A Csorba Győző Társaság 234. hírleve: újévi köszöntő és egy Ady-vers

1. Bár egyesek szerint a 2021-es lesz az új évtized kezdő éve, én azért Kányádi Sándor szép versével már most boldog, eredményekben gazdag új évet, jó egészséget kívánok az új évtized hagyományosan elsőnek gondolt évében minden kedves követőmnek .

Kányádi Sándor
Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

A képen Kányádi Sándor, Csorba Győzőné, Margitka és Csorba Győző látható 1993-ban, Csorbáéknál. A háttal ülő hölgyet nem ismerjük.
A képhez tartozó bejegyzés itt olvasható a facebookon. (Bár nem ünnepi hangulatú, azért ajánlom figyelmükbe.)

2. A  Nagy Imre Ady-sorozatának utolsó darabja az Egy templom-alapító álma című vers elemzése lesz. Amíg megszületik, küldöm a verset egy Ady-képet a vers születésekori időkből és a verset tartalmazó kötet ugyancsak Bölöni Györgynek szóló ajánlását.

Egy templom-alapító álma
Bölöni Györgynek küldöm

Fekete, magas hegyfokon,
Az oktalan Szomoruságnak
Tiszteletére
Épülne az én templomom.
Ott összegyülne az én népem
S nyögve, kacagva,
Vörös terítős Szent-Mihály lova
Körül, oltár körül,
Szomoruak gyülekezetében
Állnék én, templom-alapító.
Jajaink: az orgona-sípok,
Tömjénünk: az álmok,
Imánk: legyen örökké
Áldott,
Aki nem tudja, miért szomjas,
Aki nem tudja, hogy mi fáj,
Mindenki, ki korona nélkül
Is király:
Az oktalan Szomoruságnak
Szomorú, szép eklézsiája.
Aztán keresztelnék galambok
Csurgó vérével
Kisdedeket.
Esketnék és temetnék halkan,
Minthogyha alvó betegek
Ágyai között járnék.
Ezer árnyék
Suhogna ott,
Akik nem kaptak templomot
S halottak régen,
Mert régi, hajh, régi
Az én oktalan szomoruságú,
Fájdalmas hitü népem.
»Ite, missa est«,
Elmondanám naponként szebben
És sírnánk mindig
Többen és jobban,
Keservesebben, keservesebben.

       
       Ripp-Rónai József: Ady Endre, 1910.                                   A minden titkok versei (1910) című
                                                                                                        kötet autográf ajánlása Bölöni Györgynek.
                                                                                                        (Ebben jelent meg az elemzett és szintén
                                                                                                               Bölöni Györgynek ajánlott vers.)