Egy nemzetnél nemcsak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői. (Egry József)

Mostantól ezzel a jeligével kezdem a Honlap bejegyzéseit. Mert én is így gondolom. Ezért is készítem ezeket a feljegyzéseket. 

1. Mai ajánlatom az internetről: Vörösmarty Mihály: Előszó Vajon, miért jutott eszembe? Előadja Latinovits Zoltán. (Egyik híres-neves főiskolai tanárom a nemzet motyogányának nevezte Latinovits Zoltánt. Vajon igaza volt? Néha… 🙂

Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a Csorba-csatorna videóira, ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai vers Csorba válogatásomból, ha már Egry Józsefet idézem ezután a blogok fejléceként.

Egry műtermében

„Bizony nagyon sokat
nagyon sokat kell elvenni egy képből
hogy ne legyen üres”

– mondta a festő rekedten kicsi
köhögések köhécselések
s apró hamiskodó hunyorgatások
kíséretében s közben százezer
ránc támadt mozdult szűnt meg szögletes
arcán mely ott ingott két csontkemény
válla fölött valamikor
ezerkilencszáznegyvenhét kora-

nyarán vagy májusban badacsonyi
műtermében ahogy
könnyű papírlapok
sorát átvándoroltatván kezén
rakta ki ámuló szemünk elé
egyre-másra kápráztató csodáit

S a rendíthetetlen néhány vonalból
ránk fújt a nedves szél ránk tündökölt
a fény lent fent oldalvást mindenütt
ránk dőlt a gazdag víz körülfogott
a könnyű táj s elvévén testi súlyunk
vitt ismeretlen boldogság felé

Ez a műterem-látogatás ekkor történt: kép Csorba Győző hagyatékából.

Az aláírók:
Bal oldalon: Várkonyi Nándor; Takáts Gyula; Harczos Ottó; [???], Hunyadi József; Palkó István; Benkő[???] László; Kopányi György; Bata Gábor. Jobb oldalon: Tatay Sándor; Weöres Sándor; Farkas Ferenc; Kulcsár Adorján; Csorba Győző; [???]; [???] László; Kanyar József; [???] József; [???]; alul középen Nagy [???], jobbra András Endre.
Kérem, aki tud, segítsen a kérdőjelek feloldásában. (Kedves Kende Kata, tudom, ez az emléklap Várkonyi Nándor hagyatékában is megvan. Ha jobban olvasható, kérem, írja meg, Ön kit ismer még? És Parill Orsolyát, Takáts Gyula kedves unokahúgát is kérdezem ugyanerről.)
És vajon közülük kit ismernek az utódok? Szomorú „játékom” (szomorújátékom?), hogy ismeretlen pécsieket megkérdezek, tudják-e, ki volt Csorba Győző?Legtöbben esetleg addig jutnak: akiről a könyvtárat nevezték el? De sokan addig sem. Valamit rosszul csinálok?

Egy közös kép a találkozásról. (A másik a kiemelt kép.)

Csorba a felső sorban jobbról a második.

5. Feleségem ma egy csomó képet, újságlapot adott, nézném át, kell-e közülük valamelyik. Hogyne kellene! Lassan majd közlöm is a szkennelt képeket. Először egy különlegességet közlök.

Pécs Szabad Királyi Város felajánlása Jézus Szentséges Szívének. 1943 június 6. A felajánlás napjának részletes leírásával, két képpel és Esztergár Károly polgármester felajánló beszédével. Mint a címoldalon látható, a füzet Velényi János Cipriáné volt, Csorba Győzőné, Margitka öccséé, aki ekkor már a papi pályára készült, ciszter szerzetes lett, később káplán, majd végül esperes plébános.

