156. blog. Áldott, szép húsvétot. Az 1. versesfüzet 11. oldala

Kezdjük az ünneppel:

Áldott szép Húsvétot kívánok minden kedves olvasómnak egy vidám és egy komoly üzenettel, s a képek után egy Csorba verssel!

Kívánok most mindenkinek
sonkát, bárányt, pirostojást

Szép Húsvétot, feltámadást!

“Bonyolult világunkban nehezen tudunk ünnepelni. Pedig az igazán nagy dolgok megéléséhez békére és csendre van szükség. Ki kell emelkednünk felszínes szétszórtságunkból. A kereszténységnek van reményt hordozó igazsága. Éppen a húsvét ünnepe ad számunkra vigasztalást, reményt és erőt, mert Jézus Krisztus drámája nem ért véget nagypénteken a kereszten.” (A Magyar Katolikus Egyház és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közös üzenete, 2012.)
Húsvét. Krisztusi utazás három napban, kereszthaláltól a feltámadásig.
Az isenheimi Grünewald oltár egyik táblaképe és az üres sír:
Csorba verse ugyanerről, csak kicsit másképpen:

Karácsonytól Húsvétig

Három hónap s a születésből
lett keserves kereszthalál már
A Golgotán egy csecsemőtest
tárja karját s hullatja vérét
s karjában és vérében alszik
millió matuzsálem-élet
Három hónap – egy szobazúgban
karácsonyfa-tűket találtam
megérték a csönd iszonyát hogy
Rómába mentek a harangok
Harminchárom év három hónap
itt nincs számtan és nincs idő sem
csak születés van és halál van
s nagy ok nagy cél nagy magyarázat
(1978. III. 20.)
Legyen szép az ünnep mindenkinek!

1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.

2. (A versesfüzetekről, zárójelben. A minap, a Csorba versmondó versenyen az zsűri döntésére várva beszélgettünk Nagy Imre professzorral, aki elmondta, örömmel várja a versesfüzetek újabb oldalait. Lám itt egy újabb oldal. De egy kis elmélkedés is. Nehéz vállalkozás ez. Szinte biztosan nem érek a végére. Nehéz, mert nehéz nekem a számítógépes szerkesztgetés, a hivatkozások, linkek, képek beágyazása, a szöveg fogalmazása. Ráadásul szinte minden nap adódik valami, amit meg kellene írni, be kellene mutatni. Mindegy. A professzor úr buzdítása jólesett, azoknak az érdeklődése is jólesett akik még szoktak válaszolni a blogokra. S ha senki ne is felel, akkor is csinálom. Csorba verse jut eszembe: “Valakit valamikor valahogyan megérint / valakit valahogyan ha közelébe jut” A teljes vers, Csorba előadásában is meghallgatható itt. Köszönöm figyelmüket.)

Az 1. versesfüzet 11. oldalán a Csak a jelen (62. X. 16.) és az Ars amatoria (62. X. 17.) című vers és egy bejegyzés olvasható.
A Csak a jelen című vers nem jelent meg kötetben, Bertók László a Hátrahagyott versekbe sem válogatta be. A könnyebb olvashatóság kedvéért idemásolom:

Csak a jelen

Most este van most csönd van béke van
Holnap nincs és holnapután sincs
Tegnap nincs és tegnapelőtt sincs
A boldogság ágya a jelen
62. X. 16.

Nekem tetszik a tömör, már-már aforizmaszerű megfogalmazás: A boldogság ágya a jelen.

Az Ars amatoria először a Séta és meditáció (Bp. : Magvető, 1965) című kötetben jelent meg, utána szinte minden válogatott kötetben, és az Összegyűjtött versekben is megjelent. (A lélek évszakai, Magvető, 1970.; Összegyűjtött versek, Magvető, 1978; Válogatott versek, Magvető 1979, 30 év sorozat; Vissza Ithakába, Magvető, 1986; Válogatott versei, Unikornis, 1997.)

A kép forrása.

A kötetről pl. itt is olvashatnak alapos tanulmányt. A latinból, és Ovidiustól is sokat fordító Csorbát  saját tapasztalatán túl nyilván a szerelmes latin is megihlette. Csorba könyvtárban több Ovidius kötet is található, például ez:

Ovidius Naso, Publius: Ovidius Naso szerelmei = P. Ovidi Nasonis amores : Latine et hungarice editum / Karinthy Gábor fordításában ; Szilágyi János György tanulmányával. – Bp. : Officina, 1943. – 201 p. ; 20 cm. – (Kétnyelvű klasszikusok. A. Szövegek ; 9.). – Fűzött. – Jó állapotban. – Proveniencia ismeretlen. – Kétnyelvű kiadás: magyar és latin nyelven.

A 11. oldal alján jól olvasható Csorba bejegyzése, vagyis az, hogy Szabó Edének, az Új Írás szerkesztőségébe 1962. november 7-én öt verset küldött közlésre Csorba: Veled a télbe, Ars amatoria, Idéző, Virág virág virág A férfi visszatér. A küldött versek mindegyike megjelent kötetekben, mindegyik először a Séta és meditációban. A Veled a télbe kézirata a versesfüzet 6, a Virág virág virág-é a 3., az Ars amatoria című versé pedig éppen itt, a 11. oldalán olvasható.

A füzet ismertetését hamarosan folytatom.

Köszönöm figyelmüket!