1. Ma két verset ajánlok Csorba youtube csatornájáról: Weöres Sándor: Nem szándékom. Elmondja a költő és Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd. Elmondja Latinovits Zoltán. (A vers a csatornán megnézhető Mádi Szabó Gábor előadásában is.)
Csorba youtube csatornájára feltöltött videók listája. (166 cím; 2025. 01. 03. A címlista itt megtekinthető.)
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a videókra, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai vers Csorba válogatásomból:

Ismeretlen előadó: Én Noé-bárkám

              ÉN NOÉ-BÁRKÁM

Vers én Noé-bárkám a mulandóság
özönvizében melybe nem minden élőből
s minden testből mindenből kettőt-kettőt
viszek be hanem egyet-egyet vagy legalább
szeretnék például a gyerekkori szomszéd
hülye Pistát vagy Misit ifjúságom
falusi társát lányokat kikkel nem is beszéltem
s persze a rokonság nagy részét (nyilván az én kis nyájam is)
meg azt az idegen olasz urat ki csomagom
a vonaton föltette a tartóba és néhány kutyát
szobát könyvet útrészletet szagot
ételt ruhát –

Vers aztán hadd kerengjünk

én nem küldök galambokat nem érdekel az Ararát
mert ez a Noé-bárka végül is
nem ment át senkit semmit a mulandóság özönvizén
legfeljebb hajókáztat egy kicsit vigasztal
olyan reményeket táplál bennem miknek nem is hiszek
aztán elsüllyed mindenestül nyomtalan

Megjelent: Észrevételek. Bp. : Magvető, 1976 és az Összegyűjtött versek valamint a Válogatott versek című kötetekben is. 

Csorba egyik pesszimista verse. A költő azt gondolja versei „hőseit” – szeretteit, embereket, verseket, állatokat szagokat(!) – egyet-egyet fölvinne az ő Noé-bárkájára, aztán az egészet a mulandóság özönvízére bízná, ám tudja, hiába minden, nem lesz galamb és Ararát, mert az ő bárkája elsüllyed mindenestül, nyomtalanul. Közben azért csak rakja folyamatosan a bárkára tovább az életből mentett emlékeket… verseket. Hála Istennek!

6. Visszatérek majd a versesfüzetek kéziratainak feldolgozásához, a 42-43. oldal bemutatásával. Előtte azonban két kis kitérő.
Csorba versesfüzete szinte naplóként is használható. Sok vers mellett, alatt az oldalakon személyes megjegyzések találhatók. A füzetben történt keresgélés során is találtam néhányat. Hármat idemásolok.

Öt, „62 karácsony 1. napján” írt rövid gondolatot találtam a versesfüzetben, melyekből a negyediket és ötödiket idéztem a baloldali, felső keretben. Megjelentek a Hátrahagyott versekben, itt. A negyedik kétsoros (baloldalt fent): Karácsonyfa, buta mütyürkék / megszületett megszületett, az 5. pedig Megszületett De hagyja-e magát majd megfeszíteni?
Csorba hite nem térdeplős, bűnbánós, templombajárós hit volt, hanem gondolkodó, tépelődő, kérdező. Erről itt olvashat igen fontos, érdekes megállapításokat a fejezet végén, de a költő kételkedése a kétsorosokban is tetten érhető:
Az Ars amatoria című vers kézirata mellett, a versesfüzet 11. oldalának alján jól olvasható Csorba bejegyzése (jobboldali, alsó keret), vagyis az, hogy Szabó Edének, az Új Írás szerkesztőségébe a költő 1962. november 7-én öt verset küldött közlésre: Veled a télbe, Ars amatoria, Idéző, Virág virág virág A férfi visszatér. A küldött versek mindegyike megjelent kötetekben, mindegyik először a Séta és meditációban. A Veled a télbe kézirata a versesfüzet 6., a Virág virág virág-é a 3., az Ars amatoria című versé pedig éppen az idézett 11. oldalon olvasható. Az Ars amatoria, a Veled a télbe és a Virág virág virág című versek az Új írás 1963. 4. számában gyorsan megjelentek. Ez arra is utal, hogy Csorba verseit örömmel közölték a pesti folyóiratok is és arra is, hogy Szabó Ede és Csorba halálukig a legjobb barátok voltak. (Szabó Edéről sokat írtam a honlapon, ha beírják a google-ba ezt a keresőkérdést
„Szabó Ede” site:csorbagyozo.hu
(vigyázzanak a szóközökre!), válogathatnak a találatok közül.
Hogy Csorbát mindenféle dolog foglalkoztatta, jól látszik a jobb felső sarokban idézett kis képről: „63. okt. 11. Meghalt Cocteau / Edith Piaf halálára.” (A kézzel írt szám a füzet oldalszámát jelzi, a gondos feleség, Margitka akkor számozta meg az oldalakat, amikor a verseket (író)géppel leírta, hogy aztán Bertók László majd válogathasson közülük megjelentetésre a Hátrahagyott versekbe.

A másik kitérő: bár eredetileg a versesfüzet 42. oldaláról szerettem volna írni, feleségem tegnap két kötetet adott a kezembe. Gyorsírás tankönyv az egyik, a másik az Én újságom című, gyerekeknek kiadott folyóirat 1933-as, egybekötött évfolyama volt. Mindkettőről közlök összeállítást és részletesebb leírást.

Először Az én újságomról, melyről itt olvashat összefoglalót. A kötetet nagyon sokat forgatták Csorba lányai és jómagam is. A wiki-szócikk megállapításai nem túlzóak, kitűnő lap volt. Ezt a szerkesztők – Benedek Elek, Pósa Lajos, Gaál Mózes – és a szerzők is biztosították: Benedek Elek, Bródy Sándor, Gárdonyi Géza, Gyulai Pál, Heltai Jenő, Jókai Mór, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Pósa Lajos, Sebők Zsigmond. In: wikipédia. A wikipédia összefoglaló mondata pontos: „Lényegében színvonalas, az új igényeket gyorsan felmérő, európai viszonylatban is modern gyermeklap volt. Illusztrációi, fényképanyaga kevésbé művészi, inkább célszerű. 1944-ben szűnt meg.” Örültem, hogy újra kezembe foghattam, nézegethettem. A hazafias nevelés akkor még nem volt szitokszó, örömömre szolgált, hogy sok hazafiságra nevelő írást találhattam benne. (Gondolom, baloldali és liberális  olvasóimnak – ha vannak olyanok – nem annyira tetszenének ezek a szövegek, de hát mit tegyünk, ilyenek is léteztek akkoriban. Hála Istennek. És szomorú, hogy ma a hazafiság szitokszó lett.)

A kötet erősen megviselt, de talán így is érezhető a tartalomjegyzékből, mennyire érdekes gyűjtemény ez.

A másik könyv Kiss József Az egységes magyar gyorsírás tankönyve című munkája. Ezt nem másolom be, összefoglalóját kattintással teszem elérhetővé, itt. Hogyan kerül a csizma az asztalra? Miért idézek itt gyorsírás tankönyvet? Csorba felesége, Margitka gyorsírást is tanult, sőt, használta is ezt a tudományát. Csorba neki diktálta leveleit, kéziratait, amelyet Margitka gyorsírással írt le, majd piszkozatba gépelte a szöveget, amelyet aztán Csorba javított, majd „Kicsike” tisztázatba gépelt, s a kézirat mehetett a kiadóba vagy a szerkesztőségbe. A versek tehát családi összefogásban, mondhatni kalákában készültek: Csorba adta a gondolatot, a tartalmat, a szöveget, Margitka a formát. Ha rosszmájú volnék, azt mondanám, Margitkáé volt a munka nehezebb része. Mindegy, nézegessék a gépírás tankönyvét. Én kissé megriadtam tőle. Azt gondolom, soha nem tanultam volna meg ezt a tudományt. (A tankönyv kemény kötésben volt, a bejegyzésből is látszik, több diák használta, egymásnak adták, nem ám úgy mint most, a zöld korszakban, amikor vagy minden évben új változatot adnak ki, vagy újonnan veszi mindenki a tankönyvet…)

Margitka 1943-ban Esztergár Lajos polgármester egyik titkárnője volt. Ez volt az iroda, ahol Csorba, egyre gyakrabban megfordult, mígnem feleségül vette „Kicsikét”, mintegy „elorozva” Esztergár elől. Szegény polgármestert, mire megérezhette volna a kitűnő munkaerő hiányát, már kiakolbólították a hivatalából a kommunisták. A képet nézve – ahogyan ma mondanák – talán nem véletlenül „szúrta ki” Csorba a kívül-belül csodálatos hölgyet.
Az ismertetett kötet nem került be Csorba könyvtárának általam készített katalógusába, valószínű nem került a kezembe, amikor a leírásokat készítettem.

Csorba könyvtárában két másik gyorsírás tankönyvet is találtam. A leírásuk:

1. Károly Pál: Gyorsírás 20 nap alatt : Fogalmazási gyorsírás az egységes magyar gyorsírás alapján / írta – –. – Bp. : Lingua Kiadó és Könyvkereskedelmi Rt., 1940. – 62 p. ; 20 cm. – Fűzött. – Borítón az alcím: Az egységes gyorsírás alapján. – A címoldalon tulajdonbejegyzés kézírással: „Csorba Győző”. – Jó állapotban.
2. Soltész Mária: Gyorsírás. I. Tankönyv szakközépiskolák, középiskolák, gépíró- és gyorsíróiskolák számára / [Soltész Mária munkája ; autografálta Pintér Sándor. – 2. kiad. – Bp. : Tankönyvk., 1965. – 258 p. ; 22 cm. – Kötött. – Jó állapotban. – Proveniencia ismeretlen. – Gyorsírás. középiskolai tankönyv.

Ez utóbbi a költő második lányának, Noéminek a tankönyve lehetett, aki – talán hagyománytiszteletből, vagy netán egészen gyakorlati okból? – szintén tanult gyorsírást.

Remélem, megbocsátanak a nem pontosan a blogba illő (?) ismertetőkért, talán nem voltam unalmas.

Köszönöm a kattintást.