Most, hogy befejeztem Csorba-kötetek ismertetését, kicsit megcsúsztam az újabb közlésekkel. A számítógépemet és a szkenneremet is reparálni kellett. A számítógép már jól működik ismét, a szkenner holnapra lesz készen. Addig azért néhány hírre még felhívom a figyelmüket.

Először azonban a  hagyományos bevezető.
Az eddig ismertetett Csorba-köteteket ezen a folyamatosan bővített oldalon gyűjtöttem egybe. Innen mindegyik Csorba- és Csorbáról írt kötet elérhető.
A mai  Csorba vers: Előszó. A vers a linkről meghallgatható a költő előadásában is.

Ne vádoljanak azzal, hogy csak az irodalommal foglalkozom, most egy filmes hír következik, Moziképek: vetítések a magyar film napja alkalmából. Öt alkotást nézhetünk meg ingyenesen az Uránia online csatornáján címmel.

Ne csak helyi lapokat ajánljak, itt olvashatják a Csorba által is nagyra becsült Tiszatáj legfrissebb számának ajánlóját.

Még egy kitekintés más műfajra, jelesül a szobrászatra. Beszélgetés Melocco Miklóssal. Már a cím különleges: Édesapját felakasztották a kommunisták, később őt magát a szovjetek meglőtték – egy nagy magyar művész drámai ifjúkora.

Egy pécsi vonatkozású hír: Párizsban mutatják be Keserü Ilona remekművét. A párizsi Musée National d’Art Moderne – Center Pompidou gyűjteményébe került az 1990-es Rekonstrukció című kép, amelyet Keserü Ilona festett.

A kép:

Idézet a wikipédiából: „Keserü Ilona 1933-ban született Pécsett. 1946 és 1950 között a pécsi Képzőművészeti Szabadlíceumban, majd 1950 és 1952 között a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanult. 1952-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1958-ban végzett festő szakon, de a freskó szakon is tanult. Az első három évben Bencze László, azután Szőnyi István volt a mestere, ám ő Martyn Ferencet tartja igazi mesterének, aki már 1945-től foglalkozott vele Pécsett.”

És akkor irodalom és dráma következzék. Csorba után kutakodva az interneten egy régi Dunántúli Napló  számban  két érdekes cikket találtam egy oldalon. (1981. április 19. 8. p.). Az egyikben Bertók László emlékezik, mert amint írja: „Két jelentős, egymással szorosan összefüggő, kerek évfordulóhoz érkezett idén a pécsi kulturális élet. Júniusban lesz ötven esztendeje, hogy megalakult a Janus Pannonius Irodalmi Társaság, s április 16-án múlt negyven éve, hogy megjelent a SORSUNK, a társaság folyóirata.” Egy érdekes kép a cikkből:

A  másik cikk ugyanezen az oldalon Egy letűnt írófejedelem nyomában. Herczeg Ferenc: Bizánc címmel  kedves művészünkkel Sólyom Katalinnal kapcsol össze minket. A cikket annak kapcsán írta a művésznő, hogy a Pécsi. Nemzeti Színház április 25-én mutatta be Herczeg Ferenc Bizánc című darabját. Szerencsére a darabot ma is bemutatják magyar színházak. Itt olvashatnak a mű egy 2018-as bemutatójáról.

(Csak zárójelben jegyzem meg: örültem, mikor megtaláltam ezt az oldalt és szomorú vagyok, mert ma már nem találnám meg. Az Arcanum adatbázisa – előfizetés hiányában? – elérhetetlen a Tudásközpont számítógépes oldaláról. Pedig milyen hasznos volt és szinte pótolhatatlan. Remélem, a probléma megoldódik hamarosan.)

A következő hírlevélben is igyekszem érdekes hírekkel szolgálni és készülök az újabb sorozatra.

Köszönöm figyelmüket.