Folytatom Ancika életének bemutatását, ezúttal családi fotókkal illusztrálva. Ezt a blogot most nem „zavarom” meg a szokásos bevezetővel, egyből a lényegre térek.

A szereplők nevét, ismerve szemérmességüket, nem adom meg. A képsorozat erősen egyoldalú, de nem tehetek másként. Csak azokat a fotókat tudom és merem közzétenni, amelyek a mi családunk birtokában vannak. Így is fogok kapni a fejemre. A fotósorozat első része itt látható a 2. pontban. (Közvetlen link ehhez az albumhoz.)

(Sajnálatos, hogy a blog első részében közzétett segélykiáltás még ma is érvényes. Egyedül a Janus Pannonius Gimnázium javította a hibát. Köszönet érte.)

A fotósorozat 2. része itt nézhető meg. (A kinyíló oldalon a jobb felső sarokban a Diavetítés gombra kattintva csak nagy képeket kaphatnak, a baloldali tartalomjegyzék nélkül.) Ebben a részben Ancikát a családanyát mutatom be, az indulástól az utolsó napokig. Hihetetlen, mennyit bírt a filigrán, gyenge nő, s milyen erős, családot összetartó erős asszonnyá vált. Hogyan végezte hihetetlen felelősségérzettel ezt a munkát, arról (legalább egy) regényt lehetne írni. A regény helyett, kérem, nézzék meg a képeket.
Köszönöm szépen figyelmüket.