1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
3. Csorba mai verse a válogatásomból:

Anti-Orpheusz 

A Felvilágból le az Alvilágba
vezeti Eurüdikét,
vagyishát inkább szeretné vezetni.
Ő maga nem önként indult oda:
az istenek parancsa volt,
s lám egyre mélyebb útgyűrűkbe süllyed.
Önzésből hívta Eurüdikét,
hogy ameddig lehet, ihlesse dalra,
s Eurüdiké tétován követte. 

Az istenek ezt a visszás viszonyt
nem éppen lelkesedve,
de némi engedékenységgel engedik.
Eszerint Orpheusz
többször is visszanézhet,
(hogy hányszor, azt csak
az istenek tudják maguk).
Ám hogy Eurüdiké
mikor szakad le, tűnik el,
Orpheusz nem sejtheti. 

Megy hát a dalnok, megy az Alvilágba,
de körülötte még a Felvilág:
fák, bokrok, a szokott díszlet: a kert,
kép, zene, gondolat,
ház, város, emberek. 

Orpheusz nem lát semmit, és nem is hall
Eurüdiké költözött szemébe
s fülébe a finom léptek nesze. 

Meg-megszólal a lelke, figyelmezteti:

„Eurüdiké arca még piros,
lábai szökdelők, szeme töretlen,
szájában több a méz, mint az epe,
miért hinnéd, hogy mindvégig követ?”

Orpheusz hallja, és nem hallja meg:
fülében a finom léptek nesze,
elég neki, vissza se néz, nyugodt…

De ha tízszer szólal a lelke, százszor!?
Akkor nyilván kétkedni kezd,
s előbb csak olykor-olykor,
aztán mind többször hátrales,

és Eurüdiké hiába inti,
hogy baj lehet belőle:
a kétkedésből félelem,
majd kétségbeesés lesz,
már háttal megy előre,
s tartaná Eurüdikét erővel,
de látva-látja: 

Eurüdiké arca még piros,
lábai szökdelők, szeme töretlen,
szájában több a méz, mint az epe.

Aztán magára néz: 

látja, hogy arcán megsűrült a ránc,
látja, hogy szárad combjáról a hús,
érzi, hogy nyelve helyén epe nő
és megérti, hogy nincs tovább. – 

Nem várja hát meg,
hogy Eurüdiké magamagától
vagy az istenek parancsa szerint
álljon meg, s térjen vissza, hagyja ott, 

ő, Orpheusz bocsátja el,
ő fogja bizton elbocsátani,
s megy nélküle tovább az Alvilágba.

Megjelent a Szavak bolyhai című kötetben. Bp. : Magvető, 1988 és a Csorba Győző válogatott versei címűben is. Bp. : Unikornis, 1997. (Milyen különös, éppen erről a kötetről lesz szó majd a következőkben.)
Orpheusz, a mitológia görög dalnoka lement az Alvilágba szerelme, Eurüdiké után. Zenéjével meglágyította Hádész és Perszephoné szívét, akik felengedték Eurüdikét az alvilágból. Kikötésük csak az volt, hogy Orpheusz menjen elől és ne nézzen vissza. Orpheusz ezt nem tudta megállni, elveszítette végleg Eurüdikét. Ezt a mitológiai történetet fordította át teljesen Csorba a kötet Férfi-lét koreográfiája című (beszédes cím ez, ha a költő korát figyelembe vesszük), leghosszabb ciklusában. Azt gondolom, saját magát gondolta ebbe a fordított történetbe, s maga után csalogatott Ancikáját bocsátotta el, amikor magára nézve „látja, hogy arcán megsűrült a ránc, / látja, hogy szárad combjáról a hús, / érzi, hogy nyelve helyén epe nő / és megérti, hogy nincs tovább.” – Akkor inkább ő küldi el örök kísérőjét, s megy tovább egyedül az alvilágba.

Federico Cervelli: Orpheusz és Eurüdiké.  A kép forrása.

4. Ahogyan ígértem, máris folytatom a Várkonyi Nándor kötetben talált Csorba-feljegyzés elemzését. A vázlat a költő A szavak bolyhai című, 1988-ban megjelent kötetének bemutatójára készült.

A Várkonyi-kötet  leírását a tisztázott szöveg után közlöm. Nem kell silabizálni az ott – is – betűhíven közölt szöveget, éppen azt fogom magyarázni itt, a folyamatosan leírt szöveg után. Az eredeti szöveg Csorba kézírásával itt megnézhető. Az elválasztások szaggatott vonallal és az aláhúzások a kéziratban találhatók. Az új oldalt // után kezdem. Az oldalszámot az első oldalon a lap tetejének közepére írta Csorba. Az oldalszámozás nem folytatódik. A Görbül az idő című kötet 1985. áprilisban jelent, de a kéziratát 1984. szeptemberben adta be a kiadóba Csorba, ezért innen számítja új verseit. A szavak bolyhai c. kötet anyagát 1987. szeptemberben küldte a kiadóba a költő, s az 1988-ban jelent meg. A szavak bolyhait itt mutatom be részletesen.
Az első bekezdésből kiderül Csorba versírói gyakorlata: három év alatt 100, kötetbe válogatható verset írt. Ez nyugdíjazása után rendszeres megjelenési időköznek és versszámnak nevezhető. Erősen rostált, mert a három év termése összesen 130 vers lehetett azokkal együtt, amelyeket nem talált alkalmasnak kötetben való megjelenésre, tehát az adott időszakban írt verseinek közel negyedét. A Vissza Ithakába című 1986-ban, tehát a két kötet között megjelent válogatott kötetben nem voltak új versek, ellentétben például az Összegyűjtött versek című kötet Új versek ciklusával. A többi szöveg magáért beszél, nem nagyon kell hozzájuk magyarázat. A jogi tanulmányok, ahogyan Csorba mondta, megtanították a rendszeres gondolkodásra: a verseiről, köteteiről is logikai rendben, pontos, tömör mondatokban beszél. Különösen fontosnak tarom a költő sokhelyütt hangoztatott, itt is kiemelt, költészetet féltő gondolatait és a „modern, posztmodern” fogalmak kritikáját, értelmetlenségét.

„(1.)
Görbül az idő 85 ápr. (84. szept.)
84 szept-87 szept. 3 év
[A vissza Ithakába = válogatott, új versek nincsenek]
A 3 évből kereken 100 vers van a kötetben.
Kb. 30-at kihagytam. Megjelentek napilapokban folyóiratokban, de nem éreztem méltónak őket a kötetben. Állandó gyakorlatom.
——————–
Ciklusok: szerkesztési módszerem. A hasonló tematikájú, hangulatú versek keresik egymást. És segítik. Többé válnak rokonaik között.
5 ciklus, különféle hosszúságúak. A líra örök tárgyai: élet, halál emberi kapcsolatok, természet, ars poetica. Ezúttal ez utóbbit tartom legfontosabbnak: Valakit valamikor valahogyan.)
A költészet védelme. Erős nyomás alatt van szerte a világon. Fölöslegesnek, értelmetlennek vélik sokan. Pedig… Sajnálnivaló az az ember, akiben nincs költészet. Az élet egy roppant nagy ajándékától van megfosztva. Emberi teljesség nincs művészet nélkül.
—————————————  
Cím: A szavak bolyhai. A szavak „hangköre” (Arany J. szava) sokkal több, mint a betűszerinti értelmük. Nincsenek éles határvonalaik. A vers a befogadóban a befogadásnál születik meg. Ez emberenként változik. A bolyhok érintik a befogadót, s mindegyiket másként. 
————————————-
De ebben a befogadónak cinkos partnernek kell lennie. A kommunikáció két ember között csak úgy jön létre, hogyha a kommunikációs jelek mindkettőben egyeznek: vagy legalább hasonlóak.
Az én kommunikációs jeleim verseimben vannak. Kicsit meg kell tanulnia az én jeleimet annak, aki meg akar érteni.
Nem racionális megértésről van szó. A művészet az ember egész lényét érint[i]. Pánpszichologikus. Értelem, érzelem, akarat, hangulat, egyéniség mind egyszerre. Részt vesz a befogadásban.
Nem szabad elfelejteni, hogy egy versben gyakran másról van szó, mint
//
amiről a költő beszél. Kicsit játék. Közös. Még a legkomolyabb versekben is.
———————————-
Sok a gyászvers: Szederkényi E., Szabó Ede, Kálnoky László, Martyn Ferenc, – közeli rokonaim.
— Mintha erősödne túlról a tüzelés – mondja Karinthy valahol.
Benne vagyok a korban én is.

A szöveg alatt, a lapot megfordítva, más színű tollal írt a költő: „Ó, hol van a sok virág / hol vannak a katonák”

A folytatást egy kemény kartonra nyomtatott meghívó hátoldalára írta a költő:
„Betegség, kórházi, klinikai élmények.
És persze itt is a természet: a kert.
A … [bizonytalan olvasat. Talán a szokásosnál? P. L. ] több a mesterség
Ars poeticá-k
Formában igyekszem ezúttal is változatos lenni. Hangvétel. Mai (posztmodern?) Ilyen nincs. Csak jó és rossz. A modern szót sem szeretem.
Persze a gondolkodás az érzelemvilág koronként más. Nem is lehet a postakocsi-kor fejével [megközelíteni, bizonytalan olvasat. P. L.] a lökhajtásos repülők a világűr-[olvashatatlan szó, P. L.] korát. 
De a lényeg: a mindenkori ember ott legyen a versben. Minél árnyaltabban, mélyebben, igazabban.
Egyszerűsödés.
Cím: furcsa, de talán kifejező. A szavak alig határolhatók el éles felületekkel. Kijjebb is érnek. Főleg a befogadó jóvoltából.
Kicsit fáradt vagyok. A betegség nyomai.

//

A nyomtatott írásképre merőlegesen: „Most könyvhét lesz. Író-olvasó találkozók. Jó alkalom. A versolvasás kiszorult. „

Itt vége a feljegyzésnek.

Néhány mondat magyarázat még.

Az 1986-ban készült fotón Csorba a ház „fogadószobájában”, Ancika ágyán ül. A háttérben a költő csonka jobbkeze mögött valamelyik lányának vagy unokájának a feje látható. Csorba nyakán jól látszik az 1985-ös érműtét nyoma. A Hátrahagyott versek című kötetében az [Aludtam s késekkel kutattak…] című verséhez írt jegyzetem magyarázatul szolgál a sebhelyhez, idézem: „Jelenkor. 2000. 7–8. 767.; A versesfüzetben az előző oldalon a lap tetején jegyzet: „85. dec. 5–19. Ideg- és elmeklinika. Dec. 11-én műtét, Aorta carotis interna-szűkület (dr. Stefanics János)”; Súlyos érműtétje után írt vers. A műtét során rövid időre megállt a költő szíve. Az orvosok újraélesztették. dr. Stefanics János az operáló orvos. A költő több verset is írt erről az esetről. Ld. például Meleg tenyérben és [Itt voltam-e még…?].”  (In: Hátrahagyott versek. Pécs : Pro Pannonia, 2000.)

Alább a kötet leírása, amelyben Csorba jegyzetét találtam. Hogy ebbe a kötetbe került a Csorba-jegyzet, érthető. Az elveszett paradicsom [első kiadása] is 1988-ban jelent meg, amikor A szavak bolyhai. A Várkonyi-kötetet akkor kaphatta Csorba a kiadótól tiszteletpéldányként, amikor az ő kötete is megjelent, vagyis az 1988-as könyvhéten. [1989-ben A szavak bolyhai megkapta a kiadó nívódíját.]

“Várkonyi Nándor: Az elveszett paradicsom. – Pécs : Baranya Megyei Könyvtár, 1988. – 253 p. ; 20 cm. – (Pannónia könyvek). – – ISBN 963 7272 046 fűzött. – A kötetben egy A/5-ös írólap és egy meghívó 2. oldala található, mindkét lapon kézírásos Csorba piszkozat, melyet valószínű a Szavak bolyhai c kötet bemutatójára, vagy író-olvasó találkozóra készülve készíthetett a költő: Az A/5-ös lap két oldalán ez olvasható (az új bekezdéseket / jellel, az írásban egymástól vízszintes vonallal elválasztott egységeket // jellel, a lap második oldalának kezdetét /// jellel jelöltem):  „* Görbül az idő 1985. ápr. (84 szept.)** 84. szept-87. szept. 3 év. / [A Vissza Ithakába = válogatott, új versek nincsenek] / A 3 évből kereken 100 vers van a kötetben. / Kb. 30-at kihagytam. Megjelentek napilapokban, folyóiratokban, de nem éreztem méltónak őket a kötetben. / Állandó gyakorlatom. // Ciklusok: szerkesztési módszerem. A hasonló tematikájú versek keresik egymást. És segítik. Többé válnak rokonaik között. / 5 ciklus, különféle hosszúságúak. A líra örök tárgyai: élet, halál, emberi kapcsolatok, természet, ars poetica. – Ezúttal ez utóbbit tartottam a legfontosabbnak: Valakit valamikor valahogyan / A költészet védelme. Erős nyomás alatt van szerte a világon. Fölöslegesnek, értelmetlennek vélik sokan. Pedig… Sajnálnivaló az az ember, akiben nincs költészet. Az élet egy roppant nagy ajándékától van megfosztva. Emberi teljesség nincs művészet nélkül  // Cím: A szavak bolyhai. A szavak „hangköre” (Arany J. szava) sokkal több mint a betűszerinti értelmük. Nincsenek éles határvonalaik. A vers a befogadóban a befogadással születik meg. Ez emberenként változik. A bolyhok érintik a befogadót, s mindegyiket másként. // De ehhez a befogadónak cinkos partnernek kell lennie. A kommunikáció két ember között csak úgy jön létre, hogyha a kommunikációs jelek mindkettőben egyeznek; vagy legalább hasonlóak. / Az én kommunikációs jeleim verseimben vannak. Kicsit meg kell az én jeleimet, aki meg akar érteni. / Nem racionális megértésről van szó. A művészet az ember egész „lényét” érint[i].*** Pánpszichologikus. Értelem, érzelem, akarat, hangulat, egyéniség mind egyszerre. Részt vesz a befogadásban. Nem szabad elfelejteni, hogy egy versben gyakran másról van szó, mint amiről a költő beszél. Kicsit játék. Közös. Még a legkomolyabb versben is. / Sok a gyászvers: Szederkényi E., Szabó Ede, Kálnoky László, Martyn Ferenc, – közeli rokonaim. / – Mintha erősödne túlról a tüzelés – mondja Karinthy valahol. / Benne vagyok a korban én is.”
*Az oldaljelzést a lap tetejének közepére írta Csorba. Az oldalszámozás nem folytatódik. **A Görbül az idő 85. áprilisban jelent, de a kéziratát 84. szeptemberben adta be a kiadóba Csorba, ezért innen számítja új verseit. A szavak bolyhai c. kötet anyagát 1987. szeptemberben küldte a kiadóba a költő, s az 1988-ban jelent meg. ***Az i betűt – értelemszerűen – én toldottam be.) A szöveg alatt két sor Csorba kézírásával, más színű (fekete) tollal, a lapot megfordítva: „Ó hol van a sok virág / Hol vannak a katonák”. – A meghívórészlet hátoldalán nyilván az A/5-ös lap szövege folytatódik:
„Betegség, kórházi, klinikai élmények. / És persze itt is a kert. / A szokásosnál több a mesterség. / Ars poeticá-k. – / Formában igyekszem az ezúttal is változatos lenni. Hangvételben. Mai (posztmodern?). Ilyen nincs. Csak jó és rossz. A modern szót sem szeretem. / Persze a gondolkodás, az érzelemvilág koronkint más. Nem is lehet a postakocsi-kor fejével  megközelíteni* a lökhajtásos repülők a világűr-utazások korát.  / De lényeg: a mindenkori ember ott legyen a versben. Minél árnyaltabban, mélyebben, igazabban. / Egyszerűsödés. / Cím: furcsa, de talán kifejező. A szavak alig határolhatók el éles felületekkel. Kijjebb** is érnek. Főleg a befogadó jóvoltából. / Kissé fáradt vagyok. A betegség nyomán. /// Most könyvhét lesz. Író-olvasó találkozók. Jó alkalom. A versolvasás kimaradt.***”
*Bizonytalan olvasat. **Bizonytalan olvasat. ***A meghívó nyomtatott oldalán, a nyomtatásra merőlegesen.”

5. Végül, az „izgalmakat” feloldandó, egy izgatóan bolondos, Csorbának ajánlott, papírfecnire írt Weöres szöveg, valamikor az 1940-es évek második feléből. Különösebb megjegyzés nem kell hozzá: az amúgyis mindig játékos Weöres szösszenete az akkor még játékos(abb) barátjához, Csorbához. Sajnos, nem tudom, milyen „élmények” hatására keletkezett. Mindketten vidám fiatalok voltak akkor. Talán Galsai Pongrác emlékezése közelebb visz a megértéshez;)
“Azon a szilveszteren [1946-ban?] bizonyára a nőkről is vidáman megcseréltük élménye­inket. (Mert kimaradhatnak-e éppen ők egy dévaj kanmuriból?) Csorba akkor már bol­dog férj volt, szigorú hűségelvekkel, de a csi­nosabb lányok után rendszeresen megfor­dult az utcán, „Azannyát!”, rikkantotta, s kivált imádott a fehér nemről beszélni, kéjesen élvezte a bugyiügyeket, szinte kicsikarta belőlem, a lehető legnagyobb részletességgel…” (Pontozás az eredetiben. In: Záróra a Darlingban. Bp. : Magvető, 1986. Rakéta regénytár. 108–109. p.)

Köszönöm figyelmüket.