[Társaságunk elnökének, Nagy Imrének a kezdeményezésére és az ő bevezető mondataival elindítunk egy verssorozatot. A versek alatt pedig, ahogyan most is, mindig a professzor rövid jegyzetét közöljük majd.]

Száz éve, 1919. január 27-én halt meg Ady Endre.
A Csorba Győző Társaság azzal fejezi ki tiszteletét a nagy költő iránt, hogy tagjai fellapozzák az „Ady Összest”, mi pedig, a Társaság vezetői az év minden hónapjában kiválasztunk egy verset a talán kevésbé ismertek közül, s ezeknek szövegét hírlevelünkben minden hónapban elküldjük a Társaság tagjainak. Legyen a vers ily módon együttes olvasói élmény, legyen a közös elmélkedés tárgya. A versek szövegéhez néhány soros jegyzeteket fűzünk, csupán a legfontosabb információkkal. Év végére reményeink szerint létrejön egy 12 versből álló ciklus, a Társaság Ady-válogatása 2019-ben. Visszajelzéseket, javaslatokat szívesen veszünk. Az első vers: Búgnak a tárnák.

Ady Endre
Búgnak a tárnák

Havas csúcsával nézi a napot
Daloknak szent hegye: a lelkem,
Gonosz tárnáktól általverten.

Álmok, leányok, bomlott ingerek,
Gondok, kínok vájták a mélyet:
Gyűltek a tárnák és a rémek.

Fent, fent a csúcson: nagy-nagy szűzi csönd,
Gondolat-manók csoda-tánca,
Lent: a rémeknek harsogása.

Lelkem tetőjén szent táncaikat
Fürge manók riadva járják,
Lentről, lentről búgnak a tárnák.

Egy pillanat és megindul a hegy:
A büszke tető táncos népe
Bevágódik a semmiségbe.

A költemény először 1905. szeptember 10-én jelent meg, majd az 1906-ban publikált Új versek „Szűz ormok vándora” ciklusában vált ismertté. E látomásos, álomszerű vers feltételezhetően arról tanúskodik, hogy a költő ráérzett az emberi lélek osztott természetére, a tudatos én és a mélytudat, az ormok és a tárnák kettősségére. Ezt fejezheti ki a kompozíciót alkotó kontraszt, az a lírai feszültség, amely a megőrizni kívánt pszichológiai rend földindulásszerű megsemmisülésében tetőz. A versben mindvégig szerves egységet alkot a talányosan szép természeti kép s az általa sugallt szimbolikus jelentés.

A vershez és a jegyzethez mellékelem Csorba Győző kedves Ady-fotóját. Az idő és a költözések kissé megviselték, de ezt közlöm, mert ez személyes darab, nem az internetről való.

(Székely Aladár Ady Endre portréja 1908-ból.)

2. 110 éve született Ignácz Rózsa. Itt olvastam róla egy megemlékezést, megosztom olvasóimmal. Az írás utolsó két bekezdését külön figyelmükbe ajánlom:
„A nyilasterror idején nemet mond egy dicsregény megírására, barátokat bújtat, kollégáknak, tanároknak segít a háború alatt. Rákosiék hatalma idején az, aki Horthyék alatt megjelent, játszott, örülhetett, ha élni hagyják. 1956-ban nem áll be a forradalmat elítélő írók, költők közé, egyetlen fia, akiből nem lett orvos, ámde Kossuth-nagydíjas költő igen [Makkai Ádám. P. L.], akkor hagyta el az országot, házassága már korábban megromlott. Az 1970-es években enyhült a nyomás, de csak ifjúsági regényeket írhatott, románból és franciából fordított.
1979. szeptember 24-én estére színházjegye volt. Reggel korán elment bevásárolni, és átkelve a feltúrt utcán, egy óvatlan pillanatban egy autóbusz elütötte. Így Ignácz Rózsáról idén ősszel, halálának negyvenedik évfordulóján is megemlékezhetünk. Addig pótoljuk a mulasztásokat, korábban meg nem jelent regényeit a rendszerváltozás után szépen sorban kiadták.”
Külön figyelmükbe ajánlom Anyanyelve magyar című első regényét. Itt el olvasható.  Illés Endre így írt róla a Nyugatban, 1937-ben. (Csodálatos az internet … ha jóra használják!) Nagyon sok régi, kedves olvasmány található a wiki-szócikk Művei fejezetében. Hála Istennek, könyvtárosként sok kötete került a kezembe már az 1960-1980-as években is. Sokszor gondolom, hogy de jó is volt akkor: a gyerekkönyvtárakban ilyen könyvekkel találkozhattak az akkori iskolások, akik még csak álmodni sem tudtak az okostelefonról.

Ignácz Rózsa sírja a budapesti Új Köztemetőben.