A hagyományos bevezetőt most sem hagyom el.

Az eddig ismertetett Csorba-köteteket ezen a folyamatosan bővített oldalon gyűjtöttem egybe. Innen mindegyik Csorba- és Csorbáról írt kötet elérhető.
A mai  Csorba vers: Előttem vannak még. A vers a linkről meghallgatható a költő előadásában is.

Ma rövid leszek. Egy régi honlapbejegyzésemet idézem fel, vele Csorbát és Bertók Lászlót, valamint egy új leletet teszek közzé: Csorba Győzőnek Viola unokájához írt, eddig érthetően sehol meg nem jelent versét. Egy komoly, egy vidám. Mert Csorba a vidámságot, humort is szerette.

A 2012. 02. 04-én kelt honlapbejegyzést betűhíven közlöm, pontosan azt gondolom ma, 11 évvel később is, amit akkor írtam.

„2012. 02. 04. Bertók László, Pécs Kossuth-díjas költője szíves engedelmével örömmel közlöm Csorba Győző szobrának újraavatásakor mondott emlékező beszédét, melyről azt hiszem, az egyik legjobb, legkiválóbb írás Csorbáról, az EMBERRŐL, a  költőről, a könyvtárosról. Talán azért, mert egy EMBER írta, aki maga is költő és könyvtáros. És szereti és tiszteli írása „tárgyát”, így hát tudja, kiről, hogyan és mit ír(jon). De kevés ilyen írást olvashatni mostanában…” Kérem, olvassák szeretettel.

A költő a most már idestova 20 éve Olaszországban élő Viola unokájának, aki a versírás idején Révfülöpön volt a nyaralóban, kedves ajánlással küldte a drága Ancika csomagját valamelyik éppen akkor odautazó rokonnal. A kézirat itt olvasható, a szöveg gépelt változatát itt közlöm:

„Pécs, 85. júl. 12.

Aranyos Violcikám,

hogyha a kenyér megégett,
jól megverjük majd a péket,
s meg is szidjuk: „Szedtevette!”
De lesz Nektek jobb helyette:
hisz Ancuska gondolatja
csak azon jár három napja,
mit is főzzön, süssön nektek,
amilyent ott nem ehettek.
Nem is történt semmi gixer:
egyre búgott, járt a mixer,

tört a dió egyre-másra,
került bele a kalácsba,
a tortába, süteménybe
s finom hab a tetejére…
Így hát nyugodtak lehettek,
kenyér helyett mást ehettek,
hanem el ne feledjétek,
hogy ki küldte ezt Tinéktek,
s Ancuskának – bár egy lapon –
köszönjétek meg egy napon.

Aranyos kicsi Violkám, vigyázz Magadra Te is és írjál.
Sok-sok csókkal: Vikipapa és Anci”

Nyilván sietős volt az írás, mert indult volna már a futár: Ancuska-Ancika lehagyta az aláírása végéről a máskülönben mindig használt kedveskedő végződést: Ancuska-Ancika.

Egy korabeli vidám kép Balatonról: a népes csald 1988 nyarán:

Az összes unoka és Csorba legfiatalabb lánya. Balról: Hajdinák Évike, Pintér Ábel, Christian Prell (háttal), Pintér Viola, Csorba Zsófia, Bianca Prell (Viola és Zsófia között a földön, a kosárban), Pintér Bálint, Hajdinák Szilvia
Bizony, volt éhes száj, amit Ancikának kellett jóllakatni. Aki hiányzik? Csorba Eszter és Csorba Noémi. Ők valahol bent lehettek, mert Zsófia nem egyedül vigyázott ennyi gyerekre, hiszen a pici Bianca még szinte csecsemő volt. Ja, és a vejek is hiányoznak. De ők nem is fontosak:)

Szép volt, jó volt, talán igaz sem volt. Most már újra el kellene menni.

Köszönöm figyelmüket.