1. Mai versajánlóm nem annyira rövid, de fontos. Ha ideírom az alcímet, azt is tudhatjuk, miért. Csorba a XX. század diktátoraira gondolt amikor a verset írta, de a XXI. században is, mint mindegyikben eddig, léteznek diktátorok. A vers a mai diktátoroknak is szól. (Elnézést saját magam idézéséért: a versről már írtam a honlapon, de úgy éreztem, nem árt feleleveníteni. Századunk diktátorainak. Vannak szép számmal és ma is eljátsszák a jó demokrata, kedves vezér stb. szerepét... Miközben sleppjük már ácsolja a bitót. Lehet, nemsokára éppen nekik, hiszen a népharag kiszámíthatatlan fordulatokat vehet.)
Mai La Fontaine, a vers a költő előadásában.
Mai La Fontaine. Századunk diktátorainak. Előadja Csákányi László. Videófelvétel.
MAI LA FONTAINE
Századunk diktátorainak
Az oroszlán − mert az oroszlánságok
sorra dőltek meg -, hogy védje uralmát,
úgy határozott, demokratizálja
abszolutisztikus hatalmát.
Nem parancsolni: megbeszélni,
meghányni-vetni, megvitatni, −
érvekkel fog alattvalóinak
helyes utat mutatni.
S történt egyszer, hogy híre járt:
a szamár olyasmit iázott,
hogy az udvar s állítólag maga
az oroszlán is egy s másban hibázott.
Hívatták őkelmét legott,
s az udvar népe összegyűlt:
farkas, róka, sakál, hiéna,
s persze a nagyúr is közéjük ült,
s jóságos arccal várták a szegény
tévelygőt; az jött is lógó fülekkel.
„Hibáztunk, sőt én is hibáztam:
ilyesmit mondogatsz; jól van, de hidd el
− kezdte a fő-fő −, helytelen
a kérdéshez viszonyulásod.
Hanem tárgyaljuk meg! Szabad legyen
a felvetés: ellenséges hatások,
és nem a jószándék beszélt belőled.
Képzetlen vagy, s… különben is
furcsákat hallottam felőled.”
És fejtegette szeliden,
hogy így meg úgy, és egyet-egyet
morrant, mintegy véletlenül.
Aztán az udvar népe: „Tetted
− szólt a farkas − anarchikus!”
Szólt, s mellékesen vicsorított.
Majd a többi vádolt, tanított.
S a végén melankolikus
hangon megint az úr: „Nos hát, felelj,
vitatkozzál, cáfolj!” − és önfeledt
ásítással kinyújtogatta
két mellső lábát s rajt a körmöket.
S az udvarnép vele. Szegény füles meg
izzadt és fázott, majd kinyögte halkan:
„Vitatkozzam? Minek? Vétkes vagyok,
minden szótok cáfolhatatlan.”
Az oroszlán ekkor: „Lám, így helyes,
hogy szabad eszmecserében beláttad
botlásodat”. S hozzá: „„Élj boldogul,
eredj, és eztán tartsd a szádat!”
Tanulság? − Nincs ebben tanulság.
Vagy tán ha volna:
kiket illet, soha meg nem tanulják.
Ezt nem kell elemezgetni. Kit érdekel, milyen módon, milyen verstani, nyelvtani fogásokkal érte el a hatását a vers: a briliánsan megfogalmazott mondandó a lényeg. S ki ne ismerne rá a maga oroszlánjára, kis szemétdombjának kiskakasára és annak sleppjére. És a leleplezéssel a költő egyben megnyugtat: én látom, ki vagy, hogyan machinálsz. A leleplezés pedig magában hordozza a bűn, a bűnös megsemmisítését. És még mondja valaki, hogy Csorbának nem volt "közéleti verse?" Mi ez, ha nem "közéleti vers"?
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a Csorba-csatorna videóira, vagy ajánlja ezt az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást.
Köszönöm a kattintást!
2. Mostanában vettem észre, hogy a Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon című menüsorról eddig a különféle frissítések és az oldalt ért hackertámadás után majdnem minden link elérhetetlenné vált. Megkezdtem a pótlást, íme:
2026. 09. 13-tól a Szakirodalom felsorolása menüpontig már minden link elérhető a fenti címről is. Folyamatosan frissítem az oldalt. A Csorba kötetek anyaga a DIA Csorba oldalán elérhető a Csorba Győző kötetei címre kattintva.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Gyors jelentkezésem oka: Boda Miklós verseskötete hosszú hányattatás után elérkezett hozzám. Nem tudtam érte menni, pedig nagyon akartam, de elkeveredtem a kertvárosi panelrengetegben. (Istenem, micsoda eufemizmus! Kertváros.) Aztán a postára bízta Miklós a köteteket, bár ne tette volna. Hosszas várakozás és kérdezősködés után a szerző hirtelen visszakapta a két kötetet, "A címzett a küldeményt nem vette át." felirattal. Hát persze. Kitűnő postásunk szabadságon volt, a helyettesítője pedig egyszerűsítette a dolgot, minek menjen ki a Donátusba: visszautalta a feladónak a küldeményt. Hiszen ki tudja ellenőrizni, tényleg próbálkozott-e a kézbesítéssel.
