1. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
2. A következő blogokon a színészek előadásában hallható-látható felvételek részletek az A város oldalában és a Visszanézés c. Csorba Győző portréműsorokból.
A mára választott vers: Bölcsesség óhajtás. Csorba Győző verse. A vers szövege itt olvasható.

Csorba a versben megint kertjéhez, a természethez tér vissza. Megállapítja, hogy ő ugyan tudja mi lesz a növények és állatok sorsa, míg ők nem tudnak erről semmit, de a költő jobban szeretné, ha amazok bölcsességével bírna.

Nyugodtan tűrik a vak éjszakákat,
a külső háborút. Kérgük bástyái közt
szüntelen zene szól, a teljesség zenéje,
az egyensúly zenéje és a rendé.

Rímel a téma az előző blogon bemutatott vers fáinak példájára: a mindent tudás nem az emberé, hanem a teljesség, az egyensúly és a rend zenéjét szüntelenül halló fáké.

3. A Jelenkor folyóirat facebook-bejegyzésének idézésével emlékezem a 120 éve született Bárdosi Németh Jánosra. Szívből szerethető barátságos ember, halkszavú költő volt. Bárdosi Németh Jánosról ill. Csorbának dedikált köteteiről itt írtam a honlapon.

4. Ciprián leveleinek közlését most a tizedik, Margitkának írt levéllel fejezem be. Igyekszem szkennelni és word fájlba áttenni Ciprián többi levelét is, de ez hosszú időbe telik, hiszen mint írtam, 100-nál több levélről van szó.

Ciprián 10. levele van legközelebb időben hozzánk, szegény paprokon halálához pedig már egészen közel, hiszen Ciprián 1980-ban írta ezt a levelet, s 1981-ben meg is halt. Megint külön figyelmükbe ajánlom a jegyzeteket, azok is sokat elárulnak Ciprián életéről és a Csorba családdal ápolt kapcsolatáról.

A levél pdf-változata.

A levél.

Kedves Margitkám!

            Csütörtökön kaptam meg leveled. Egy kicsit változott elhatározásom, de azt hiszem, hogy így is megfelel Nektek.

Azt gondoltam, hogy akár kell Nektek, akár nem, én veszek egyedül egy kisebbet, kb. 90 kg.[1] Ezt elosztani nem lehet. Viszont Nektek tudok szerezni egy kb. 140-150 kilósat, ami ugyancsak húsdisznó. Igaz, hogy a két „élet” valamit levon, de én is 30-ért megkapom. A nagyobb, amit nektek szánok, az Vekkeli Ádáméknál[2] lenne. Egy 200 kg-osban inkább a zsír a sok. És ha azt is megkapjuk 30-ért, akkor sokat nyertünk. Azon legalább lehet majd osztozni.

Most nem akartam telefonálni, de ha megkapjátok levelem, akkor a döntést mondjátok be telefonon Fodorékhoz.[3] Azután majd a jövő héten bemegyek személyesen is és megtárgyaljuk a részleteket.

Nem valami jól vagyok. Itt fáj ott fáj és legszívesebben feküdnék, de annyi a munkám. Azért talán nem halok meg, főleg az ünnepek előtt nem szeretnék megbetegedni.[4]

Tehát várom telefonüzenetedet.
Mindenkit szeretettel köszöntök:
Ciprián
Hárságy, 1980. dec. 11.

[1] Itt egy disznóvágásról van szó. Emlékeim szerint Ciprián több alkalommal is vásárolt Somogyhárságyon élő disznót Csorbáéknak és magának, amit aztán a plébánia udvarán bontottak fel, osztottak el egymás között Ciprián és Csorbáék. Éppen ezen a disznóölésen én is részt vettem, mondhatom, nagyszerű élmény volt, csak Ciprián betegsége rontotta a hangulatot, s bár igyekezett tartani magát, sokszor bement megpihenni. A disznó bontása korán reggel kezdődött Ciprián-csöppök (ld. házi készítésű pálinka) fogyasztásával. A segítő hárságyi hívek sokszor megszakították a munkát „Plebános úr, erre inni kell (innya kő)” felkiáltásokkal, s mire mindennel elkészültünk, bizony a hangulat tetőfokára hágott. Sajnos, ez volt az utolsó ilyen alkalom, Ciprián a következő évben meghalt.

[2] Ciprián egyik hűséges híve. Somogyhárságyon szorgalmas sváb emberek éltek, élnek, 1945 után sokat kitelepítettek, de aztán sokan vissza is tértek a faluba.

[3] Fodor Miklós a község körzeti orvosa, később országos hírű, politizáló orvos lett. Egy szilveszteri hárságyi kiruccanás alkalmával náluk láttam először színes televíziót, még arra is emlékszem, a Charlie angyalai című butuska, de nagyon közkedvelt amerikai sorozatot játszották akkor. Akkortájt még kevés embernek volt telefonja. Fodoréknak, akikkel Ciprián baráti viszonyt ápolt, a körzeti orvosi feladatok végzése miatt volt. Természetesen a papnak, mint a rendszer (éppen csak) megtűrt ellenségének nem járt ilyen kiváltság.

[4] Ciprián ekkor már érezte a véget. De dolgozott rendületlenül, amíg lábra tudott állni. Utolsó heteit (csakúgy, mint később Csorba Győző) Margitka gondoskodó ápolásában töltötte, a költő házában. Végül a kórházban halt meg, szörnyű fájdalmak között. Újraéleszteni nem próbálhatták, mert csontjai törtek volna. Nyugodtan állítom, halálát önfeláldozó munkája okozta. Betegsége oka, mint talán már írtam, a szembemiséző oltárok, papi és ministráns székek tartósításához a szellőzetlen, kicsi műhelyében használt Xilamon és Xiladekor festékek gőzének belélegzése volt. Édesanyám halálakor, 1980-ban, a temetésre lehetetlen körülmények között vitt haza Vágra, Trabant Combi autójával. Amikor odaértünk és elmentünk a vági plébánia-hivatalba, azonnal azt kérdezte, hol fekhet le. Nagy fájdalmai voltak már, türelmetlenül is vezetett. A vezetést az is nehezítette, hogy Zalahaláp és Nyirád között orosz katonai konvojokat kellett kerülgetni, veszélyesen kanyargós utakon. A Jóisten velünk volt, nem történt baleset. Somogyhárságyra édesapámat is elvittük egyszer, szegény nagy örömmel emlegette azt az utat, pedig akkor már nagyon beteg volt ő is. Ciprián temetésére nem tudott eljönni, pedig nagyon szeretett volna, de rákos betegsége miatt már csak gyásztáviratot tudott küldeni. Fél évvel a jó pap halála után ő is meghalt. Isten nyugosztalja mindkettőjüket békében.

Egy nagy papi fogadás (talán bérmálkozás) előtt készült az alábbi kép Somogyhárságyon. 1970 körül jöttek össze a falusi asszonyok a fogadásra sütni, főzni. A képen baloldalt elöl ül Margitka. Szerintem már az asszonyok is túl voltak pár Ciprián csöppön. Micsoda ételek voltak, el lehet képzelni!

Következő alkalommal Ciprián fényképalbummal is jelentkezem.
Köszönöm figyelmüket.