91. Csorba blog. Alföldy Jenő dedikált kötetei Csorba könyvtárában és emlékezés Nagy Lászlóra

Az eddig ismertetett Csorba-kötetek leírását ezen a folyamatosan bővített oldalon gyűjtöttem egybe. Innen mindegyik Csorba- és Csorbáról írt kötet teljes szövege elérhető.

A mai  Csorba vers: Gazdag vagyok. A vers a linkről meghallgatható a költő előadásában is. Ez is egy “időjáték-vers”. A költő a saját múltjában utazik visszafelé, egészen a szeretett dunaszekcsői partmenti füzeshez. Amint kitűnő szóleleményekkel írja: “visszanapozza”, “visszaévezi”, “visszaévtizedezi”, sőt “több-több évtizedezi” magát. 

Ez persze kint csak képzeletben
de bent szoros keretben
valóban is kiderülhet
hogy sikerülhet

Esetleg egy tömény
nyárdélután ürügyén
a Duna-parti füzesbe
kamasz-szerelembe esve

A látomás leírása után így összegez:

Enyém az a délután
most is jó hatvan év után

Hát így! – S még százezer
perc van idézni s hely
és mind az enyém az enyém:
ilyen gazdag vagyok én

Vagyis nem pénz és vagyon, hanem az emlékek teszik gazdaggá a költőt.
A vers megjelent a Szavak bolyhai (Budapest : Magvető Könyvk., 1988) című Csorba kötetben, itt olvasható.

Ezután a dedikált kötetekről.

Alföldy Jenő irodalomtörténész, szerkesztő, író, 1969–1991 között az Élet és Irodalom munkatársa, 1975–1991 között rovatvezető, közben 1986–1988 között a Magvető Könyvkiadó szerkesztője. (Forrás: Wikipédia.) Kutatási területe a XX. századi magyar líra. Ízelítőül egy érdekes “vitamonológot” idézek munkái közül.

Alföldy Jenő (irodalomtörténész) – Wikipédia

Bahget Iskander felvétele. In: Wikipédia

Alföldy Jenő az ÉS valamint a Magvető szerkesztőjeként “hivatalos” kapcsolatban volt Csorbával, többször kért tőle verset (és nem Csorba ajánlgatta magát nála, mert Csorbának egyetlen szerkesztőségben nem kellett ajánlgatni magát!), köteteiről többször írt kritikát, ismertetést. (Ld. pl. alább az Élménybeszámoló leírását.)

  1. Alföldy Jenő: Élménybeszámoló : Költők a hetvenes években. – Bp. : Szépirod. Könyvk., 1983. 432 p. ; 19 cm. – Dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek tisztelgő szeretettel Alföldy Jenő 1983. IV. 14-én”. – Az első kötéstábla bal felső sarkában Csorba kézírásával: „Érk.: 83. IV. 13. Megköszöntem. 83. V. 6. + Ritmus, rend, zene)”. A kötetben tanulmány található Csorba Időjáték és Észrevételek c. kötetéről is. – ISBN 96315 2268 7 kötött.
  2. Alföldy Jenő: Kálnoky László öregkori költészete. – Békéscsaba : Békés Megyei Könyvtár, 1987. – 48 p. 22 cm. – Fűzött. –  Jó állapotban. – Készült 250 számozott példányban, a könyvtár házinyomdájában. – Csorba könyvtárában két példány található. Az egyik a Békéscsabai Megyei Könyvtártól kapott, 60. sorszámú tiszteletpéldány, a címoldalon a szerző aláírásával, benne a könyvtár névkártyájával („Tisztelettel küldi a Békés Megyei Könyvtár 5601 Békéscsaba Postafiók 35”), a másik a szerző Csorbának dedikált 43. sorszámú példánya: „Csorba Győzőnek tisztelő szeretettel Alföldy Jenő 1987. XI. 31.”. – Az első kötéstábla bal felső sarkában Csorba kézírásával: „M. k. 88. I. 14.”.
  3. Alföldy Jenő: Visszhang. Bp. : Szépirod. Könyvk., 1986. – 380 p. ; 20 cm. – Dedikálás a címoldalon a cím alatt: „Csorba Győzőnek tisztelő szeretettel Alföldy Jenő 1987. II. 26.”. – Az első kötéstábla bal felső sarkában Csorba kézírásával: „M. K. 87. III. 28.”. – ISBN 963 15 3193 7 kötött.

Nagy Lászlót  nem kell bemutatni senkinek. Csak emlékezzünk rá mindig szeretettel, mint most, születésnapjára. (1935. július 17.) Én csodálatosan szép gondolatának idézésével köszöntöm az évfordulón. A teljes beszélgetés itt hallgatható meg. A beszélgetés elején Nagy László fölolvassa a Jönnek a harangok értem című prózaverse harmadik részét. A teljes vers itt olvasható.

03

Róla itt írtam a blogon. Ideidézem a bejegyzést:
“Csorba Győző és Bertók László találkozása Nagy László szülőházánál, Nagy László emléktáblája alatt, 1986. szeptember 16-án.

 

Jelképes a dátum és a kompozíció. Nem ugyanazon évben, de Csorba szeptember 13-án, Bertók szeptember 14-én halt meg, a kép pedig szeptember 16-án készült. Mintha két nap múlva már találkoztak volna a nagy költők valahol a Parnasszuson… A kompozíció pedig magáért beszél: Nagy László már ott fent, kőbe merevedett arccal, a másik kettő  pedig meghajolva tiszteleg a holt klasszikus előtt. “Jelképek erdején át visz az ember útja”…
Az Emlékház és a tábla a falon. A kép nagyítható!
A Nagy László emlékház ismertetése.”

A következő blogban két pécsi szerző ma már nehezen föllelhető köteteit mutatom be, természetesen Csorbának szóló dedikációkkal.

Köszönöm figyelmüket.