Ezúttal három könyvet ismertetek. Az egyik Albert Zsuzsa 2005-ben megjelent, A szőlőinda vitorlái című kötete. Mivel a kötetet éppen tíz évvel Csorba halála után adták ki, ezért azt már „csak” a költő feleségének, Margitkának ajánlhatta a szerző. Albert Zsuzsa a „Szőlőindában” többször megidézi a költőt, pl. a Kert a Dunánál c. versben (p. 126.), de ezen túl még két Csorbának ajánlott vers is olvasható a kötetben: a „Márvány a lélek”. Csorba Győzőnek (p. 60.) és a Vissza Ithakába. In memoriam Csorba Győző című (p. 132-134.). (1. oldal; 2. oldal)
Albert Zsuzsa Csorba Győzőnét is ismeri, többszöri találkozásuk emlékét hűen őrzi. Hogy nem csak emlékezik Margitkára, hanem szereti, tiszteli, nagyra tartja, egyéb kiváló tulajdonságai mellett azért is, mert minden nehézségek között hűséges társa volt Csorbának, azt a kötetben megjelent, a költő özvegyének ajánlott verse tanúsítja. (Köszönet. Csorba Győzőnének 1. oldal; Köszönet. Csorba Győzőnének 2. oldal. 1970-1995 között, éppen egy negyedszázadon át figyelhettem Margitka tevékenységét Csorba mellett/körül. Nem találok olyan pillanatot, amelyikben nem azt láttam-tapasztaltam vona, hogy Margitka nem Csorbával foglalkozik. Minden, amit gondolt, mondott, cselekedett „átszűrődött” Csorbán. Még ma is, a költő halála után 16 évvel is, mindig azon aggódik, mit tenne „Győző”, mit csinálna, mit mondana egy helyzetben, mit kellene csinálni, mit kellene mondani, hogy az Csorba emlékének hasznára legyen. Tudatosan vállalt szerep volt ez, Margitka rendkívül okos asszony, pontosan tudta, tudja, mit csinált-csinál Csorba érdekében: a „Győző”, „Viki” iránti szerelmére, szeretetére, tiszteletére nincsen szó, csak az elkoptatott frázis: síron túl is tartó szeretet. Egy csöppnyi „költői túlzás” nélkül mondható el róla, amit Albert Zsuzsa ír: „A jónak kísérője, bajtársa / édesanyja jobb létre virradónak, / fényforrás minden csillagocska / múzsa felett / varázsló asszony Charlotte von Steinek / Laurák felett, / homlokod gazdag laurussal / őszülő fürteidet hogy eltakarja, / századok jönnek századok helyett / te maradsz Margit élő üzenet / tanítani, hogy jó az áldozat / Lillák, Laurák, Lédák felett / látom lebegni holdfény arcodat / fénylik gyöngyházszín tündöklő neved / Margit.”
Albert Zsuzsa  rádiósként több műsort készített Csorbával/ról, nagy tisztelője volt, több levelet is váltottak, ameddig „tehetett róla”, mindig mondtak Csorba-verseket a Magyar Rádió valamelyik adóján, neve a honlapon többször is szerepel. Egyet ideidézek: „2010. 01. 03. Boldog és békés új évet kíván minden kedves olvasójának a szerkesztő! Az új évet pedig rögtön jó hírrel kezdhetem! A szép ajándékot kaptak a múlt év utolsó előtti napján Csorba Győző hívei: 2009. december 30.-án este Gáti József és Sinkovits Imre kilenc Csorba verset mondott el a Bartók Rádióban, a tőlük megszokott magas színvonalon, kiválóan. A műsort Albert Zsuzsa szerkesztette, kinek ehelyt is köszönetet mondok azért, mert nem feledi Csorbát, újra és újra „feltámasztja” holtából a költőt, műveinek, alakjának felidézésével. Az előadott kilenc vers eddig nem került fel a honlapra, most itt is olvashatóvá és hallgathatóvá teszem azokat: Állapot-rajz, Anyám öle, Belül ég, Bírok-e még?, Csak ennyi, Kárunkra vagy javunkra, A kint s a bent, Miserabilis, Nyárdélutáni dörmögés. A Bartók Rádió 2009. december 30.-ai műsora „egyben” itt meghallgatható! (A versek a Szemközt vele c. Csorba kötetben – Bp. : Magvető, 1991. – jelentek meg. Annyi személyes megjegyzés talán megbocsátható, ha eláruljuk: a Szemközt vele c. kötet és az Albert Zsuzsa válogatta versek is a szerkesztő által legjobban szeretett Csorba-művek közé tartoznak. A kötet címoldala és borítója. A műsor, amelyre a költészet és mindenféle más művészetek szerelmese, kitűnő ismerője dr. Sárvári Csaba matematikus, egyetemi docens – talán írhatom, kedves barátom -, hívta fel a figyelmemet, az 1999. augusztus 19.-ei adás ismétlése volt.) Albert Zsuzsa 2007-ben engem is megkeresett, s egy kis interjút is közvetített a beszélgetés nyomán a Bartók Rádió. (Idézet az Archív hírek oldalról: „2007. 04. 18. Albert Zuzsa szerkesztő Pintér Lászlóval a Csorba Győző és barátai c. levelezéskötet szerkesztőjével beszélgetett a levélírókról a Bartók Rádió Ez van! – irodalmi értesítő c. műsorában, 17-én este 18 ra 55 perckor. Az interjú meghallgatható itt.”)
