A kiemelt kép Boda Miklós fotója. A szerző hósipkával "megkoronázza" a Baranya Megyei Könyvtár (ma Csorba Győző Könyvtár) előtt álló Csorba szobrot.
1. Mai versajánlóm: Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban. (Itt Mensáros László előadásában meg is hallgathatják.)
Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
"Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait."
Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életét!
Miért e lom? szagáról ismerem meg
Az állatember minden bűneit.
Erény van írva e lapon; de egykor
Zsivány ruhája volt. S amott?
Az ártatlanság boldog napjai
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
És itt a törvény - véres lázadók
Hamis birák és zsarnokok mezéből
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
Emitt a gépek s számok titkai!
De akik a ruhát elszaggaták
Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
Számon kivül maradtak: Ixion
Bőszült vihartól űzött kerekén
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
A csillagászat egy vak koldus asszony
Condráin méri a világokat:
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
S most a szabadság és a hősi kor
Beszéli benne nagy történetét.
Hűség, barátság aljas hitszegők
Gunyáiból készült lapon regél.
Irtózatos hazudság mindenütt!
Az írt betűket a sápadt levél
Halotti képe kárhoztatja el.
Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
De hát ledöntsük, amit ezredek
Ész napvilága mellett dolgozának?
A bölcsek és a költők műveit,
S mit a tapasztalás arany
Bányáiból kifejtett az idő?
Hány fényes lélek tépte el magát,
Virrasztott a sziv égő romja mellett,
Hogy tévedt, sujtott embertársinak
Irányt adjon s erőt, vigasztalást.
Az el nem ismert érdem hősei,
Kiket - midőn már elhunytak s midőn
Ingyen tehette - csúfos háladattal
Kezdett imádni a galád világ,
Népboldogító eszmék vértanúi
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,
Rosz szenvedélyek oktatóival
Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,
Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,
Oly fényes elmék a sár fiait
A sűlyedéstől meg nem mentheték!
Hogy még alig bír a föld egy zugot,
Egy kis virányt a puszta homokon
Hol legkelendőbb név az emberé,
Hol a teremtés ősi jogai
E névhez "ember!" advák örökűl -
Kivéve aki feketén született,
Mert azt baromnak tartják e dicsők
S az isten képét szíjjal ostorozzák.
És mégis - mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvérim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
Ez az, miért csüggedni nem szabad.
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
S ha összehordtunk minden kis követ,
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg oly magas lesz, mint a csillagok.
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
Kihallhatók az angyalok zenéjét,
És földi vérünk minden csepjei
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
Menjünk szét mint a régi nemzetek,
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal
S meg nem kövűlnek élő fiai.
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!
1844 vége
Könyvespolcainkat rendezgetve, miközben minden könyvünk hozzánk kerülésének történetét felidézem, betűit, kötését, "kiállítását" csodálom, illatát frissítem jól beszívva, óhatatlanul eszembe jutott Vörösmarty örök kérdése, s arra gondoltam, ment bizony előre a világ, olyannyira, hogy lassan felszámolja saját magát. Mint tudós, ki saját találmányának áldozatává válik. Addig pallérozódtak az elmék a tudós könyvekből, míg kitalálták a földet elpusztítani képes fegyvereket, a halálos vírusokat, a számítógépet, aztán az internetet, végül a mesterséges intelligenciát. Közben pedig a könyv elveszítette saját hatalmát, az írás, a nyomtatott betű privilégiumárt. Micsoda fejlődés, örvendezhetünk... micsoda veszteség, szomorkodhatunk. Mert bizony annyira felgyorsult a világ, hogy nem tudunk lépést tartani az információáradattal, melyet agyunk már be sem tud fogadni. Ráadásul az információk hozzánk való célzott eljuttatásával, "ránktukmálásával, (ld. még reklám...) illetve a fontosaknak, amelyek soha nem jutnak el hozzánk, elzárásával, a híroldalak szelektált ajánlásaival, beszorulunk az irányított, csőlátást kialakító "hírek" özönébe. Hírekébe, amelyeknek nagy része már eleve hazug, vagy téves... Ha így nézem, bizony visszasírom a könyvkiadást, a nyomtatott újságot, a szerkesztőségeket, a szerkesztőket, lektorokat, akik lenyesték a szerzők "vadhajtásait", vagy tudni lehetett a dokumentumok, szerzők irányultságát: kommunista, szocialista, liberális, netán - urambocsá' - nemzeti elkötelezettségű stb. De az internet eltűnő üzenetei, tik-tok linkjei, egy-két perces videói mit hordoznak? Mit érnek? A fiatalabbak figyelme csak egy-két percig tart, mert ugrani kell az újabb és újabb bejegyzésekre, mert különben lemaradnak a ... miről is? Estére már azt sem tudjuk, mit olvastunk reggel. A nagy demokráciában mindenki bármilyen blődséget közzétehet, senki nem ellenőrzi, aztán a blődséget-zöldséget mások felkapják, továbbítják, mint abszolút igazságot, mígnem az internet népe az ordas hazugságot igazságnak érzékeli, a téves eszméket pedig egyedül érvényes világmegváltó gondolatnak.Mert sokan megosztják. (Eszembe jut egy régi falfirka: "Sokmilliárd légy sza@rt eszik. Együnk hát mi is?" Bizony, ha így nézem, azt gondolom, keményen hátrafelé menetelünk. Az internet özönébe, ahol Julcsa, Pista, Éva "gondolatai", beszámolói arról, mit ettek, kivel járnak, milyen körömlakkot használnak éppen, ugyanolyan fontosnak tűnhetnek, mint az igazi tudományok, hírek, mígnem végül teljesen elfedik a valóságot, az értéket. Az internet, ki tudja, kik, milyen algoritmusok által irányított "demokratizmusa" romboló és rossz jövőt vetít előre. Kicsit átírva a nemes gondolatot:
Országok rongya! internet a neved,
De hát hol a link mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
Az internet által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
Tudom, a vers befejezése lelkesítő és felszólító, de lesznek-e kik a felszólítást megértik, annak szellemében cselekszenek:
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Remélem, nem a genderideológiát vagy az ukrán-orosz háborút kiáltják ki majd a legnemesbnek a világ az internet és az algoritmusok urai! Mert akkor jaj nekünk!
2. Mostanában vettem észre, hogy a Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon című menüsorról eddig a különféle frissítések és az oldalt ért hackertámadás után majdnem minden link elérhetetlenné vált. Megkezdtem a pótlást, íme: 2026. 09. 13-tól a Szakirodalom felsorolása menüpontig már minden link elérhető a fenti címről is. Folyamatosan frissítem az oldalt. A Csorba kötetek anyaga a DIA Csorba oldalán elérhető a Csorba Győző kötetei címre kattintva.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. És Boda Miklós könyve, melyre a posta "jóvoltából", annyit kellett várni. Kész csoda, írhatnám latinosan fölkiáltva: miraculum, miraculum! A mirákulum (a latin miraculum – csoda szóból) eredetileg csodát vagy bámulatos dolgot jelent, a drámatörténetben pedig a középkori vallásos színjáték egyik műfaja. A dráma, vallásos színjáték szentek életének eseményeit, csodatételeit, szenvedéseit és vértanúságát dolgozza fel. A főhősök esendő emberek, akik bűnbe esnek vagy életveszélybe kerülnek, de Szűz Mária vagy egy szent közbenjárására megmenekülnek. (In: Szerkesztett válasz AI alapú keresésre.)
Hogy csoda történt, az biztos: 92 évesen nem sok alkotó ad ki a keze alól művet. Leginkább talán azért, mert meg sem éri a kort. Miklósunk szerencsére megérte. Aztán ha a középkori vallásos színjáték felől elemezzük Miklós csodáját, abban is igazság van, hogy főhősünk esendő ember, aki azért - valószínűnek tartom, bűnbe nem esett -, hiszen Boda Miki, ahogyan általában nevezik, a légytől is bocsánatot kér, miközben elhessegeti magától (agyon nem csapja!) Életveszélybe talán nem került, de nem véletlenül, hanem azért, mert Szűz Mária a kötőjében tartotta életén keresztül (nem a részegsége miatt;), mint például az 1956-os parlamenti sortűzkor, amikor - micsoda véletlen! - fiatal lányoknak segített bútort cipelni, ezért "lemaradt a vérengzésről", nem úgy, mint Ágh István, Miklós költőbarátja, akivel pedig együtt indult a tüntetésre.
Mindegy is, Miklós maga egy csoda, története pedig vallásos színjáték.
Most hát bemutatom Miklós új könyvét, amely a Lehettem volna címet viseli.
A címadó verset az összefoglalóban elolvashatják. A vers egyben Miklós egyik jellemző tulajdonságára, bizonytalanságára is rámutat, akárcsak az előtte lévő Évjárat című is...
. .
És további magyarázkodás helyett, kérem, olvassák el Miklós pontos bevezetőjét a kötet eredeti számozása szerinti 5-6. oldalon. Szerintem minden benne van, amiből az ember megismerszik, kiegészítőnek pedig jó az Itália újra és újra című beszélgetés Kurucz Gyulával ... de minek magyarázok össze vissza. Én nem is írok többet a szerzőről, könyvről, az egész könyv maga a bemutatkozás, sok oldalról idézve alkotóját, versek, fotók, beszélgetések, "rövid írások" segítségével. Tessék nézni, olvasni újra és újra.
