1. Közeleg a karácsony! Örömmel továbbítom Kiss Tamás barátom nagyon szép karácsonyi összeállítását a PTE Orvoskari Hírmondó november-decemberi számából. (5-6. p.) Aki nem akarja az egész hírmondót letölteni, vagy nincsen pdf-olvasója, annak mellékelem a word formátumú változatot.
Remélem, karácsonyig legalább így levélben még találkozhatok kedves mindnyájukkal. Addig mindenkinek minden jót kívánok az ünnepi versekkel, prózákkal.

2. A Tudásközpontban a Csorba Emlékszobában jártam. És ha már ott voltam, telefonommal fotókat készítettem az ott található, Csorbának dedikált kötetek közül néhányról. A képek megtekinthetők itt. A könyvek a szerzők betűrendjében vannak sorba rakva, én meg találomra a „P”-betűs részt kezdtem nézegetni, majd fotózni. Különös, hogy így majdnem csupa pécsi vagy dunántúli szerző dedikálásait láthatják majd a gyűjteményben, ha a linkre kattintanak. Aprómunka ez és a fényképezést is jobban kellene csinálnom, de folytatom, mert érdekel. Remélem, a honlap olvasóit is érdekli.
Rövid utalások a szerzőkre, betűrendben:
Pákolitz István, 4 kötet. Róla ebben a hírlevélben írtam, az 5. pontban.
Pál József, 1 kötet.
Pál Rita, 1 kötet és benne Csorba köszönőlevele (2 oldal, szakadt, hiányos) Róla sajnos nincs internetes adatom.
Pálinkás György, 3 kötet. A városban esik az eső című kötetben régi pécsi képek vannak, azokból is közlök néhányat.
Papp Árpád, 1 kötet. (Ő nem pécsi volt, Kaposvárhoz, Somogyhoz, a Balatonhoz kötődött)
Parancs János, 1 kötet. (Főleg budapesti munkásság.)
Parti Nagy Lajos, 3 kötet. Pálinkás Györggyel Pécsről indultak, Csorbát mindketten mesterüknek tartották.
Pécsi Gabriella, két kötet + Csorba köszönőlevele.

3. Egy másik kedves barátom Nagy Ernő karnagy meghívóját is közzéteszem a Szeráfi Kórus estjére, itt. Javaslom az est meglátogatását, biztosan szép élmény lesz!

4. Három képeslapot találtam a napokban valamelyik fiókban. Bár közülük kettő nem tartozik szigorúan a Honlap témájához, bemutatom ezeket is.

a. Az egyik kép a révfülöpi hajókikötő fotója. A költő Zsófia nevű lánya küldte a képeslapot Csorbának Pécsre. A szöveg szerint valamilyen betonozás éppen elkészült a nyaralónál, tehát valószínű, 1971 körül adták postára.

Csorba szívesen járt ide, nyaralót is építtetett itt. A révfülöpi élményeiről írt Balatoni néhánysorosokat nemrég idéztem. A képen látható Ibolyáról szóló néhánysorost idemásolom:

4 (BEAT-ZENEKAR AZ IBOLYÁBAN)

Hát ezek a legények
nem ibolya-szerények!
Ország-világgal tudatják, hol a
kis Ibolya,
amit ezúttal hangja árul el,
nem illata.

Az Ibolya bizony elég hangos volt. Akkori hírét öregbítették az „élőzenék”, fiatal, sokszor alkalmi beat-zenekarok előadásai. Emiatt sok más balatoni nyaralóhelyről is jártak ide fiatalok. Csorbát nem csak az Ibolya zaja, de a szomszéd hangossága is zavarta:

18 (AMBÍCIÓ)

“Kislány a zongoránál…”
harsog minden alkonyórán:
egy buzgó polgár ambicionálja,
hogy a környéket megtanítsa rája.

Az érzékeny lelkű költőnek ezen kívül is elég sok gondja volt a szomszédokkal, ezért aztán nem is járt sokáig rendszeresen Révfülöpre, hamar elmaradt onnan, jobbára csak lányai, unokái, vejei látogatták a nyaralót.

Csorba Győző az épülő nyaraló előtt, még bizakodva, 1970-ben:

És az unokák, jóval később:

De sokszor figyeltem örömmel az érkező hajóról a kikötőt és a Fülöphegyet. És de sokszor néztem szomorúan távozáskor a ködbe vesző képet.

Ugye, szép? De az Ibolya helyett a kép baloldalán ma már egy még zajosabb discó látható. A kikötő épülete pedig cukrászda lett, a Balatoni nyár című tv-műsorok központi helye. De legalább megmaradt eredeti formájában. Nem úgy, mint az Ibolya.
Ó, a Balaton, régi nyarakon… Szép volt, jó volt, elmúlt…

b. A másik kép a Lőcsei Szent Jakab oltár fotója. „Ez a legmagasabb oltár a világon. Magassága 18,62 m, ez 60 lőcsei lábnak felelt meg, szélessége 20 lőcsei láb. A szentélyt kitölti a padlótól a mennyezetig. Lőcsei Pál mester műhelyében készült 1508-1510 között, ez a mester főműve. Miután kifaragták, sokáig nem festették le, nem aranyozták be. Ez csak 1517-ben történt meg.” Itt olvashatnak róla többet. A képeslapot, aminek a fotóját közöltem, a helyszínen vettem. A vejem által két éve szervezett igen érdekes körút egyik állomása volt Lőcse. Fájdalom, hogy ezért külföldre kellett menni.

c. A harmadik kép az egykori székesfehérvári várkapitány, Wattay (Wathay) Ferenc szobrát ábrázolja. De hogyan kerül ide Wattay (Wathay) Ferenc? Hát, ez igen személyes dolog: ő volt kis falum legnevesebb szülötte. Vági volt, úgy lett aztán törökökkel harcoló, végül török fogságba esett székesfehérvári várkapitány. Idézek a wikipédiából: „Irodalmi és nyelvtörténeti szempontból is jelentős műve az úgynevezett Wathay-kódex, a huszonnyolc, vallásos és szerelmi tárgyú éneket magában foglaló énekeskönyve és kalandos önéletrajza, melyet 1605 februárjában, a Fekete-torony lakójaként fejezett be, innen küldte haza a kötetet családjának váltságdíj reményében. A kódexet Wathay saját kezű színes festményekkel díszítette. Az Akadémiai Könyvtárban őrzik… Szülőfalujában teret neveztek el róla, Székesfehérvárott köztéri szobor őrzi emlékét. Az irodalomban Sobor Antal Hosszú háború című regénye idézi fel alakját.” A kódexet aztán kiadták, a saját könyvtáramban is megvan a díszes kötet. Itt lehet képeket nézegetni a könyvről. Elnézést, hogy kicsit magamat is belekevertem a Csorba hírlevélbe.

Köszönöm a figyelmüket.