1. Ma egy fontos verset ajánlok, ajánlom főként azoknak, akiknek hazánkra fáj a foga. Külső és belső ellenségnek egyaránt. Nem sokszor volt olyan fontos ez a vers Petői óta, mint ma.
Petőfi Sándor: Mit nem gondol az a német.

Ja, ez nem politikai agitáció: sokfenekű szöveg. A német helyébe bárki beilleszthető. Holnap estére-éjszakára megtudjuk, maradunk-e magyar magyarnak, vagy… nem. Megint Pál apostolt tudom idézni: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?”

Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a Csorba-csatorna videóira, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai vers Csorba válogatásomból. Hogy kicsoda ma Don Quijote? Én mindinkább azt hiszem, hogy az, aki nem csak szavakban, hanem cselekedeteiben is magyar és katolikus. Úgy tenném teljesebbé a versszöveget: „Mindennél fontosabbá vált a hit / Mindennél fontosabbá Don Quijote” / és mindennél fontosabbá vált Magyarország és a magyarság megmaradása.

 [Mindinkább azt kell hinni…]

Mindinkább azt kell hinni ami
lehetetlen
Ó Don Quijote
Az óvatos meszet evők hiteit
serényen megfojtják az okosok

A hitnek eztán nem az igazság
hanem az élet
legyen anyja
Abban higgyünk ami segít
S hogy az okosak kedvét elvegyük
a cáfoló iparkodástól
higgyünk a képtelenben
mely legalább szilárd

Mindennél fontosabbá vált a hit
Mindennél fontosabbá Don Quijote

(Megjelent: Hátrahagyott versek. – Pécs : Pro Pannonia, 2000)

5. Visszatérek a minikönyvekhez, amelyekről/hez itt írtam bevezetőt.

Most – tavasz van – az Európai tavasz című minit mutatom be. A válogatás nem sorrendben megy, ahogyan sikerült a pici könyvet a szkennelőbe beszuszakolni, olyan lett a kép, ha pedig nem nagyon sikerült, nem is próbáltam újra. Érdekes összeállítás ez a kis kötet. Azt hihetné az ember, hogy propaganda, hiszen az ajánlása így szól: „Megjelent hazánk felszabadulása 40. évfordulója tiszteletére.” De tessék olvasni a szerzők nevét! Csak találomra: Szabó Lőrinc, Kormos István, Weöres Sándor Vas István, Nagy László, Pilinszky János, Rónay György, Jékely Zoltán… Ugye, tőlük nem várunk „cocilista” propagandát? Nem is kapunk. Szép verseket kapunk, mély, emberi gondolatokat, háború ellenes lírát, hiszen ez a cél, mondhatták a nem éppen támogatott szerzők neve hallatán fönnakadt szemű cenzornak a szerkesztők. Így lehetett átverni a „megfigyelőket”, hivatalokat. Mivel pedig propagandára mindig volt pénz, a szerzőket ezek a kiadók jól fizették. A szerzők pedig örültek: nevük-hírük nem romlott, a családnak pedig jutott egy kis pénz a szerény fizetések mellé. Így alakították át a Szovjet irodalom című folyóiratot is: a fent is említett költők, írók ott is megjelentek, de nem ám a szovjetet dicsőítő versek fordításaival, hanem A „SZOVJET NÉPEK IRODALMÁNAK BEMUTATÁSA” címszó alatt éppen a szovjet által elnyomott „tagköztársaságok” néha egészen magas színvonalú, amúgy, elhallgatott szerzőinek munkáival lehetett megismerkedni a lapban. Vagy nagyon sok tabudöntögető írás jelent meg először a Szovjet Irodalomban: szinte faltam Anatolij Ribakov Az Arbat gyermekei című, először ott megjelent regényét, s alig vártam a második rész megjelenését a következő számban. (1988. 7 és 8. szám) Ahol a szerző talán gyenge volt, ott a fordítók segítettek: kritikusok szerint az eredetinél jobb magyar fordítást alkottak. Mint pl. Csorba Mezsirov Búcsú a hótól című kötetének fordítása során. Aztán Weöres zseniális átültetései… És, persze, a tiszteletdíjakat sem szabad feledni, mert az ilyen könyvek kiadására – azt vélve, hogy propaganda – mindig akadt pénz a párttól. (Bár Aczél elvtársról hallva egyet-mást, az is lehet, hogy ő és munkatársai tudatosan igyekeztek a félrenézéssel „jó neveket” keresni.)
A kis kötet kapcsán egy megjegyzés: Stetka Éva neve talán nem közismert, pedig Pécsett is élt és alkotott tehetséges költő volt, ezért közlöm a könyvecskébe beválogatott versét. Róla itt írtam a blogon.

Kép Tüskés Tibor Az exponált idő c. könyvéből: Stetka Éva, Martyn Ferenc, Csorba Győző.

Sajnos, a többi, a fenti oldalon hivatkozott kép egy konvertálás során eltűnt, de hamarosan előbányászom és pótolni fogom az érdekes leveleket.

Köszönöm a figyelmet. És JÓ választást mindenkinek.