevét, személyét sem említi meg egyetlen emlékezésében
sem. Csupán egyetlen helyen történik utalás rá: "... másnap délelőtt, egyetemi órámon
üzentem [Weöres Sándornak – FzJ.] egyik hallgatómmal, Schridde Évával (náluk
lakott): Nyomás, baj van a Gilgamessel!" – írja Várkonyi Nándor a Pergő években.7
Ennek az együtt-lakásnak dátum szerinti, pontos időtartamát ma már nem tudjuk megállapítani,
Schridde Éva később családi körben ennek tényéről ugyan beszélt, de időtartamáról
nem. Tudunk azonban olyan időpontot azonosítani, ami erre az időszakra esett. Ilyen
mindjárt a Pergő évekből idézett esemény időpontja is; az idézet szövegkörnyezetéből
kiderül, hogy 1937 őszén történt.
Weöres Sándor az első három megjelent kötetét dedikálta a Schridde családnak,
pontosabban a dedikációk időrendjében elsőt a családnak, a következő kettőt Évának. Az
első dedikáció szövege A kő és az ember című kötetében: "Schridde-éknek / hálával és kézcsókkal
/ Weöres Sanyi. / Pécs, 1937. okt. 4.". Feltételezem, hogy ez a dedikáció ott-lakása
elején született, s háláját talán épp az odaköltözés lehetőségéért fejezte ki. A második dedikáció
a Hideg van című kötetben található: "Évának szeretettel / Cina / Pécs, 1937. nov.
13.". A "Cina" aláírás bensőséges viszonyra utal, aminek e dolgozatban még jelentősége
lesz, s a dátummal együtt valószínűsíti, hogy ez is az együtt-lakás idején született. A sorrendben
harmadik dedikáció A teremtés dicsérete című kötetben olvasható: "Vicának /
b.ú.é.k. / Sanyi / Csönge, 1938. dec. 29.". A "Vica" megszólítás itt is elmélyült barátságra
utal, a csöngei keltezés azonban nem segít megállapítani, hogy akkoriban, 1938 végén
Weöres a Schridde-ház lakója volt-e még. Az nem állapítható meg, hogy a közös vers születése idején, 1937 nyarán már ott
lakott-e. Odaköltözését megelőzhette többszöri vendégeskedés, ezek során is fölmehettek
Évával a tetőre verset írni.
Weöres Sándor húszévesen, 1933-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait,
Schridde Éva akkor már az egyetem hallgatója volt. Az természetes, hogy rögtön összeismerkedtek,
ám az is megállapítható, hogy Weöres igen rövid időn belül megismerte a fiatal
leány verseit is. Éva megőrizte Weöres kis üzenő céduláját, melyen a következőt olvashatjuk:
"Kedves Évi! Lovász Pali bácsinak nagyon tetszenek a verseid. Hívd föl telefonon bármelyik
délelőtt az O.T.I.-ban (8-tól 1-ig ott szokott lenni a hivatalában). Kézcsókkal Sanyi".
Az üzenet szövegéből arra következtethetünk, hogy Weöresnek is tetszettek Éva versei, biztatta őt azok publikálására, mi több, maga mutatta meg őket Lovász Pálnak. Mivel Schridde Évának 1935 júliusában már jelent meg nyomtatásban verse, e datálatlan üzenetnek ezt megelőzően kellett keletkeznie. A megszövegezésből pedig azt láthatjuk, hogy egyetemi, illetve költőtársként jól ismerték és kedvelték egymást, de közeli barátságról ekkor még nem volt szó. Két évvel később, a közös vers írásakor, majd az együttlakás idején azonban már igen. Olyannyira, hogy kapcsolatukat Weöres szerette volna tovább mélyíteni, ami egyébként teljesen érthető. A kedves, szép és okos fiatal leány, aki ráadásul maga is verseket írt, akár ideális szerelmi partnere is lehetett volna Weöres Sándornak - de nem lett. Az egyébként sem erőszakos szerelmi közeledést finoman elhárította, gondosan ügyelve arra, hogy barátságuk ne sérüljön. És élete végéig megőrizte azt a kis csokor verset, melyeket Weöres Sándor neki írt abban az időben; ezek a kéziratok hagyatékában máig megtalálhatók. Szerelmes versek ezek, de nem romantikusan vallomásosak, nem is a beteljesületlenség fölött kesergők; az ilyent egyikük ízlése sem engedte volna meg. Hanem kedvesek, pajkosak, játékosak, de így sem tartoznak az életmű java terméséhez. Szerzőjük sem kötetbe, sem az Egybegyűjtött versekbe nem válogatta be őket. Folyóiratban is csak egyiküket találtam meg, a Tükör 1939. évi januári számának 54. oldalán. 8 Közlésüktől itt eltekintek, csupán a Tükörben megjelent vers fotóját mutatom be.
(Idézet vége.)
Élvezettel olvastam Fehér Zoltán József tanulmányát, melyből a fenti részletet bemutattam. Köszönöm a lehetőséget a pécsi irodalom lelkes kutatójának, hogy ezt az érdekes történetet feldolgozta és precíz adatolással közzétette. Fehér Zoltánnal (még József nélkül;) levelező viszonyban voltam sokáig, amely aztán egy félreértés miatt váratlanul megszűnt. Kedves Zoli, ha olvasod ezt a blogot, kérlek, vedd fel velem a kapcsolatot, hogy a félreértésről "szót válthassunk". Fehér Zoltántól több Csorba által barátoknak dedikált könyvről, kéziratról értesültem. A könyveket és kéziratokat Zoltán árveréseken vette, vagy kiterjedt baráti körétől kapta). Amint ezt a különösen értékes verskéziratot is, amelynek fénymásolatát Fehér Zoltán a következő levélhez mellékelte. Idézet Fehér Zoltán leveléből:
"Kedves Laci,
amint az Emléklapon említed, Galsai Pongrác hagyatéka valóban bomlik, szóródik. Árveréseken nagy számban tűnnek fel a neki dedikált könyvek, valamint kéziratok, főként neki szóló levelek. [...]
Az utóbbi idők számomra legkedvesebb, legértékesebb szerzeménye Csorba Győző verskézirata. E megrendítően szép versét sokszor olvastam korábban, s most ez lett tőle az első verskéziratom. A Galsai-hagyatékból került elő, de mivel se kísérőlevél, se boríték nem szerepel mellette, nem tudom, mikor, hogyan küldte el vagy adta át Csorba Győző a verset Galsai családjának. De feltételezem, hogy azon frissiben, ahogy a halálhírt vette, s elkészült a verssel. Kérlek, tedd föl az Emléklapra.
A két kézirat az Antiquarium Hungaricum tegnapi árverésén szerepelt, ott vettem őket." Ezt válaszoltam:
"Kedves Zoli, köszönöm az újabb értesítést, örülök neki, de szomorúan veszem tudomásul, hogy Galsai hagyatéka is széthullik. Sokadszor írom már, szerencsére jó helyre is kerülnek hagyatéki anyagok: pl. hozzád.
A kézirat fotója, 1. oldal
A kézirat fotója, 2, oldal
A "siratóvers" nyomtatott szövege.
Csorba másik veret is írt Galsai halálakor, amely csak a Hátrahagyott versek c. kötetében jelent meg.
Egy összefoglalás-féle Csorba dedikálásokról. Ha a hivatkozás nem működik, és kíváncsi a dedikálásokra kattintson erre az oldalra és a keresőbe írja be a hivatkozott szerző/kép nevét/címét.
Csorba hasonló "siratóverseiből" szép kis kötetet lehetne összeállítani. De ki tudná a hagyaték minden ágát-bogát feldolgozni? Ahogyan Csorbának egy élet kellet munkásságának kiteljesítéséhez, úgy a feldolgozónak is egy élet kellene a feltárásához. Én későn kezdtem hozzá a feldolgozáshoz, közel 50 évesen. Most meg már mennyi van hátra?
Hát, ennyi volt mára. Talán nem kevés és nem unalmas.
Köszönöm a kattintást.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás