1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
3. Csorba mai verse a válogatásomból:

1985. január 1.

Száll a fantázia óvatosan
új évet jár be kicsi fekete
foltokkal és nagy-nagy piros terekkel
s mindenképp úgy hogy még teljes jogon
s még a testnek is tervez örömöt
és nem is mindig mérsékleteset
száll a fantázia jól-szervezett
kísérő-csapatokat mozgósítva
s a gödröket és kőtorlaszokat
csak épp formálisan bekalkulálva
mert nem hiszi hogy valami komoly
de azt hiszi hogy folyton befelé
eztán is befelé és most is egyre
otthonosabbá s idetartozóbbá – –

S közben lehet hogy bőrön belüli
s bőrön kívüli mechanizmusok
megindultak már lassan biztosan
és dátumnak nem írja már le e
kéz 86 január elsejét

Az 1985.  január 1.  c. vers a Vigilia folyóirat 1986. 12. számában a 924. oldalon jelent meg először; Csorba versesfüzetében 1983. január 1. címmel és 1983. jan. 1. dátummal szerepel. Megjelent a Hátrahagyott versek című kötetben, olvasható itt.

4. Először a méltatlanul feledtetni akart Illyés Gyuláról. A honlapon nem akarok foglalkozni azzal, kiknek és miért lehet oka kissé (?) háttérben tartani ezt a nagy magyar költőt. Talán azért, mert életében, életművében, verseiben a MAGYAR szó és a hozzá kapcsolódó történések nagyon erős hangsúllyal szerepelnek. Csorba Győző fiatalabb korában a József Attilával való vélt vagy valós kapcsolódási pontjai miatt nem kedvelte Illyést, de idősebben, jobban megismerve, szeretettel és tisztelettel írt róla. Mint például A pásztor szava című,  Illyés 80. születésnapjára ajánlott versében, amely először a Görbül az idő című kötetben jelent meg, majd bekerült a Vissza Ithakába című válogatott kötetbe és a Csorba Győző válogatott versei című kötetekbe is. Nem szabad felejteni Illyés életművét, tanítani és elemezni kellene verseit, például ezt és írásait, például ezt. Emeljük ki utóbbinak ezt az egy mondatát: „… nacionalista az, aki jogokat sért, patrióta az, aki jogokat véd.” Lehet-e ennél pontosabb, jobb választ megfogalmazni a Magyarország ellen napjainkban is állandóan bunkósbotként használt fogalomra – nacionalista – , mint azt, hogy én nem nacionalista, hanem patrióta vagyok! És máris érthető bizonyos körök idegenkedése a szerzőtől.

Másodjára erős főhajtással emlékezem meg Gárdonyi Gézáról, aki Agárdpusztán, 1863. augusztus 3-án született és Egerben 1922. október 30-án halt meg, tehát éppen 100 éve. Még sokan ismerik Gárdonyi Géza nevét és műveit, de sajnos egyre többen csak a nevét (a Csillagok filmváltozata segít ebben), írott műveit  nem. És ennek egyik oka a lehetetlen átírási, modernizálási hajlam. Vannak olyan törekvések, hogy Gárdonyi szövege az Egri csillagokban (is) avíttas, itt-ott talán nehezen érthető, ezért modernizálni kellene, fölösleges részeket ki kellene hagyni belőle. Sajnálatos módon magam is hallottam ilyen véleményt egyetemi oktató szájából. Hát nem kell Gárdonyit modernizálni. Gárdonyi úgy jó, ahogyan van. Csakis tiszta forrásból szabad meríteni, csakis az eredetit szabad olvasni, olvastatni – minden szerzőtől. Mivel az Egri csillagokat, ha máshogyan nem, a film által ismerik, egy kevéssé ismert mondást idéznék Gárdonyitól: „Némelyek előremennek, és várják azokat, akiknek dolguk van még a földön. Néha a gyermek megy előre, néha a szülő. De a Teremtő úgy osztotta be, hogy aki csillagok fölé kerül, legyen, aki várja őt ottan.” Hát engem már sokan várnak, még egy kis angyalka is. Majd találkozom velük, talán hamarosan, és én is a várakozók közé kerülök. De én nem fogok sürgetni senkit, türelmesen várok és inkább visszaküldöm az érkezni akarókat.
Isten éltesse Gárdonyi Gézát… de az igazit!

1966-os eredeti szövegű kiadás                                                        Gárdonyi Géza 1921-ben
Würtz Ádám illusztrációival

Harmadjára egy nemrég meghalt költőről és élő, a meghaltról elnevezett díjjal kitüntetett alkotóról emlékezem meg annak kapcsán, hogy az idei Bertók László-díjat Tóth Krisztina kapja meg: „Az ünnepélyes átadóest 2022. december 6-án 19 órakor veszi kezdetét a pécsi Kodály Központban, a hangversenyterem rezidens együttesével, a Pannon Filharmonikusokkal koprodukcióban.” (Facebook-oldal) Halott költő „üzen” az élőnek… Bertók Lászlóról sokat írtam a honlapon is, elég a honlap keresőjébe a nevét beírni, de Tóth Krisztináról is többször írtam, aki Csorba tisztelője volt, s akit Csorba alkotótársként ismert el. Idézem egyik régebbi Csorba-blogból az írásomat: „Tóth Krisztina, a költőnő, akit Csorba nagyon szeretett, s aki Csorbát nagyon tisztelte és szerette, szép, lírai emlékezést írt róla, a költő halálának első évfordulóján a Jelenkorban. (Jelenkor, 1996. 11. sz. 984–986. 1. oldal; 2. oldal;  3. oldal) Ő, a nő, tudja ezt a bonyolult lelket bemutatni legpontosabban a  2–3. oldalon.” (In: A szerelmes Csorba.) (Vessenek meg érte a genderhívők, én akkor is hangsúlyozom: ebben a kontextusban Csorba a férfi, Tóth Krisztina a nő. Remélem, sem a holt, sem az élő nem haragszik meg az erős distinkcióért;)

Gratulálunk a kitüntetéshez Tóth Krisztinának.

A Csorba Társaság közgyűléséről majd a következő blogbejegyzésben írok.

Köszönöm figyelmüket.