GAZDAG VAGYOK

Ó milyen súlyos feladat
visszanapoznom magamat
sőt visszaéveznem évtizedeznem
sőt több-több évtizedeznem

Ez persze kint csak képzeletben
de bent szoros keretben
valóban is kiderülhet
hogy sikerülhet

Esetleg egy tömény
nyárdélután ürügyén
a Duna-parti füzesbe
kamasz-szerelembe esve

amikor a fák között
sereg lány öltözött
öltözött vetkezett
szememmel tudatlan szövetkezett

Fülemben zúg-sziszeg
a töltésmenti liget
számban fűzfalevél fanyar
íze kapar

Fuldoklom reszketek
vágyban majd elveszek
Enyém az a délután
most is jó hatvan év után

Hát így! – S még százezer
perc van idézni s hely
és mind az enyém az enyém:
ilyen gazdag vagyok én

Gazdag vagyok, a vers a költő előadásában.

A szavak bolyhai. – Bp. : Magvető, 1988. A férfi-lét koreográfiája című ciklus nyitó verse.