146. Csorba blog. Aknai Tamás könyve, Ciprián újabb levele
2022.02.28.148. Csorba blog. Ciprián 10. levele
2022.03.11.147. Csorba blog. Két különös kísérlet és Ciprián újabb levele
Csorba Győző Simon Bélának (balra) dedikál. Csorba mellett Ágh István. A 98. Csorba blog melléklete.
1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. A következő blogokon a színészek előadásában hallható-látható felvételek részletek az A város oldalában és a Visszanézés c. Csorba Győző portréműsorokból.
A mára választott vers: A fák példája. A vers szövege itt olvasható. Részlet a Duna Televízióban 1995. december 2-án bemutatott filmből. A felvétel háttérképei 1982-ben készültek Dunaszekcsőn. Előadó Kun Vilmos színművész. A műsor részletes leírását ld. itt.
A vers tulajdonképpen egy allegória, amelyben a fák példáját az emberre vetíti a költő.
A napot, az ég kékjét, a világ zöldjét
egyéb meleg, szín nem pótolja. A fákat
vegyük példának, ők másutt keresik
a vigasztalást és a menedéket.
3. Két kísérlet. Egy költészeti és egy zenei.
„– Akkor én teszem hozzá: hallottam, hogy Szederkényi Ervin, a Jelenkor nemrég elhunyt főszerkesztője sokáig nem tudott mit kezdeni a fiatalokkal. Úgy tudom, önnek komoly szerepe volt abban, hogy végül is fölvette a laphoz Parti Nagy Lajost és Csordás Gábort. Utóbbi azóta a Jelenkor főszerkesztője. Ma mennyire viszonyítási alap az ön számára, amit a fiatalok írnak?
– Nem minden esetben tudom követni, amit csinálnak, de azért sosem haragszom rájuk, soha nem ítélem el őket. Az irodalomhoz, úgy gondolom, három tényező szükséges: író, írás és közönség. Ha az írás nem írás, azaz nem szóból építkezik, hanem mondjuk, idézőjelekből és mértani alakzatokból, vagy ha kirekesztjük belőle a közönséget, akkor nem teljes a szentháromság. Kísérletek mindig vannak, a fiataloknak sokfélét ki kell próbálniuk, hogy megtalálják magukat. De ha meg akarjuk őrizni a költészet amúgy is csökkenő hatását, tartanunk kell magunkat a szentháromsághoz.”
(Megjelent: Magyar Nemzet, 1988. júl. 30. 9. p. = Eszéki Erzsébet: Kibeszéljük magunkat. Íróportrék. Interjúk. Bp. 1990, Múzsák. 112–116. p. = Csorba Győző: Vallomások, interjúk, nyilatkozatok. Pécs : Pro Pannonia, 2001. A kérdező Eszéki Erzsébet.)
A másik különös „alkotás” egy „zenei” kísérlet.
Takács Jenő, Pécsről a Rákosi rezsim elől emigrált zeneszerző, Csorbához írt egyik levelében felidézi emlékét egy koncertről, amelyen a zenekar bevonult hangszereivel a színpadra, ott leültek, jó hosszú ideig némán üldögéltek, majd fölálltak, meghajoltak és kivonultak.
Csorba így ír a zenéről. (A verstorzó, vagy ahogyan Bertók László nevezte „gyaluforgács”, a Hátrahagyott versek című kötetben jelent meg.) A verssorok alábbi tördelése nem pontosan egyezik meg a megjelenttel. Az eredeti változatot ld. itt.
A zene öröktől fogva létező birodalom. Földrész? Világ? Galaktika?
Aki hozzányúl – nem teremtő, soha nem teremtő, mindig csak felfedező.
A zeneszerzőben a Kolombuszok s a Nansenek erényeit kell tisztelni.
A többi alkotó valamit épít. Kicsit – ha nagy szerencséje van – hozzátesz a már készhez.
Olyat ami addig még sohase volt.
A zeneszerző (de a jó előadó is) határokat tol kijjebb. Sőt: a hangszer-feltaláló is ezt teszi.
Ezért nem tud egyetlen más művészet sem olyan öntörvényű erővel megragadni. Polgárává sőt rajongó patriótájává bűvölni.
A zene birodalma alighanem határtalan. Mérhetetlen sok hódítani való marad akárhány későbbi nemzedékekre.
Határtalansága adja roppant erejét…
Bizonyára élet-megoldás és halál-megoldás is.
Muzsikálni kellene a haldoklóknak.
