Dr. Sárvári Csaba elnökségi tagunk ötlete bevált. A Társaság tagjai rendben küldik nekem kedves Ady-versük (verseik) címét. Ahogyan megígértem, sorra közlöm a verseket, lehetőség szerint egy (vagy több) youtube címmel, hogy ne csak olvashassák, hallgathassák is azokat. Nagy Imre professzor úr választottjait pedig – elnökünk jegyzetével együtt – minden hónap 27-én teszem közzé. Így lesz teljessé a mi Ady-évünk.
Köszönöm a visszajelzéseket és ígérem, minden nekem küldött kedvenc közlésére sort kerítek.
Elsőként az ötletgazda dr. Sárvári Csaba kedves Ady-versét olvashatják, hallgathatják. A versajánló végén azokat az érdekes hivatkozásokat idézem, amelyeket Csorba Győző és Bertha Bulcsu levelezésében találtam.
(Az alábbi címre kattintva kép- és hanganyag is nyílik. )

Az eltévedt lovas.

Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.

Hol foltokban imitt-amott
Ős sűrűből bozót rekedt meg,
Most hirtelen téli mesék
Rémei kielevenednek.

Itt van a sűrű, a bozót,
Itt van a régi, tompa nóta,
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.

Kisértetes nálunk az Ősz
S fogyatkozott számú az ember:
S a domb-keritéses síkon
Köd-gubában jár a November.

Erdővel, náddal pőre sík
Benőtteti hirtelen, újra
Novemberes, ködös magát
Mult századok ködébe bújva.

Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ősök,
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.

Hajdani, eltévedt utas
Vág neki új hináru útnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.

Alusznak némán a faluk,
Multat álmodván dideregve
S a köd-bozótból kirohan
Ordas, bölény s nagymérgü medve.

Vak ügetését hallani
Hajdani, eltévedt lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.

A vers egy másik előadóval.
A vers egy érdekes megközelítése, pécsi vonatkozással. Érdemes meghallgatni!
És végül a vers a Misztrál együttes feldolgozásában.

Csorba Győzőnek az Elveszejtett bakák tánca című Bertha novella kapcsán jutott eszébe Ady verse. Erről a Bertha Bulcsu és Csorba Győző levelezése című kötetben ezt olvashatjuk. Érdemes elolvasni a valóban kitűnő novellát, hogy ellenőrizhessük Csorba megállapításának igazságát:
„… új no­velládat elolvasva a Jelenkorban, nem állhatom meg, hogy ne küldjem ölelésemet.
Talán csak a címe [Elveszejtett bakák tánca P. L.] sikerült kissé romantikusra, külön­ben az egész kitűnő. Főként csodálatos gazdagsága, igazsága, lírája, atmoszférája, vas szerkezete teszi naggyá. Mennyi min­den van benne! Hány pompás figura, s mekkora élet! S milyen telitalálat a jelképrendszerben! Ritka trouvaille a két istálló párhuzama: a „diák-istállóé” és a mén-istállóé; én még ilyent nem olvastam. Aztán az „elveszejtett bakák” tánca. Nem tu­dom, hogy az atmoszféra sugallta-e az Ady-vers idézését, vagy az Ady-vers indította-e meg fantáziádat, akárhogyan történt: Ady látomásaival egyenértékűt csináltál itt.
Nem folytatom, majd egyszer személyesen tovább lel­kesedem. Addig is, engedd meg, hogy büszke lehessek Rád, és változatlanul szeresselek.”
Nagyszerű kifejezése ez az egykori tanítvány, Bertha, alkotótárssá emelésének.

Hamarosan folytatom az Ady-versek ajánlását.
Köszönöm a figyelmüket.