Üdvözlöm az olvasót!
Fáradt vagyok, nincsen erőm fogalmazni. Találtam az interneten egy oldalt, amelyiken szépen és pontosan írnak Mindenszentekről és Halottak napjáról. Az internet közpréda, idemásolom. Köszönet a Marcali portálnak.
"A hétvégén ismét megtelnek látogatókkal a temetők, és estére gyertyák, mécsesek ezrei világítanak majd a sírokon. Marcaliban is sokan keresik fel elhunyt szeretteik nyughelyét, hogy egy szál virággal, egy gyertyával vagy néhány percnyi csendes emlékezéssel tisztelegjenek előttük.
De vajon tudjuk-e, hogy mit ünnepelnek a keresztény hívek mindenszentekkor, és miben különbözik ettől a másnapi halottak napja? A két ünnepet gyakran összekeverjük, pedig egészen más a jelentésük.
November 1. – Mindenszentek ünnepe
November 1-jén, vasárnap a katolikus egyház mindenszentek főünnepét tartja. Ezen a napon nemcsak a hivatalosan szentté avatott emberekre emlékeznek, hanem mindazokat ünneplik, akik hitük szerint már eljutottak az örök üdvösségre.
Mindenszentek tehát nem gyásznap, hanem az örök életbe vetett hit örömünnepe. A keresztény tanítás szerint arra emlékeztet, hogy az ember földi élete nem ér véget a halállal.
A katolikus egyházban mindenszentek kötelező ünnep, amikor a hívek szentmisén vesznek részt. Magyarországon november 1-je munkaszüneti nap is.
November 2. – Halottak napja
November 2-án, hétfőn az elhunytakra emlékeznek a keresztény hívek. A katolikus egyház ezen a napon különösen azokért imádkozik, akik a hit tanítása szerint még a megtisztulás állapotában vannak.
Halottak napja a csendes emlékezés, az imádság és a kegyelet napja. Ilyenkor sokan felkeresik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágokat helyeznek el, gyertyát és mécsest gyújtanak.
A gyertyák fénye a keresztény hagyományban Krisztusra, a világ világosságára is emlékeztet, miközben az elhunyt szeretteink iránti szeretetünket és emlékezésünket fejezi ki."
Mivel pedig ez egy verses blog, másolom Csorba versét, Csorbáét, aki köztudottan a halál ismerőse volt:
EGY TÁVOLI ROKON TEMETÉSÉN
MEGLÁTOGATOM BÁTYÁM SÍRJÁT
Itt temettük hozzád egész közel.
Úgy emlékszem, nem ismerted, de tán
sejted, ki volt, hisz gyakran emlegettük.
Ő is csak ötvenhárom évet élt.
Jó volna, hogyha fölkeresnéd:
friss híreket kapnál felőlünk.
Megtudnád, úgy megy minden, mint odáig,
s mert olykor sem a lélek, sem a test
nem űzetik, azt hisszük még ma is,
hogy élni valami különleges-jó,
vagyis megtudnád, hogy nincs semmi újság.
Jó volna, hogyha fölkeresnéd,
segítenéd első lépéseit.
A föld felett kevéske nap sütött rád,
élet szegénye, nagy gyakorlatot
szereztél a dicső fondorlatokban:
a földalatti új világban is
nyilván hamar kiismerted magad:
mutathatnál és mondhatnál neki
néhány hasznos dolgot, néhány tanácsot.
És megbeszélhetnétek közben azt is,
hogyan várjátok a következőt
e nagy familiából, és milyen
álmokkal szoktassátok rendhagyó
országotokra, hogy könnyebb legyen
válása majd.
Nos, készül már haza
a gyásznép, én is indulok.
Egy másik Csorba vers, amelyet egyik legjobb barátja halála után írt,
G. P. után
Mert most már biztosan tudod:
mire jutunk - Találj ki valamit
segíts - nyilván tisztulna itt
a folyton mardosó titok
Csak egy silány olcsó jelet
Ha nem hagynák járj túl az őr eszén
igérted nekem s neked én
mikor még töprengtünk veled
Ha vagy még ám de nincs erőd
mert egyetlen pöccintés visszalök
és impotenciád örök
fordulj az Úrhoz s kérd meg őt
Zavarjon ő meg legbelül
rendíthetetlen hittel - nem muszáj
hogy elcsituljon ami fáj
s vegyen ki poklaim közül
S ha semmi nincs: se Úr se te
hát mi marad? szám lebiggyesztenem
s nevetnem cifra vesztemen
leköpnöm szép hitem vele
Megjelent: Hátrahagyott versek. Pécs : Pro Pannonia, 2000. A verset Galsai Pongrác halálhírét véve 1988. VIII. 23-án írta versesfüzetébe a költő. A 233. megjegyzés a kötetben:
"Jegyzet a versesfüzet előző oldalán: „Galsai Pongrác meghalt. 1988. ápr. 22-én reggel 8 órakor. Ugyanezen a napon reggel ¾ 8-kor lett rosszul. A hét elején 3 napig Bécsben volt, s jókedvűen tért haza. Márta (a felesége) meg akarta kérdezni kezelőorvosát, elutazhat-e, Pongrác nem engedte. Szegény, szegény, szegény! Margitka is én is nagyon szerettük. Intenzív kórházi kezelése után beszéltem Vele utoljára kb. márc. 25–30 körül. Isten veled, drága Gráci!”; Galsai Pongrác (1927–1988), író, szerkesztő, Cs. Gy. egyik legjobb barátja. Aláhúzások a jegyzetben. Az utolsó mondat a többi írástól külön, a lap jobb oldalán, felülről lefelé olvasható. A jegyzet az egész oldalt elfoglalja, átlósan, a jobb felső sarokból indulva, igen nagy, szépen formált betűkkel írta – szinte rajzolta – a költő. Margitka: Cs. Gy. felesége, Velényi Margit."
Aztán, természetesen, Csorba nem kapott jelet, kétségek között élhetet haláláig, mint mi mindannyian. Mert a "folyton mardosó titok" nem tisztul, még "egy silány olcsó jel" sem érkezik.
De azért én nem értek egyet Csorbával, mert ha szeretteim sírjánál állok, mindig úgy érzem, létrejön köztem és halottaim között a kapcsolat és üzen, kihez kimentem: "Ne féljetek."
Sírok, 2026 Mindenszentek. (A képeket Kovács Dorka, Csorba dédunokája készítette, köszönet érte.)
Csorba sírja
A szeretett Ancuska-Margitka sírja, ahol együtt nyugszik édesanyjával és Pintér Mária Borókával, egy másik dédunokájával, a kis angyalkával. Az ő kicsi sírfelirata lemaradt a képről, eltakarják a virágok. .
.
Egy őszi kép: az elmúlás is lehet szép. 2026. október 31.
És egy vers a bizakodó Csorbától:
ŐSZI KERT
Ami a föld felett maradt,
az élet periszkópja csak.
Az élet lent a föld alatt
az elmúlás ellen halad.
(Schobert Tamás zeneszerző, karnagy zenéjével és kórusával itt hallgatható meg.)
Kedves Halottaink, nyugodjatok békében és hozzatok békét nekünk is.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás