1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
3. Csorba mai verse a válogatásomból:

APÁM ELÉ  Major Tamás előadásában

Megyek lassan
apám felé
jutok talán
apám elé

Tejút porát
ő szemembe
földét én sze-
mébe verve

Apa mondhat
enfiának
az életről
új csodákat

Tapos nyilván
jó előre
kényszerűen
az időbe

De a fiú?
Jaj ha hátra-
nézve nézni
kell apára!

Fordított rend
hogy tudhatja
mit nem tudha-
tott meg apja.

 Megjelent: Anabázis. Bp. : Magvető, 1974.
Összegyűjtött versek. Bp. : Magvető, 1978.
Válogatott versek, 1945-1975. Bp. : Magvető, 1979.

Ezúttal édesapját idézi meg a költő a furcsa időjátékkal. Az „Apa mondhat / enfiának / az életről / új csodákat”, de a rend megbomlik, összezavarodik, mert hiszen eljön a „Fordított rend ” ideje, amelyben már a gyermek „tudhatja, mit nem tudhatott meg apja.” Vagyis miközben a költő lassan halad apja felé (a sír felé) a valós időben, aközben apja elé juthat, hiszen már többet tudhat, mint az egykor őt tanítgató apa, ahogyan ezt Csorba tömören-találóan kifejezi: „Megyek lassan / apám felé / jutok talán / apám elé”

A fotó aláírása Csorbától: „Kép rólam munka közben, 1974-ben. A háttérben csengőgyűjteményem egy része.” A kép változata megjelent az Összegyűjtött versek (Magvető, 1978) képmellékletében. A fotót Erb János készítette. Jól látható, hogyan dolgozott a költő: jobb keze csonkján támaszkodva, bal kézzel írt. Asztalnál ritkán írt: kis szobájának csendje, nyugalma kellett az elmélyült munkához.

4. Készülök Villányi Rózsa könyvének bemutatójára. Elolvastam a kötetet, mondhatom őszintén, meglepetés volt sok tekintetben. De erről majd a bemutatón beszélek/beszélünk, nem lövök le minden poént előre. Hamarosan elkészítem a bemutató meghívóját, melyet majd közzéteszek itt is és mindenféle fórumon. Addig nézzék meg a könyvről készített néhány oldalas összeállításomat. Szerettem volna oldalakról is készíteni másolatot, de Villányi Rózsa ezt nem tartotta jónak, mondván, mindenféle kiemelés félrevezető lehet, az egész szöveget egyben kell olvasni. Kívánságát elfogadva elálltam a tervemtől. Részleteket majd a beszélgetésen… Annyit elmondok előzetesként, hogy kezdetben, amíg a Csorba Győző Könyvtár elődjének is nevezhető, a Baranya Megyei Könyvtárba beolvasztott Pécsi Városi Könyvtár könyvtárosa voltam, Villányi Rózsa gyerekkönyvtárosként a kollégám volt, majd utána egy kis idő múlva a Tudásközpontba beszuszakolt egységesített Egyetemi Könyvtár és Csorba Győző Könyvtár könyvtárosaiként dolgoztunk egy zászló alatt, ő gyerekkönyvtárosként, én a Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar könyvtárigazgatójaként. Emiatt a könyvbemutatón a gyermekirodalomról, gyermekkönyvtárakról is szót ejtünk, sőt, Rózsa speciális szakterületéről a biblioterápiáról. Lám, a szót a szövegszerkesztő aláhúzza, nem ismeri, hát most Rózsa majd kicsit kibontja nekünk az értelmét és beszél olvasói klubjáról is. A kötet képei itt láthatók ebben a sorrendben: a kötet borítója, a kötet ajánlása, a kötet hátsó borítója, a kötet kolofonja, s mivel fontosak, a három könyvre osztott kötet „könyveinek” mottói. A szerző meséskönyvet is írt Czvek Edli címmel, ennek két képét is közlőm Az egyetlen képei után. Remélem, szép számban eljönnek majd a bemutató beszélgetésre levelezőtársaim és volt kollégáink is.

5. Érdekességképpen közlöm még Várkonyi Nándor Sorsunk fejléces, 1944. augusztus 20-án kelt, a Sorsunk szerkesztőihez írt levelének pdf-változatát. Hogy akkor hol nyaralhatott Várkonyi, nem tudom, talán majd Kende Kata, az unoka tud fölvilágosítani erről. Pontos kép alakítható ki a rövid levélből a soha nem pihenő szerkesztőről. A kézirat itt látható. A levél szövege:

„Kedves Fiúk! Készülődünk hazafelé, s amit lehet, még itt elintézek, azaz levelezek, mint egy gőzgép: ez ma a 11-ik levelem. Hát ne vegyétek rossz néven, szubjektív hangokra már nem igen telik tőlem. Azonban igen örülök a viszontlátásnak, jó a pihenés, de hiányoznak a barátok, s a semmittevés előbb-utóbb sivárrá válik. Most csak a hátoldali szöveget küldöm, hogy idejében ott legyen; tegyétek talán a Könyvek rovat végére, de feltűnő betűkkel, petit félkövérrel. – 24-én indulunk haza, ronda út lesz, legalább 2 napig, 2 éjjel tart. – A viszontlátásig melegen, szeretettel ölellek Benneteket

944. aug. 20.                                                                                Nándor.”

A datálás előtt látható, valószínű helynevet jelölő betű olvashatatlan. A kézirat a Csorba Emlékszobában volt egy kis kerek íróasztalon, üveglap alatt, a fényben sárgult a papír.

A fotó bal felső sarkában jól látszik a kerek asztal. Azóta másolatra cseréltem a levelet, az eredeti most nálunk van. A korunk divatos genderideológiájának nyilván nem felel meg az, hogy egy szerkesztőségben csak „Fiúk” dolgoznak, de a „melegen ölellek Benneteket” búcsúzás talán enyhít a helyzeten… Milyen kár, hogy a gyönyörű, hajdan jó érzéseket keltő búcsúszavakat lehetetlen korunk ilyen-olyan aktorai elferdítették és egészen más értelmet ragasztottak hozzá.

Köszönöm figyelmüket.