A másik könyv, amit kiválasztottam, egy Csorba kötet, amely több szempontból is érdekes. Csorba első verseskötete a Mozdulatlanság 1938-ban jelent meg, nem sokkal utána, 1940-ben pedig az első Csorba műfordításkötet került nyomdába: Helinant halál verseinek fordítása. A leírt kötet azért is érdekes, mert nem fűzött, mint a többi, hanem elegáns kötésben van, s azért is, mert a költő a feleségének, Margitkának ajánlja azt, mégpedig 1945-ben, öt évvel a kötet kiadása után. Hogy éppen miért volt dühös, azt nem sikerült kiderítenem, amiképpen azt sem, miért „ura”-ként írja alá az amúgy kedves („Édes kicsi Bogárkámnak„) ajánlást. A kötetben egy olvashatatlan aláírású, a kötet megküldését köszönő levél is található. Bár az aláírást nem tudtam elolvasni, a levelet itt közlöm, mert megállapításai értékesek, maradandóak (1. oldal;  2. oldal), de érdekes a levéllel kapcsolatban az is, hogy a református Csorba egy katolikus társaság – nyilván prominens – tagjának küldi el könyvét. Még akkor is, ha jól tudjuk, a kötetet Endrédy Vendel zirci apát támogatásával adták ki. (Ld. A város oldalában, p. 55.) De tovább is van még: a Magyar Szemle könyvismertetője is olvasható a kötetben, 1941. jún. 1.-ei datálással. Ez pedig egy olyan bibliográfiai adat, amely Bertók László rendkívül alapos Csorba bibliográfiájából is kimaradt.
Lám, itt van ez a kis könyvecske, látszólag semmi különös, amikor az ember kézbe veszi, akkor meg kiderül, milyen értékeket rejt. És éppen azért vagyok bajban, mikor egy kötetet választok ismertetésre, mert hiszen bármelyik kerül a kezembe a katalogizálás közben, mindről lehetne valami érdekeset írni…
Azért most még egyet kiválasztok: Tüskés Tibor Az exponált idő c. kötetét. Tüskésnek ebben a  írókkal-alkotókkal, tájakkal történt találkozásait képekkel is megörőkítő könyvében Csorbáról is szó esik, s több olyan Csorba fotó is van benne, amelyik eddig a honlapon nem (vagy nem egészen így) jelent meg. Mindjárt az első pécsi alkotók egy csoportját örökíti meg 1974-ből. A következő az 1976-os niklai Berzsenyi-ünnepségen készült fotó. Egy 1958-ban készült képen Stetka Éva, Martyn Ferenc és Csorba Győző látható valamilyen irodalmi est résztvevői között. Aztán itt van egy Veres Péterrel és Csoóri Sándorral, valamint Rab Ferenc pécsi újságíróval és Lemle Géza pécsi népművelővel közös kép  az 1962-es pécsi könyvheti találkozásról. Csorba Győző a Damjanich utcai kertben is többször találkozott Tüskés Tiborral, ez a kép az első találkozók közül exponált egy pillanatot. Egy 1973-as csoportkép dokumentálja: Tüskés Csorba révfülöpi nyaralójában is megfordult… Író-olvasó találkozón, irodalmi esten többször is járt Csorba Tüskéssel, itt pl. Nagykanizsán, 1982-ben. Ez pedig már egy „kései” kép Göncz Árpád, akkor köztársasági elnökkel, 1994-ből, mikor Csorba már nagybeteg volt. Tüskés itt is látható a háttérben. (Érdekességképpen megjegyzem, hogy bár Csorbát én vittem Wartburgommal a találkozóra, nem mentem be a terembe, pedig mehettem volna… Az okokról egyszer majd talán máshol…)