Egy kiegészítés: nem vagyok "irodalmár", kedves Miklós, mint az ajánlásban írod: utálom a vers- és műelemzést. Én egyszerű íródeák vagyok, aki annak azért tudatában van, hogy az íródeák is fontos része a gépezetnek, mint megőrző, leltárba vevő, latinosabban invertárius. A jó művekben el kel merülni, nézve, olvasva, hallva gyönyörködni bennük, vagy szomorkodni elgondolkozni rajtuk, ne adj Isten, tanulni belőlük, tovább gondolni azokat, nem pedig elemezni. A jó ételnél, italnál sem kell mérlegelni az elkészítés módját, hanem élvezni ízét, zamatát. Aki tudja csinálja, aki nem az magyarázza.
Ahogyan Csorba írja:
Egy kritikusra
Hajts térdet és fejet, poéta,
s örülj nagyon:
versed kegyeskedik agyon-
ütni, lám, egy analfabéta.
Én nem akarom sem agyonütni, sem túldicsérni munkádat, kedves öreg barátom, de azt le kell írnom, könyved nagyszerű. Külcsín és belbecs kiemelkedő könyvvé teszi: valami szépet, jót, emberséget hoz ebbe az eldurvult világba.
Kedves Miklós, én egyszerűen gratulálok, köszönöm a könyveket, a nekem küldött kedves ajánlást. (Ld. még följebb a kiegészítést). Bízok abban, hogy ez tényleg bemutatkozó kötet lesz és jönnek a továbbiak. Kívánom is, százig meg se állj, Isten éltessen.
Jó lenne veled egyszer erről a könyvről beszélgetni a képek bemutatása mellett, közönség előtt, hiszen bolti forgalomba úgysem került. Isten adjon erőt kettőnknek a beszélgetéshez, a Csorba könyvtár (bocsánat, Tudásközpont) pedig helyet a beszélgetéshez.
5. Az internet fogyhatatlan áradatában (a pokol bugyraiban?) evickélve egy figyelemfelkeltő bejegyzésre bukkantam. Az oldal leadje: "Ment-e a versek által a világ elébb? A híres Vörösmarty-sort parafrazeálva azt kell válaszolnunk a címben feltett kérdésre, hogy igen, igen, a világ ment a versek által elébb, bármily borúlátó is volt (jogosan) Vörösmarty Mihály. Ma van a költészet napja, s habár ez milliók számára semmit sem jelent, jó, ha tudjuk: a költészet csodája nélkül azoknak a millióknak is szegényebb volna az élete, akik utoljára az iskolában olvastak verseket."
Én ettől függetlenül azt sejtem, ha vers által ment is előre a világ, az internet által nem. Nekem öregnek Iljics jut eszembe: Egy lépés előre, kettő hátra? (Van-e még olyan aki e "klasszikust" ismeri, akinek írásaiból pedig nekem még kollokválni, szigorlatozni is kellett... Istenem, milyen öreg vagyok!)
Kérem keressék fel az ajánlott oldalt. Annál is inkább, mert itt, ha jól gondolom a vers héber nyelvű változatába is bepillanthatnak:
5. Az alább ajánlott írásra Kiss Tamás (köszönöm, Tomi;) barátom hívta fel a figyelmemet. Olyannyira megtetszett, azonnal továbbítom, javaslom olvasásra.
TÜSKÉS ANNA: „Meg vagyunk lűve, meghalt Arany János!” Faith Ágoston Apróságok a jászóvári premontrei kanonokrend tagjainak életéből című anekdotagyűjteménye (Rozsnyó, 1919)
Egy magyarázó idézet:
"Faith Ágoston premontrei pap, kanonok, tanár 1919-ben lezárt anekdotagyűjteménye gépiratos formában maradt fenn a jászóvári premontrei könyvtárban, ahonnan a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Könyvtárba került (jelzete JAS663). Faith tanári munkásságára sokáig emlékeztek, de a kortárs élő és elhunyt rendtagoknak emléket állító vegyes témájú feljegyzéseivel ez ideig nem foglalkozott a kutatás. A rendi szóbeli hagyományból, írott forrásokból2 és rendtársaitól gyűjtött történetek 50%-a élő, 50%-a elhunyt (a 96 önálló fejezetet kapott szereplő közül 48 élő, 48 elhunyt) rendtagok életének emlékezetes és/vagy viselt dolgairól szól, amelyek nem kerültek be a hivatalos életrajzgyűjteményekbe (pl. A Jászóvári 1902)"
Kérem, olvassák figyelmesen, a szükséges mondatoknál mosolyogva (ld. a címet!) a szórakoztatóan (is) tudós elemzést.
Elnézést kérek. Mint afféle öregembernek mindenről eszembe jut még valami más, arról meg még valami, nehéz szelektálni. Nagyon hosszú lett ez a blog, de talán érdemes az olvasásra.
Köszönöm figyelmüket.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás