Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Éva!
Amikor Radics Éva életművét értékelő laudációmat fogalmaztam, tudatában voltam, hogy egy rendkívüli személyiség, rendkívüli teljesítményéről, több évtizedes zenetanári, karnagyi és zenetudományi munkásságáról csak körvonalaiban adhatok számot.
Radics Éva pályakezdése egy zeneművészetnek szentelt ifjú tehetség ígéretes indulását jelezte. Már ekkor kirajzolódott, hogy Kodály pedagógiai nézeteinek követőjeként a zeneoktatás és a kórusművészet sokakat megszólító programjának elkötelezett képviselője lesz. Előbb Budapesten, majd a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán, 1983-tól pedig három évtizeden át a Grazi Zeneművészeti Egyetem tanáraként két nemzet kulturális-zenei közegében élt, tanított és alkotott. Egyetemi feladatkörének következményként 1984-től családjával együtt áttelepült az osztrák határ melletti Felsőlövőbe, ahol a burgenlandi szórvány magyarság nemzeti tudatát, megtartó ünnepeit és hagyományait őrző zenei-irodalmi missziót tölt be napjainkig. Tevékenységének minden ágát siker koronázta tanárként és előadóművészként egyaránt. Karnagyként az éneklő ifjúság szolgálatában osztrák és magyar gyermekkarokat alapított, a Grazi Egyetem hallgatóiból két vegyeskart szervezett egyet az osztrák és 1990 után egy másikat, a magyar egyetemisták köréből, akikkel egy nevezetes bemutató keretében Szokolay Sándor Radics Évának ajánlott Am heiligen Pfingstfest (op.163) című korálfantáziáját mutatta be előbb Grazban, majd Bécsben és további városokban. A burgenlandi településeken figyelme és igénye a magyar asszonykórusok és magyar népdalkörök alapítására is kiterjedt, és rá jellemző módon az énekelni valóról is gondoskodott: népdalgyűjteményeket állított össze és publikált a magyar népdalhagyomány továbbélése érdekében.
Radics Éva 2010-ben a Grazi Zeneművészeti Egyetemen a zenetudomány doktoraként summa cum laude minősítéssel végzett, s ezáltal újabb szakterületre lépett. Doktori témaválasztásával a Burgenlandban élő neves magyar zeneszerzőnek, Takács Jenőnek életmű-feldolgozását vállalta. Kutatási eredményeit két magyar és egy német nyelvű kötetben publikálta, nevezetesen egy általa kidolgozott tudományos zeneműjegyzékkel kiegészítve. Következő önálló publikációja egy Szokolay Sándor életművéről nyilatkozó, kortárs írásokat tartalmazó gazdag emlékgyűjtemény volt a szerző 75. születésnapja alkalmából. A rendkívül sokoldalú, személyes megnyilatkozásokat tartalmazó kötet érdeme, hogy Szokolay alkotóművészi-emberi portréjáról hiteles forrásul szolgál az utókor számára. Zenetörténészként mintegy 300 magyar- és németnyelvű cikket és tanulmányt közölt főként hazai és ausztriai folyóiratokban. Számos neves sajtófórum szerkesztőségi tagjaként dolgozik még napjainkban is. A nemzeti hagyományőrző, bécsi székhelyű Bornemissza Péter Társaság elnökhelyettese és kulturális vezetője volt, az UMIZ (Alsóőr) tiszteletbeli tagja, a Takács Jenő Alapítvány kurátora és 2003-tól a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja. Radics Éva határon túli kulturális-pedagógiai-művészi tevékenységének szervezeteit, kitüntetéseit, amelyek életműve elismerését jelzik, ezúttal nem sorolhatom fel. Csupán a legutóbbi, 2017-ben elnyert Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét említem, amelyet „zenetanári, karnagyi és zenetudományi pályája, valamint értékteremtő kulturális közéleti tevékenysége elismeréseként” Magyarország köztársasági elnöke adományozott neki. Kedves Éva, fogadd életműved tiszteletének jeléül a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozatának kitüntetését.
2022. november 15.
dr. Berlász Melinda zenetörténész, az MMA rendes tagja”

Drága Éva, gratulálok még egyszer, és azt is kívánom, nem kicsi önzéssel, még sokáig küldd nekem „magyaros” sajtószemlédet, mert hiszen akkor mindketten sokáig élünk
Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!”

A köztársasági elnöki kitüntetés átadása 2017-ben.

Szeretettel várunk mindenkit a közgyűlésen.

Köszönöm figyelmüket.