Soha nem lehet kihagyni a magyar kultúra napját, de kibővíthetjük így is a mondatot: a magyar kultúrát nem hagyhatjuk ki egyetlen napra sem életünkből… legalább egy vers, kép, zenemű s bármely más – magyar – művészeti, akár népművészeti alkotás erejéig. És mi lehetne más a magyar kultúrát megjelenítő vers a MAGYAR KULTÚRA NAPJÁN, mint a mi Himnuszunk és annak szerzője, Kölcsey Ferenc

Csorba két verset is írt Kölcseyhez: a Kölcsey és a Kölcsey visszagondol a „Vanitatum vanitas”-ra címűt. Mindkettőt ajánlom szíves figyelmükbe.

Ezen a 2024-es évfordulón szeretettel ajánlom minden magyar figyelmébe Kölcsey más sorait is:

A halhatatlan költő örökül hagyta keresztfiának, Kálmánnak a Parainesisben: „Sohasem tudtam megérteni: kik azok, kik magokat világpolgároknak nevezik? Az emberi tehetség parányi lámpa, mely egyszerre keskeny kört tölthet meg fényével; s ha egy helyről másra hurcoltatik, setétséget hagy maga után. Bizonyos helyhez kell azért kapcsoltatnunk, hogy azt jótékony világítással állandóul boldogíthassuk. Minden, ami szerfeletti sok részre osztatik, önkicsinységében enyészik el. Így a szeretet. Hol az ember, ki magát a föld minden országainak szentelni akarván, forró szenvedelmet hordozhatna irántok keblében? Leonidás csak egy Spártáért, Regulus csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg.”

Mivel a lehetetlen oktatás miatt ezeket a sorokat, ezt a veretes nyelvet nem minden fiatal olvassa szívesen, talán már meg sem érti (hiszen már az Egri csillagokat is átírják, mert annyi avítt a nyelvezete és olyan sok fölösleges ismeret van benne), lefordítom a fenti sorokat „mai magyar nyelvre”:

Nekünk Magyarország legyen az első! Legalább ennyi jusson eszébe minden magyarnak Kölcseytől, ha már a Himnusz gyönyörű sorait nem is tudja hibátlanul elmondani. És tegyen meg mindent minden magyar azért, hogy a magyar emelkedő nemzet legyen és sose mondhassák ránk, hogy a magyar semmilyen formában nem comme il faut. (Írom így, hogy a lassan már csak idegen nyelven értő „újműveltek” is értsék, mit írok…)

Nem fűzöm tovább a gondolatsort, mert aztán én leszek comme il faut, bár ehhez nem kell sokat tennem, hiszen sokak szemében már most is az vagyok.

Mindenkinek ajánlom a Parainesis olvasását, lehetőség szerint vissza-visszatérve hozzá, mert mindig új, s új fontos, személyre szóló intelmet találhatunk benne. Nekem például most ez ragadta meg a figyelmemet:

„Erőszak ritkán orvosol, mert nem világosít fel; példa és tapasztalás által figyelemre bírt emberek egymás után s észrevétlen térnek jobb útra”.

Isten áldd meg a magyart!

A Himnusz itt meghallgatható Sinkovits Imre előadásában Csorba youtube csatornáján.