1. Ezen a hétvégén két új videóval bővítettem a Csorba youtube csatornát. Az egyik Csorba Győző egy ars poeticája, A legszebb hang is, a másik Nagy László: Adjon az Isten című verse a költő előadásában. Tudom, ez utóbbi ismétlés, de jó okom van az ismétlésre. Ezúttal a költő, Nagy László előadásában hallgathatják meg a verset. Kedves levelezőtársam hívta fel az oldalra a figyelmemet, köszönöm. Kérem, látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. A mai Csorba mű válogatásomból:

BOGÁCSNÉ ÉS A PÚP

Bogácsné, ugyebár, Bogács-
né sétálni viszi
púpját. Ez nála szokás,
és, ugyebár, megteheti.

Hatlövetű a zsebében,
ugyebár, megteheti,
s aki rásandít, hevében:
puff! – volt-nincs – lelövi.

Bogácsné, ugyebár, Bogács-
né kész földi csoda.
Ily csúf kukacoskodást
nem hagyhat annyiba.

Aki rásandít, hevében:
puff! − mondom − lelövi,
s otthagyja saját levében,
ugyebár, megteheti.

Bogácsnét, ugyebár, Bogács-
nét, míg hatlövetű
a hatlövetű, pimaszkodás
nem sértheti, – egyszerű.

Csak hódolat, csodálkozás,
ünneplés jár ki neki,
ha púpját, ugyebár, Bogács-
né sétálni viszi.

Bogácsné és a púp, a vers a költő előadásában.

Csorba egyik kedves verse. Ezt a megjelenések számából is látjuk. Először a Lélek és ősz című kötetben 1968-ban jelent meg, aztán sorban: A lélek évszakai (válogatott versek), 1970; Összegyűjtött versek, 1978; Válogatott versek, 1979; Vissza Ithakába (válogatott versek); Cs. Gy. válogatott versei (Poszthumusz, Tüskés Tibor válogatása) 1997 és végül Csorba Győző előadásában a költő Ritmus, rend, zene című hanglemezén (Hungaroton, 1991)

Bogácsné akár a költő alteregója is lehet, hiszen testi hibáját ő is rendszeresen sétálni vitte, s aki rásandított (a hiányra) azt a hatlövetűvel – puff! – volt nincs – lelőhette. A hatlövetű pedig akár Csorba versei is lehettek, hiszen a költő a verseivel bárkit „le tud lőni”, aki nem tetszik neki. De ez csak a saját értelmezésem, másnál, a költőnél sem találtam Bogácsnéra magyarázatot, életében pedig nem kérdeztem rá. Bogácsnét aztán mintázhatta a költő valóságos alak(ok)ról is, aki(k), mint afféle mogorva öregasszony(ok), mindenkire „tüzelt(ek)”, aki rá(juk) sandított.

5. Az előző blogban írtam: „Felsejlik erről a lapszámról előttem még egy elágazódás: nézegetve a Jelenkor számokat, arra gondoltam, hogy némi segítséggel talán összegyűjthetném a Csorbát köszöntő Jelenkor-számok (írások, versek) TELJES anyagát, Merthogy válogatás jócskán jelent meg belőlük, de az összes még nem. És olyanok hiányoznak a válogatásokból, mint az 50. születésnapi évfordulós Csorba-számból Várkonyi Nándor Csorba Győző verseiről című írása. Sok szempontból izgalmas, érdekes és fontos gyűjtemény lehetne, ha Isten adna erőt akárcsak a digitális elkészítéshez is.”
Közben azonban rájöttem, hogy a Jelenkor archívumából 1972-től letölthető az összes Jelenkor-szám, így a Csorbát köszöntők is. Az 1966-os, a költő 50. születésnapjára készült köszöntők közül néhányat szkenneltem, itt olvashatók. Az 1966-os Csorba-szám szkennelését folytatom és az összes „Csorba-szám” köszöntőit is közzéteszem majd apránként. A letöltés egyszerű lesz, de hogy a letöltött számok „darabolása”, írások, versek rendezése hogyan megy majd, az kérdéses.

A Csorba Győző 60. születésnapját (1916. november 21.) köszöntő Dunántúli Napló szám.

Képek az 1976-os ünnepség előadóiról.

Kép egy két évvel előbbi szerkesztőségi gyűlésről, ahol Kende Sándor is látható. (j. 2.)

(A kép forrása Tüskés Tibor Exponált idő című kötete.)

Alább közzéteszem a Jelenkor archívumából letöltött, Csorbát a 60. születésnapján köszöntő teljes 1976. 11. számot. Különösen ajánlom belőle Weöres Sándor újabb kézzel írt versét (981. p.) és Kende Sándor Köszöntő helyett (978. p.) című vallomásos írását. Kende Sándor (ld. felső kép) Várkonyi Nándor veje volt, Kende Kata pedig az író lánya, vagyis Várkonyi unokája, akit én is dicsérni tudok, csakúgy, mint a wikipédia: „[Várkonyi Nándor. P. L.] Három unokája, Kende Ágnes és Kende Kata (Éva gyermekei), valamint András (Péter gyermeke) a mai napig nagyapjuk emlékének méltó őrzői: konferenciák, szabad- és nyári egyetemek, emlékestek, tanácskozások, megemlékezések, (Pécsen, Nyitrán, Sümegen és Budapesten), könyvek, tanulmánykötetek, valamint egy gazdag tartalommal bíró, folyamatosan bővülő honlap segítségével. Kende Kata nagyapja emlékének fennmaradása és munkásságának bemutatása érdekében egy rendkívül adatgazdag, informatív honlapot indított 2016. június 5-én.] Ehelyről is köszönöm Kata kedves és szíves együttműködését a két pécsi személyiség emlékének ápolásában. Legenda kering arról, hogy Csorba, Kende egy kötetét (írását) kritizálva, súlyosan megsértette az írót. Megható, egyben nagy lelkierőre vall, hogy Kende mennyire megbocsátó tudott lenni. Kérem, olvassák el a köszöntőjét (978. p.), igen tanulságos, s azt is tükrözi, ahogyan mások is (Kalász Márton, Lázár Ervin stb.) viselték-fogadták Csorba kritikáját, mert utólag, vagy már közvetlenül a kritika elhangzásakor megértették, elfogadták a költő mégoly sértőn odavetett igazságát is.

A szám áttekintése igazi időutazás, alkotók és művek között. Érdemes alaposabban elolvasni.

Köszönöm, hogy ezt a váratlan gyorsasággal összeállított blogot is átnézték. Augusztusban csendesebb leszek: nagy a család;)

Mindenkinek jó pihenést.