Mellékesen megjegyzem: a pécsi "postahelyzet" úgy ahogyan van: sz@r. Kiváló postásunkat valószínű összevissza helyezgették a postabezárások miatt, ráadásul szabadságon is volt, a helyettesítő pedig kézbesítés helyett tette, amit tett... nem pedig azt, amit tennie kellett volna." A cikk sok dolgot "megmagyaráz".
"Újabb pécsi postahivatalok bezárásáról érkezett hír, a döntés pedig érthetően felveti a kérdést: miért kerül lakat olyan hivatalokra, amelyek működését korábban maga a város is segítette?"
A "magyarázat" pedig a szokásos hivatali blabla ... Viszont a blabla nem hoz semmit a postás helyett. Miklós könyveit sem.
Ha már postás, ajánlok egy néhol cukormázas, de elgondolkodtató amerókás filmet (ilyen is van;) A film A jövő hírnöke (eredeti címén The Postman), 1997-ben bemutatott amerikai posztapokaliptikus sci-fi. AI idézet következik:
"A történet lényege
A háttér: Egy világméretű háború és az azt követő összeomlás után Amerika romokban hever, a technológia megsemmisült, a túlélők elszigetelt, rettegő közösségekben élnek.
A főhős: Kevin Costner egy névtelen vándort alakít, aki véletlenül rátalál egy halott postás egyenruhájára és egy táska kézbesítetlen levélre.
A fordulat: Hogy ételt és menedéket kapjon, felveszi az egyenruhát, és hazudik a falvak lakóinak: azt állítja, hogy a központi amerikai kormány és a postaszolgálat újjáéledt.
A hatás: A kitalált történet és a kézbesített levelek reményt adnak a kétségbeesett embereknek. A hazugságból végül valóság lesz: a levelek és a kommunikáció elindítják a társadalom újjáépítését és az összefogást a vidéket terrorizáló zsarnok hadúr ellen."
Csak úgy eszembe jutott: egy apokaliptikus világháló-összeomlás után (amihez szerintem már közel járunk) jól jönnének a Kevin Costner-féle postások. A miénk, az állandó, azt hiszem, hasonló lenne...
De végül a könyvek megérkeztek, köszönöm Miklós kitartó próbálkozását és a két könyvet. Hétvégére összeállítok egy hosszabb ismertetőt a kötetről, most csak örömömet szeretném megosztani megosztani: a belbecs (kitűnő versek, fotók, komoly írások, mert Miklós művelte/műveli mindegyik művészetet) és külcsín (szép könyv) egyaránt kiemelkedő kötetté teszi a pécsi könyvtáros matuzsálem kötetét. Kérem, örömködjünk kicsit közösen.
Egy-két
telefonnal készült fotót azért közlök alább.
(Külön érték a vicces címadás!)
5. Mert már itt érzem közel (Ld. Csorba vers), hirtelen összetorlódtak és sürgetővé váltak elmaradt dolgaim. Mit mondjak?
- Csorba verseit rakosgatom össze, hogy legyen belőlük majd egy kiadható könyv (ezt is készíthettem volna korábban, hogy esetleg megérjem a kiadást. Mit mondjak erről: 17 önálló kötet és az Összegyűjtött versek, nagyjából 1700 oldal és a magyarázatok. Ha nem is kritikai kiadás lesz (elkészíti-e valaki?) azért meg kell magyarázni, ezt a verset kihagyta az Összegyűjtött kötetből (1978) a költő, ez meg csak az Összegyűjtöttben jelent meg, az önálló kötetekben nem. Aztán a szöveg újbóli átnézése, aprólékos hibakereséssel, jegyzetekkel... Lesz-e erőm? Az egyre fogyó időm pedig sürget.
- Szervezünk Olaszországban élő kislányommal és családjával valami összeállítást Csorba "italofóniájáról."
- Egyelőre fejben szervezgetem Csorba születésnapjára az estet. Ki tudja, kit tudok megnyerni segítőnek?
- Könyvtáram felszámolását is elkezdtem feleségemmel. (Nem Csorbáét, azt valahogyan csak sikerül megtartani), ne szidjanak az utódok, hiszen helyük már nekik sincs).
- A blogokat sem akarom abbahagyni...
Hát így. Szóval sietek, elnézést.
6. Emilben egyszerűbb, majd ott osztom meg a Csorba Győző Könyvtár legújabb hírlevelét a Csorba blog olvasói között.
7. Ajánlom figyelmükbe, ma van az egyik "társművészet", a zene világnapja, október 1.
Köszönöm figyelmüket, én a donátusí iródeák.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás