A Csorba Győző Társaság 179. hírlevele Filmfelvételek Ady Endre temetéséről

Az Ady-év egyik szenzációs filmbemutatójával köszöntöm a Hírlevél címzettjeit.
Előbb azonban kérem olvasóimat, ajánlják kedves Ady-verseiket, hogy azokat − engedelmükkel − közzétegyem a Csorba facebook-oldalon, vagy majd esetleg  a Csorba Hírlevélben is, ha Nagy Imre professzor úr is úgy látja jónak, az ő jegyzetével.
(A javaslat dr. Sárvári Csabától, a Csorba Társaság elnökségi tagjától érkezett, köszönöm neki.)
Csorba Ady-élményéről, Ady emlékét idéző verseiről is hírt adok majd időnként az emlékévben.
És akkor következzen az Ady-hír!

“Sosem látott képsorokat tett közzé a 100 évvel ezelőtt elhunyt Ady Endre temetéséről a Magyar Nemzeti Filmalap – Filmarchívum – közölte a szervezet az MTI-vel kedden.
A pontosan 100 évvel ezelőtt, 1919. január 29-én lezajlott nemzeti gyászszertartást a korabeli filmhíradó kamerája örökítette meg. A kameranegatívok nemrég kerültek elő, és az újonnan beazonosított filmanyag nem csupán hosszabb, mint az eddig ismert képsorok, hanem sokkal jobb minőségű is – írja a közlemény.” A teljes hír itt olvasható.

A Filmhíradók 100 éve ezen a héten… sorozat Ady temetésérő szóló része (január 28-február 3.) megtekinthető a YouTube-on is, itt: Filmhíradók – 100 éve ezen a héten 16. (2019. január 28. – február 3.) – YouTube

Ajánlom szíves figyelmükbe a sorozatot. Hallatlanul érdekes és szomorú az 1919-es év, amely a Dicstelen Tanácsköztársaság” bukásával és Horthy Miklós hatalomátvételével zárult. Nem tudom megállni, hogy ne idézzem Kosztolányi sorait:

“KUN BÉLA ELREPÜL
Kun Béla repülőgépen menekült az országból. Délután – úgy öt óra felé – a Hungária-szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.
A gépet maga a népbiztos vezette.
Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy hogy arcát is látni lehetett.
Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.
Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket.
Karjairól vastag aranyláncok lógtak.
Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült, s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű – Patz Károly József – meg is találta.
Legalább a Krisztinában ezt beszélték.”