1. Egyre több karácsonyi, sőt, újévi jókívánságot kapok. Most én kívánok minden kedves és kitartó olvasómnak a Csorba Társaság nevében is áldott, boldog karácsonyt, szeretetteli ünnepeket. Krisztus születése örömhír, osztozzunk ebben az örömben mindnyájan a kereszténység nagy ünnepén.

2. Mintegy karácsonyi ajándékként Csorba többször emlegetett ifjúkori versesfüzetének első tíz oldalát mutatom be itt olvasóimnak. A datálásából kiderül, hogy Csorba a füzetben olvasható verseket 1934-ben, még nem egészen 18 évesen írta. Mit mond Csorba ezekről és a még régebben írt verseiről?
„– Verseket, mint ahogy ez szinte általános szokás a fiataloknál, nagyon korán kezdtem írni. Az elsőt tízéves korom táján. Aztán tizenhárom éves koromban, amikor harmadikos gimnazista voltam – még mindig megvan az a füzetem – csaknem naponta írtam egy-egy verset. Szörnyen rosszakat ugyan, de számomra akkor azok jelentették az életet. Nem is éreztem magam jól, ha miután az iskolából hazamentem és ebédeltem, nem tudtam elvonulni és megírni napi versemet.” (In: Vallomások, interjúk, nyilatkozatok. Találkozásaim. Interjú. A kérdező Albert Zsuzsa. Elhangzott a Magyar Rádióban. = Jelenkor, 1980. 1. sz. 4–12. p.)

Az lehetséges, hogy Csorba rossznak találja az akkor írt verseit (ld. pl. Sorsüldözött magyar, 1929), azonban az első vers, amelyet az ajánlott oldalon olvashatunk – Két lelket egybevetve – kicsit későbbi, 1934-ben keletkezett és már egy nagyon fontos későbbi motívumot idéz, a költő Följegyzés című, sokszor elemzett és elmondott nagy versének alapmotívumát.

(A Följegyzés című versről Lator Lászlóval is beszélgetett Csorba. Innen idézem a verset. Elhangzott a Magyar Rádióban. = Jelenkor, 1981. 7–8. sz. 671–676. p. = Domokos Mátyás – Lator László: Versekről, költőkkel. Beszélgetések. Bp. 1982, Szépirod. Kiadó. 194–206. p. In: Vallomások, interjúk, Nyilatkozatok. )