Vagyis a Takács Jenő által idézett „zenekari előadás” ebben az értelemben sem zene. Csorba distinkciója a zene és a zörej/zaj között világos, tehát az idézett zenekar előadása, akárhogyan elemezzük is, nem zene, hiszen a „zenekar” hangszerei, előadói semmiféle zenei-emberi hangot nem adnak ki, csak zörejt és zajt hallhatunk legföljebb: széklábak nyikorgását és a be- és kivonuló zenészek zaját. Ez legföljebb csak valamiféle performansz lehet, amit én, a zeneileg elég műveletlen, egyetlen hangszeren sem játszó műélvező is elő tudnék adni. Csorba idézett interjújának magyarázata a hasonló próbálkozásokra a zenében is érvényes: „Kísérletek mindig vannak, a fiataloknak sokfélét ki kell próbálniuk, hogy megtalálják magukat.” Megjegyzem, az én véleményem szerint ilyesmivel nem csak a fiatal, de a tehetségtelen „alkotók” is kísérleteznek. Mivel nem ismerik a vers, az zene, festészet esztétikáját vagy nem képesek aszerint műveket alkotni, a zűrzavart alkotásnak nevezve tetszelegnek művészként. A hozzájuk hasonlóan műveletlen, sznob közönség pedig ájultan éljenzi az értelmetlent, mert nem akar – ma divatos szóhasználattal – mucsainak tűnni.
4. Ciprián újabb levele. Ezt most idemásolom. Külön felhívom a figyelmet a jegyzetekre és a képekre. (A kézírásos eredeti levél pdf-változata itt tekinthető meg.)
Kedves Margitkám!
Dénestől Berlinből kaptam levelet.[1] Csak 4-ére érkezik meg és utána tudja küldeni. [A révfülöpi nyaraló tervét. P. L.] Most írtam neki is. Ha még a nagyhétre elkészül a tervvel, akkor küldje el Nektek közvetlen és akkor járj utána, ha csak Húsvét utánra készül el, akkor nekem küldi.
Úgy terveztük, hogy Húsvét utáni héten szerdán csütörtökön minden körülmények között átmegyünk Révfülöpre.[2] Reméljük, hogy arra az időpontra csak meglesz a terv. Ezért kérlek, hogy úgy oszd be az idődet, hogyha nem kapod meg e héten a tervet, hogy akkor találkozzunk. Jó lenne a WC számára (ideiglenes) a deszkát elküldeni. A meszesgödröt ásnánk meg, meg ha tudjuk meszet is szereznénk és a cementet hazaszállítanánk. Vinnénk ágyfelszerelést, meg a tűzhelyet.[3]
Nagyon nehezen indulnak a dolgok. Itt már ugyan készek az ajtók is. Még az ablakkeretek hiányoznak, de ha azokat is legépeljük, majd hamarosan menni fog.[4]
Jenő bácsit egyelőre nem kell elhozni. Majd a fundamentum ásásakor.[5]
Elég baj, hogy így alakulnak a dolgok, mert nem biztos még most sem az ittmaradásom. Ha maradhatnék, nem lenne baj, ha később is sikerülne minden. Fő az, hogy meglegyen.
Így most pontosat [???] nem tudok. Ha Te megkapnád a tervet, írd meg, hogy tudjunk róla.[6]
E zűrzavarban azért azt kívánom, hogy a húsvéti ünnepekről se feledkezzünk meg.
Kívánok mindnyájatoknak kegyelemteljes békés ünnepeket.
Szeretettel csókol: Ciprián
Gamás, 1968. ápr. 6.
[1] Perczel Dénes építész, aki a révfülöpi nyaralót tervezte.
[2] Ciprián, akit a 60-as években többször új helyre küldtek, a levélírás időpontjában, mint a datálásból is kiderül, éppen Gamáson volt plébános. Gamás a Balaton déli oldalán, Fonyódtól és Lengyeltótitól nem messze levő község. Révfülöpre, az északi partra Tihanynál komppal, vagy a Balaton nyugati csúcsát megkerülve Balatonszentgyörgy, Keszthelyen keresztül országúton lehet eljutni. Cipriánt egy év múlva Gamásról helyezték Somogyhárságyra, ahol haláláig szolgálta a híveit és egyházát.
[3] Révfülöpön egy olyan telket vettek meg Csorbáék, amelyiken csak egy faház volt a telek végében. Ezért kellettek a felsorolt kellékek. A deszkára az ideiglenes pottyantós WC-hez volt szükség. Akkortájt minden építőanyagot nehéz volt beszerezni, nem úgy, mint mostanában, amikor már minden utcasarkon lehet építőipari anyagokat vásárolni. Igaz, aranyáron… Szegény Margitka például csak Pesten tudott WC-kagylót szerezni.
[4] Az ajtókat, ablakkereteket Ciprián készítette, amint nyaraló jellegzetes betonblokkjait is ő öntötte. Egyáltalán, nyugodtan mondhatom, nélküle a nyaraló háromszoros áron és talán jóval lassabban készült volna el. Hihetetlen ereje, szakmai ismeretei minden probléma megoldásában pótolhatatlan segítséget nyújtottak.
