85. Csorba blog. Várkonyi Emléknap, 2021. május 19.

Tegnap, valószínű Várkonyi Nándor és társai égi közbenjárásának hatására, sem az emléktábla avatását, sem a temetői emlékezést nem rontotta el a buta időjárás. Az égiek a Covidra már nem tudtak hatással lenni (vagy éppen ők voltak hatással rá?), a járvány miatt a délutánra tervezett előadásokat nem lehetett megtartani a Csorba Győző Könyvtár Várkonyi Emlékszobájában.

A Kürt utca 5. számú ház előtt szépen gyűltek délelőtt 11 órára a Várkonyi Nándor születésének 125. évfordulójára  emlékezők, bizonyítva, hogy a kultúra él és élni akar a kies  dunántúli  városban. Öröm volt látni olyan megjelenteket a családtagokon kívül is, akik még ismerhették Várkonyi Nándort, beszélhettek vele, közvetlenül élvezhették okosságát, tudását, mint például a Boda házaspár, Miklós és Zsuzsanna. Azt is jó volt tapasztalni, hogy a Jelenkor és a Csorba Győző Könyvtár is képviseltette magát. A folyóiratot és a könyvtárat is a vezetőjük, Ágoston Zoltán főszerkesztő illetve Miszler Tamás könyvtárigazgató képviselte. S külön öröm volt, hogy Bognár Szilvia, a kultúráért felelős polgármester helyettes is megjelent, sőt a temetőben koszorúzott is.

Zárójelben megjegyzem, ahogyan Csorba is szokta mondani az eseményekre készülve, hogy nem szeret megjelenni, szerepelni, úgy én sem szeretem a rendezvényeken való részvételt. Most is igyekeztem volna félrevonulni, bementem a kis előkertbe, gondoltam, majd a bokrok mellé állok, de amikor éppen oldalra akartam lépni, kiderült, hogy ott vannak a kürtösök, akik nagyon szép előadással nyitották az avatást. Ráadásul zavaromban nem vettem észre a rózsabokrot sem, majdnem fönnakadtam a tüskéin, egyet ki is operáltam az ujjamból. Így aztán félrevonulási igyekezetem miatt éppen a fő szervező Kende Kata mellett – úgymond főhelyen – álltam végig a nagyon szép emlékezést és avatást. Így kerülhettem aztán a képekre, is, amit pedig végképpen igyekeztem volna elkerülni. Bár nem lehetett volna teljesen, mert a csokromat, amelyet a Csorba Társaság és a Csorba család nevében helyeztem el a táblán, én ügyetlenkedtem a táblára némi segédlettel. Mindegy, remélem, az esemény fényét nem nagyon rontottam…

Az emlékezést Weöres Sándor és Csorba Győző versei foglalták keretbe, mindkét alkotótól saját előadásban hallhattuk a műveket. A Weöres Sándor versmondás (meghallgatható itt) után Kende Kata kérte fel az emlékező-méltató beszéd elmondására prof. dr. Nagy Imrét, a Várkonyi életmű legjobb ismerőjét. Nagy Imre a szokásos magas színvonalú előadását szabadon adta elő. (Tudom, nem szeret papírról olvasni, többször mondta nekem, nem szereti, ha a hallgatók és az előadó közé egy papírlap tolakodik oda.) Rövid, de sok fontos megállapítást tartalmazó előadásában az irodalomtörténész méltatta Várkonyi Nándort, aki irodalomtörténészként elődje volt, de nem csak irodalomtörténészként, hanem eszme- és kultúrtörténészként és szerkesztőként is kimagaslót alkotott. (A könyvtáros Várkonyiról a temetői koszorúzáson esett több szó. Kérem, aki fölvételt készített Nagy Imre előadásáról, juttassa el hozzám, hogy bemutathassam.) A táblát a készíttető Várkonyi unokák, Kende Kata és Kende Ágnes avatta fel. Az emlékezés záró momentuma, Csorba Győző Apa-sirató című verse itt meghallgatható.

Nagyon kedves, családias hangulatú megemlékezés volt: a tudós ember szerény személyisége áthatotta az előadókat, egybegyűlteket. Köszönet a szervezőknek.

