A Csorba hagyatékban kutakodva került kezembe egy fotó és egy kis füzet. Figyelmükbe ajánlom mindkettőt.

1. Csorba Győző és Bertók László találkozása Nagy László szülőházánál, Nagy László emléktáblája alatt, 1986. szeptember 16-án.

Jelképes a dátum és a kompozíció. Nem ugyanazon évben, de Csorba szeptember 13-án, Bertók szeptember 14-én halt meg, a kép pedig szeptember 16-án készült. Mintha két nap múlva már találkoztak volna a nagy költők valahol a Parnasszuson… A kompozíció pedig magáért beszél: Nagy László már ott fent, kőbe merevedett arccal, a másik kettő  pedig meghajolva tiszteleg a holt klasszikus előtt. „Jelképek erdején át visz az ember útja”…

Az Emlékház és a tábla a falon. A kép nagyítható!

A Nagy László emlékház ismertetése.

2. Csorba Győző 1986-ban járt Mánfán az Árpád-kori műemlék-templomban.

A mánfai Árpád-kori műemléktemplom című, 1988-ban  megjelent ismertető borítója a templom fotójával.

A látogatást a templomismertetőben közölt Csorba-vers és két kép is megörökíti. Csorba verse:

A mánfai műemlék templomban

A kabátot össze kell húzni jobban:
tavasz-közép, de itt még hűvöses van.

Csak ha a lőrés-ablakokra nézek,
melegséget belül csak akkor érzek.

Mert gonosz ellen nem csak az Isten,
a hívők is harcoltak rendre itten.

Az oltár kőtáblája: sír-fedőlap.
Ki volt a sírban: földesúr? szegény pap?

Szegény pap?– pásztora a gyönge nyájnak,
akikre rá-rátört ordas pogány had;

vagy földesúr, ezrek parancsolója,
ki reszketett a túlvilági szóra –

Gót támfalak, díszes gót kapu-béllet,
a tornyon félig-gót ablak-betétek.

Ős hársak zúgnak kint, mint bent: gerendák
egéig visszhangzó kegyes legendák.

A tájon körben falvakat temettek,
üres név lett tanúja némelyiknek:

Most helyükön hegy-völgy; elásva házak,
és a templomra most már ők vigyáznak.

Őrzik a négy falat, a tompa tornyot,
a lengő ének-ostromolta boltot,

az öblös kő-keresztelőmedencét,
a falfestmények zúzott sziluettjét,

a tölgygerenda-lépcső legyezőjét
a csöndet és a csöndteremte békét. –

Roskadva járok, vállam földre nyomja
a századok sok száz goromba gondja.

De enyhül a keserves keserűség,
mert átsuhan a táj fölött a hűség,

mely azóta szünet nélkül velem jön,
s gyógyít, ha ki-kiűznek az örömből.

A templomismertető digitalizált változata.

Az ismertetőben közölt Csorba-képek: Csorba és kísérői a keresztelőkútnál és a régi harangoknál. (Sajnos a kísérőket nem ismerem. A sötét szemüveges férfi talán a füzet leírásában is említett Kiss József lehet, a Mánfán született nyugalmazott tanár, a városi honismereti mozgalom vezetője, akinek egy verse is megjelent az ismertetőben a 25–26. oldalon.)

A templomismertető leírása Csorba könyvtárának katalógusában:

A mánfai Árpád-kori műemléktemplom / [szerk. Kiss József]. – Komló : Komlói Honismereti és Városszépítő Egyesület, 1988. – 31 p. : ill. ; 20 cm. – Benne Csorba Győzőről a templom kereszetelőkútjánál (11. p.) és a régi harangoknál készült fotója (23. p.), továbbá Csorba Győző: A mánfai műemlék-templomban c. verse (21–22. p.) . – Az egyik példányban a kiadó Egyesület levele: „Honismereti és Városszépítő Egyesület 7300 Komló, Lenin tér 4. Csorba Győző Pécs Damjanich u. 17. 7624  Kedves Csorba Úr! / A hosszú várakozás után nyomdai kivitelben elkészült a Mánfai Árpád-kori Műemléktemplomról készült kiadvány, amelynek tartalmához és sikeréhez Ön is hozzájárult. / Önzetlen, segítő munkáját ezúton is hálásan köszönjük. / Komló, 1988. december 27. Őszinte tisztelettel: Fóris István egyesület titkára / U.i.: Kiss József szemműtétére való tekintettel nem tudott személyes köszönetet mondani, amiért ezúton is elnézést kér.” Az autográf aláírás mellett kerek bélyegző: „Komlói Honismereti és Városszépítési Egyesület 1982.”

Köszönöm figyelmüket.