A felajánlás szövegéhez Csorba érdekes története kapcsolódik.
Esztergár dús fantáziájú ember volt, de fogalmazni nem nagyon tudott. Tudta viszont, hogy én tudok fogalmazni. Egyszer írt egy cikket, ezt meg is lehet találni a Sorsunk egyik számában. Azt én stilizáltam. Ő lediktálta a nejemnek, aztán megkért, hogy gondozzam. Ugyanígy történt az is, hogy a Belvárosi Templomban a falra írt imádságot tulajdonképpen én fogalmaztam. Mint református a katolikus templomban. Ezt a beszédet mondta el Esztergár a Széchenyi téren, mikor Pécs városát felajánlották Szűz Máriának. (In: A város oldalában – Csorba Győző honlap.)

Micsoda ökumené: ugye, ez egy török kori dzsámi volt – a „népnyelvben” ma is „a” dzsámi – de ma már katolikus templom, hivatalosan Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom, de egyszerűen „a belvárosi templom”, a baloldali emléktáblán a katolikus könyörgés, 1. Kir. 8, 30 41-44;

jobboldalt a Korán szurájának szövege.

A templombelső.

(In: Itt jártam. Ugor felhasználó adatlapja adatlapja)
Mielőtt továbbmennék, folytatom a Csorba idézetet:

„Esztergár polgármestert is később hosszú időre félretették az útból. Előbb kinevezte egyetemi tanárnak ide Pécsre, a jogi karra Teleki Géza, az akkori kultuszminiszter. Kinevezte egyetemi tanárnak, a szociálpolitika egyetemi tanárának, Esztergár tehát először a polgármesterségről oda bukott le. De akkor már kezdték a fölvonulásokon a rigmust kiabálni, hogy „Reakciós Teleki, a kormányból gyere ki”. Ez azt jelentette, hogy már nem tetszett valakiknek, hogy Teleki ott van. Részben az apja miatt. De Teleki becsülte Esztergárt, akit nemsokára az egyetemről is kitúrtak. Szegény azzal fejezte be aktív működését, hogy elment köszörűsnek. Volt egy család, melynek egyik tagja tán még most is köszörűs. Híres pécsi köszörűsök voltak, és egyébként is jó kapcsolatban voltak Esztergárral. „Tükék” voltak, a pécsi iparos és kereskedő arisztokráciához tartoztak. Volt nekik egy kis boltjuk, és roppant széles ismeretségi körük, úgyhogy hosszú ideig itt a városban szinte csak ehhez a családhoz fordult mindenki, ha köszörűst akart. Esztergárnak be kellett állnia abba a köszörűs boltba, és megtanult köszörülni. Akkor már csak ezt a pénzt kapta. A felesége zenetanárnő volt egy ideig Komlón. Amikor az egész család fölköltözött Pestre, illetve Érdre, Esztergár saját könyvtára nagy részét nekünk, a könyvtárnak adta, méghozzá ingyen. Én nem fogadtam el ingyen, hanem 3-4 könyvet kijelöltem, mintha úgy vásároltam volna tőle, és azért adtam neki pénzt. Három fia volt, az egyik, azt hiszem, külföldre ment, a másikat csúnyán elintézték itt, mert részt vett valami egyetemista mozgalomban, a harmadik valahol Budapesten muzsikus.
Én igyekeztem minden alkalommal belekeverni a régi Pécsről szóló nyilatkozataimba az ő nevét, mert okvetlenül megérdemelte. Nem harácsolt semmit, bérelt lakásban lakott a családjával, a felesége is tanított, tehát nem harácsoló hivatalnok volt, ami később nagyon is divatba jött.”
(In: A város oldalában – Csorba Győző honlap.)

Követve Csorbát ezért idézem én is Esztergár történetét. Neve tisztán maradjon fenn. Akit a kommunisták és a fasiszták is elhurcoltak, nem lehetett rossz ember. És aki MOST kritizálja, annak szeretném felhívni a figyelmét, gondoljon bele, mit tett volna ő, AKKOR, azok között a körülmények között.
Gondoljátok meg proletárok: beszélni könnyű. Így visszafelé különösen.

És akkor a fenti gondolataimat ébresztő füzet, teljes egészében.

A soknevű, hihetetlen történetű templom adjon erőt a mindennapi küzdelmeinkben.

Éljen hát az ökumené és éljenek a jóindulatú emberek!

Köszönöm figyelmüket.