422. Csorba blog. Versek. A városrész költözései. Könyvismertető.

1. Mai versajánlóm, talán megint csak nem véletlenül:

Ady Endre

Hajlongani emerre meg amarra

Hajlongni emerre, amarra:
Bús sorsot mértél, Uramisten,
A magyarra
S még búsabbat reám.  

Hiszen, jó, jó: nem vagyok semmi
És mégis muszáj minden fajnál
Jobbnak lenni.
S mit ér, ha jobb vagyok?  

Nekünk kevés pünkösdöt hoztál,
Kevés szentlelket, Uramisten
S ostoroztál,
Bár véresek valánk.  

Körülvettél balgákkal minket
S méltatlanul kínzott fejünkre
Sohse hintett
Kegyed sugarakat.  

Önnön valónktól félve félni
S elvegyülni törpe gyávákkal,
Halva élni:
Ezt adtad, Te, nekünk.  

Hajlongni emerre, amarra,
Bús sorsot mértél, Uramisten,
A magyarra
S még búsabbat reám.

Cseh Tamás előadásában

Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a Csorba-csatorna videóira, vagy ajánlja ezt az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást.
Köszönöm a kattintást!

2. Mostanában vettem észre, hogy a Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon című menüsorról eddig a különféle frissítések és az oldal hackertámadása után majdnem minden link elérhetetlenné vált. Megkezdtem a pótlást, íme:

2026. 09. 13-tól a Szakirodalom felsorolása menüpontig már minden link elérhető a fenti címről is. Folyamatosan frissítem az oldalt. A Csorba kötetek anyaga a DIA Csorba oldalán elérhető a Csorba Győző kötetei címre kattintva.

3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.

4. Véletlen Csorba versajánlók. Miközben Csorba születésének 110. évfordulójára készülve verseket válogatok, "belebotlottam" a válogatásomba nem illő Csorba versekbe is. Ezek közül mutatok be kettőt. Miért? Mert blogom önkényuraként nekem ezek (is) tetszettek. Nyugodtan lehet ugrani, ha valakinek nem tetszenek, ízlések és pofonok... 

AKI SOK SZÉPET

Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz vagy néma, ­−
tudom: fáj, hogy neked jutott
szavaim maradéka.

Én már a földnél is mélyebbre hulltam,
nyirok s penész ölelget;
nem csillagokat üldözök, −
kis emberi türelmet.

A gyengéimmel sétálok előtted,
már-már magam kinozva, −
ha rám gondolsz, a jó helyett
gondolj inkább a rosszra.

Hiszen becsaplak: önzésből szeretlek,
− embertől más se telhet, −
önnön-szívemre készítem
e gyógyító szerelmet. −

Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz vagy néma,
de minden szépnél szebb lehet
szavai omladéka.

Úgy szeretlek, mint botjukat a vének,
ahogy a víz a gödröt,
a napnyugtát az aratók,
az istállót az ökrök.

Aki sok szépet (Összegyűjtött versek; A híd panasza)

Kérés régi lányokhoz

Kik úgy adtátok kézről-kézre
életemet, mint a futók
staféta-botjukat, ma is még
itt álltok bennem, és ma ismét
fáj, hogy csak egymás mellett s mégse
egy akarattal álltok bennem.
Testvérek vagytok: gyúlt-szerelmes

szemem így látott titeket,
s szám így mondott el. Fáradásom
pótolta ízesebb tudásom:
ki később jött, tarkább tüzekhez
jött: kell, hogy egymást szeressétek.

Szertelazul a bolyhos ködben
a tárgyak éle: bent a mély
multban zártságotok kitárul. –
Ti nem tudtok e változásrul,
de engem bánt, hogy annyit jöttem,
s hiába, mert nem izmosodtam.

Mindnyájatokban másként éltem,
– egyetlen naggyá tegyetek,
bensőmbe nézve bátorodjam,
győztes hittel higgyek magamban,
lubickoljak pezsgő reményben,
mint katonák, úgy lépegessek.

Segítsetek, tanítsatok ki:
utódotokat, ezt a szent
és drága lányt értő fogással
vonjam körül kaputlan ráccsal,
ne tudjon többé elszaladni,
maradjon itt örökre nálam.

megjelent A híd panasza című kötetben. 

Mindkét vers Ancikáról, Csorba későbbi feleségéről szól. Az első Csorbának Margitkához, a szeretőhöz írt vallomása:

Úgy szeretlek, mint botjukat a vének,
ahogy a víz a gödröt,
a napnyugtát az aratók,
az istállót az ökrök.

Nem nehéz József Attila - Csorba egyik legkedvesebb költője - soraira asszociálni, ahogyan egy elemzésében Tüskés Tibor is megtette: 

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.

A második vers tkp. fohász a "régi lányokhoz", segítsék, "tanítsák ki"  a költőt, hogyan tudná (kaputlan ráccsal) megtartani a szerelmét:

Segítsetek, tanítsatok ki:
utódotokat, ezt a szent
és drága lányt értő fogással
vonjam körül kaputlan ráccsal,
ne tudjon többé elszaladni,
maradjon itt örökre nálam.

A fohász meghallgatást nyert, a költőnek Ancika/Margitka a versek írása után egy-két évvel felesége, majd gyermekei édesanyja, neki pedig titkára, élete végén ápolója, gondozója lett. És még csak kaputlan rács sem kellett: a rács Ancika szívében volt és azt Csorba nagykalapáccsal sem tudta leverni: abból a szívből nem lehetett szabadulni... Csorbának.

5. A napokban került a kezembe egy vicces képekkel illusztrált prózai kötet. Már írtam róla a honlapon, most visszatérek a könyvecskéhez. Különös, szomorkás vidám, csúfondáros emlékezések, Kaján Tibor "kaján" képeivel. Ebben még Csorba is prózát írt. Hogy miért is jutott eszemben? A napokban olvastam Kabdebó Lóránt beszélgetését Csorba Győzővel, amelyben Csorba arról beszél, hogy születésétől kezdve 12 helyen lakott Pécsen. Olvasás közben eszembe jutott, hogy Csorba a költözéseiről máshol is megemlékezett, mégpedig a Galsai Pongrác szerkesztette Élettelen élettársak című kötetben. Úgy gondoltam, nem csak Csorba írását, hanem az egész kötete bemutatom, valaki talán ráérez a hangulatára és kézbe is veszi a könyvet, könyvtárakban biztosan elérhető. A Kabdebó Lóránt intejrúhoz pedig még visszatérek. 

Miről is szól a kiváló művészektől összegyűjtött írásfüzér:

Hát ennyi fért a mai blogba. Sok? Kevés? Jó? Rossz? Döntsék el Önök miután megnézték a képes összefoglalómat. És köszönöm a kattintást.