1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
3. Csorba mai verse a válogatásomból:

Apa-sirató. Várkonyi Nándor halott. A vers előadása itt látható, hallható youtube feltöltésen. A videó kísérőszövegét másolom:
„Várkonyi Nándor születésének 125. évfordulója alkalmára született e zenemű, az egyik unoka, Várkonyi András szerzeményeként. Először elhangzott a Várkonyi Nándor 125 emlékkonferencián Pécsen 2021. szeptember 15-én, a Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Fiókkönyvtárának Tanulóterében. (Pécs, Király u. 9.)
Fájón szép, de gyönyörű meglepetés volt, hogy Várkonyi András (Várkonyi Nándor unokája, a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium Zenetagozatának tanára és zeneszerző) megzenésítette Csorba Győző Apa-sirató c. versét, melyet Várkonyi halálakor írt.
Haramza Klára (oratórium- és dalénekművész, a szegedi kötődésű „Il Chiaroscuro” régizenei együttes és a „Solis Consort Régizenei Műhely” énekese és alapító tagja) csodálatos hangjával meghatott minket.”
A vers Kende Kata Várkonyi Nándorra emlékező filmjében Csorba Győző előadásában  meghallgatható itt, a 2. perctől. A vers mögött futó képen 3:05-nél Csorba a háttérben, a könyvheti sátor bal sarkában látható, világos színű ballonkabátban.

APA-SIRATÓ
       Várkonyi Nándor halott

Mikor beteljesült a csönd
nagy dördüléssel fölkeltek a hangok:

még a párna finom vászon-neszét is
még a végső helyükre roskadó
belső szervek moccanásait is
a tovább-növő haj köröm szakáll
apró üzemzajait is
hallotta

s tán örült

De én másodszor vesztettem apát

Tették az ágyról koporsóba
tették a koporsót a földbe
a bezártat másik bezártba
tehát nyugodtan útrakelhetett

És én másodszor vesztettem apát

Víz-föld-ég-időjáró
négyéltű nincs-gépezetén
aligha juthat
ismeretlen vidékre
annyifelé járt eddig is
nem fölfedez inkább: újratalál
millió évek millió
mérföldjein
mozgott otthonosan
(csak az úttesten át keservesen)

Most én másodszor vesztettem apát

Első apátlanságom
ferdéi egyenesei
fojtódásai lobogásai
lassacskán összeálltak
lassan törvényesültek
már keskenyvágányú vonatra raktak
S jött csoda-nyelvével a vakogó
ugatásával az angyal-beszédű
„Hókusz-pókusz” halomra dőlt a korcs rend
s az új romok között vezetni kezdett

Hát én másodszor vesztettem apát

Víz-föld-ég-időjáró
négyéltű nincs-gépezetén
élő álmait ellenőrzi
És látja már hogy álma szebb volt
látja hogy élni élni jobb volt
és szomorúan visszanéz

Túlzó szájmozgással de hangtalan
(ahogy szoktam) próbálom visszahívni
egyre ismétlem: csak nem érti
a levegőbe írok: úgy sem érti
kérném a tenyerét hogy arra írjak
s nincs tenyere – –

Megjelent:
Csorba Győző válogatott versei. Bp. : Unkornis kiadó, 2008.
Összegyűjtött versek. Bp. : Magvető, 1978.
Válogatott versek. Bp. : Magvető, 1979.

A vershez nem nagyon kell kommentár. A költő – nyomatékosítva a drámai ismétlésekkel – a kapcsolatok egyik legmagasabb fokára helyezi Várkonyit: apjaként búcsúzik a halott baráttól.

Az első két sor oximoron: a csönd, amint nagy döndüléssel fölkelti a hangokat, utalás arra, hogy a halál talán többletet is jelent Várkonyi számára – és talán minden halott számára. A süket ember a koporsó és a föld kettős zártságának csöndjében „még a párna finom vászon-neszét is / még a végső helyükre roskadó / belső szervek moccanásait is / a tovább-növő haj köröm szakáll / apró üzemzajait is / hallotta”

Különösen erős csorbai képet olvasva úgy érezzük, mintha a halott test apró neszeit a költő (sőt, talán az olvasó is) maga is érzékelné.
Nagyon erős hatású a záró versszak is: pontosan bemutatja a halál mindent lezáró véglegességét:

Túlzó szájmozgással de hangtalan
(ahogy szoktam) próbálom visszahívni
egyre ismétlem: csak nem érti
a levegőbe írok: úgy sem érti
kérném a tenyerét hogy arra írjak
s nincs tenyere – –

Várkonyi Nándort most egy fotóval idézem meg, amelyen Csorba is látszik.

Kodolányi János, Várkonyi Nándor Csorba Győző, Várkonyi Péter és Várkonyi Nándorné 1941-ben Pécsett.
(A kiemelt képen Harczos Ottó, Várkonyi Nándor, előtte a fia, Várkonyi Péter, jobboldalt Csorba Győző. Az a kép is 1941-1942-ben készülhetett.)

Várkonyi Nándorról itt is írtam megemlékezést egy táblaavató kapcsán.

4. Mára már csak egy személyes bejegyzés marad:

A képhez ezt írtam a facebook oldalon: „Öregszem. Régen nem foglalkoztam vele, de mostanában, akárhányszor lenézek reggel a teraszról erre a fára, Csorba jut eszembe:
„nyilván kijelölve napom már mire nem jön éjszaka
vagy éjszakám amelynek nem pirkad hajnala”
In: Költők, fiatalok

A fa, gondolom, még sok évben kizöldül majd, de vajon én azt hányszor látom még? Látom-e még egyáltalán akár idén tavasszal?
Ha igen, majd a zöld fáról is küldök képet…

Köszönöm figyelmüket.