Délután a temetői koszorúzáson is megkímélte a résztvevőket az idő, nyugodtan hallgathattuk meg Kereszturi Józsefnek, a Várkonyi Nándor Könyvtár  nyugalmazott igazgatójának és Bodáné Szepes Zsuzsannának, Várkonyi Nándor egykori munkatársának emlékezését. Ők természetesen a délelőtt kicsit mellőzött könyvtáros Várkonyit helyezték előtérbe, így lett kerek az életmű ismertetése. A temetőben koszorúzott a családon kívül Miszler Tamás a Csorba könyvár igazgatója és Bognár Szilvia polgármester helyettes is.

Amint ígérték a szervező unokák, a késő délutánra-estére tervezett konferencia sem marad el, majd egy későbbi időpontban tartják meg. Arról is időben hírt fogok adni.

Több helyen is megjelent tudósítás az eseményről és az évfordulóról.
Hogy ne érje szó a ház elejét (és hátulját sem;>) először a Jelenkorét említem, elérhető itt.

Kende Kata beszámolóját, fotóit itt találtam meg.

Különös Várkonyi-dokumentumokat is bemutat a Baranya Megyei Levéltár ezen az oldalon.

A Pécs Ma hírportál is tudósított.

A Csorba Győző Könyvtár képes összeállítása itt látható.

Lengvári István képes összeállítása pedig itt elérhető.

Remélem, most nem lesz sértődés, senkit nem hagytam ki, bár az internet olyan rengeteg, amelyben könnyen eltűnhetnek szem elől dolgok. Kérem, ha valaki tud más emlékezésről, közölje, szívesen közzéteszem azt is.

Várkonyi Nándorra én most Csorba hagyatékában talált képekkel és a szerkesztő Várkonyi egy Sorsunkban megjelent szerkesztői előszavával emlékezem. (Az előző blogbejegyzésben Csorba emlékezését olvashatják Várkonyiról, egy elmaradt máriagyűdi zarándoklatról.)

Várkonyi Nándor: Száz év. A Sorsunk c. folyóirat 1948. januári számának (VIII. évf. 1. sz.) szerkesztői bevezetője. [1.]  p.

A nagy emberek, tudósok szavai évtizedekkel, évszázadokkal később is megszívlelendők, ezért idézem a fent ajánlott bevezető utolsó szavait.

“A munka, amely ezeken a lapokon reánk vár – írta Várkonyi –, könnyen megjelölhető: helyi és szélesebb vonatkozásban ki kell dolgoznunk 48 történetének hű, torzítatlan képét, s hozzájárulnunk, hogy a szabad­ságharc teljes jelentősége, minden tanulsága és eleven hagyománya, ha elkésve is, de tisztán álljon az utókor előtt, s valóban tettekre hajtó erővé alakuljon át.”

Ezek a szavak érvényesek voltak 1948-ban, a szerkesztőségi bevezető leírása idején, de 1956 után, 1990-ben és utána máig is, és még sokáig azok maradnak. Történelmünk fontos fordulóinak hű és torzítatlan bemutatása a mindenkori utódok fontos feladata … lesz. Lesz, mert sajnos ilyen ügyekben mindig késében vagyunk: tudatosan vagy véletlenül ottmaradt szemellenzők zavarnak minket, mindenkori utódokat a tisztánlátásban.

Kodolányi János, Várkonyi Nándor, Csorba Győző, Várkonyi Péter és Várkonyi Nándorné 1941-ben Pécsett

Károlyi Amy, Weöres Sándor és Várkonyi Nándor a Kürt utcai ház bejárata előtt. Jól látszik mögöttük az ötös szám a falon. Az emléktábla a bejárat másik oldalára került.

Csorba Győző Várkonyi Nándorral, Várkonyi kisfiával, Péterrel, és Harcos Ottóval az 1940-es években

Őrizzük Pécs szent emberének emlékét, mert ő igazán megérdemli!

Legközelebb Várkonyi Nándor Csorba könyvtárában található köteteivel és Kende Kata erre az alkalomra összeállított leporellójával emlékezem még egyszer a tudósra.

Köszönöm figyelmüket.