[5] Jenő bácsi, Csapláros Jenő, egy kővágószőlősi, hányatott életű öreg mindenes. Csorba állandó segítője volt a kerti munkákban, építkezéseken egyaránt. Ügyes volt, főleg a kőművesmunkákban járatos. A pécsi múzeum ásatásain dolgozott segédmunkásként, Csorbának, akit ő mindig csak „doktor úrnak” szólított, valamelyik múzeumi munkatárs ajánlotta. Sokat dolgoztam vele Révfülöpön is, de a mi hétvégi házunk építésén is. Nagyon szerettem, sok dolgot tanultam tőle, ügyes fogásokat, kitartást, a munka szeretetét. De azt is, tőle tudtam meg, hogy milyen volt a II. világháború után az orosz hadifogság és azt is, hogy még 1949-ben is voltak magyar hadifoglyok a nagy Szovjetunióban, ő éppen akkor jöhetett haza. Amikor öregkorában a pécsbányai kórházba akarták vinni, nem volt hajlandó odamenni: azt mondta, ő arra nem megy, egyszer vitték kelet felé, lám, annak is milyen vége lett. Mondanom sem kell, nem kedvelte az oroszokat. (Finom fogalmazás, most biztosan szeretnék őt emiatt.) Mulatságos volt, amikor a Csóka dűlőben segített nekem, sokszor csitítani kellett a hangos megjegyzései miatt. A telkünk egy megyei tanácselnök helyettes telkének alsó része volt, amit ő eladott, de a fölső részt megtartotta szőlőnek és háza is volt ott. Jenő bácsi oroszellenes kitörései hangosak voltak, de természetesen abban az időben nem volt éppen nyerő dolog a szovjetet vagy oroszokat szidni. De sokszor mondogatta aztán a kisöreg azt is: „Miki, Miki, Horthy Miki, lesző te még bolseviki.” Kövágószőlős fölött a hegyen, a Babás szerkövekhez közel, egy maga építette kalyibában élt, mert mire a háborúból hazaért, kővágószőlősi házát már elkótyavetyélték. Nem is egyszer jártunk ott nála, s gyönyörködtünk a csodás kilátásban és a kövekben, ahova ő vezetett el először minket. Szomorú véget ért, egy hideg télen megfagyva találták a kalyibájában. Isten nyugosztalja. Én és a családunk emlékét megőrizzük.
[6] Margitka írt egy Csorba által „lektorált” levelet Perczel Dénesnek, annak a piszkozata is megvan, Ciprián levelének hátoldalán olvasható.
Ciprián nyaralt is Révfülöpön, például 1974-ben is. Az ügyetlen fotós én voltam, a képet egy Ljubitel nevű orosz géppel „hoztam össze”. Még most is megvan. A képen középen Ciprián, talán 4 hónapos Bálint fiamat tartja, jobbra Noémi, Csorba második lánya, a feleségem, baloldalt egy ismerős.
Csorba Győző, révfülöpi nyaralója előtt, 1970 nyarán. Az ajtókat, ablakokat és a nyaralónak különös formát adó beton „ablakokat” is Ciprián készítette.
Csorba Győző a révfülöpi hajóállomás lépcsőjén ül (1970-1971?). Mellette unokaöccsének, Halász Miklósnak Miklós nevű kisfia, mögötte a korlátra könyököl a kővágószőlősi Csapláros Jenő, kedves segítője minden építkezésben, kerti munkában.
Csorba Győző a révfülöpi hajóállomás előtt (1970-1971?). Mellette baloldalon unokaöccsének, Halász Miklósnak Miklós nevű kisfia, jobboldalon a kővágószőlősi Csapláros Jenő.
Csorba Győzőné, Margitka, a révfülöpi, még vakolatlan nyaraló ajtajában, 1970 nyarán. Balra hátul erősen takarva a faház sarka látszik.
Révfülöp, jobboldalt a hajókikötő épülete, baloldalt a híres Ibolya Cukrászda. Előbbi kávézó lett, ahol közelmúlttól a Balatoni nyár című tv-műsor központja székel, utóbbi diszkó. A képeslap készítésének idejéről a mólón álló két úttörő lányka ad támpontot.
Csorba legfiatalabb lánya, Zsófia és az unokák Révfülöpön. Zsófia kislánya, Bianca, kissé eldugva, Viola kislányom és Zsófia között pihen a hordozószékben.
Csorba Győző a nyaraló halljában 1975-ben. A falon levő Éljen Kossuth feliratú tányér – igaz kicsit megviselt állapotban – ma velem szemben lóg a falon és a bárd is megvan még valahol. A nyaraló díszítése különben elég „minimal artos” volt, Csorba dolgozószobájának egyik „dísze” pl. egy szegre akasztott háromszögű vonalzó volt.
Révfülöpről itt írtam részletesebben.
A következő blogban Ciprián 10., az én bemutatóm utolsó darabját teszem közzé és összeállítok egy Ciprián pps-albumot is.
Köszönöm figyelmüket.
