1. Ma két verset ajánlok. Ezúttal is itt a honlapon, mert a letöltő nem működik. Babits Mihály: A második ének. Előadja Hum László, versmondás és Halász Judit, ének; és ugyanaz a Budakeszi Széchenyi István Általános Iskola kórusa előadásban, vezényel Gulácsi Orsonya (A Buda Környéki Televízió felvétele) Nagyon hálás vagyok az előadóknak, Halász Juditnak és a kisiskolások énekkarának, meg a karvezetőjüknek, amiért Babits nagyon komoly mondanivalójú versét ennyire könnyeden szerethetővé és befogadhatóvá tették. Mert miért ne érthetnék meg a gyerekek is, ezt a részt:

Megmondom a titkát édesem a dalnak:
önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

Hiszen az egész úgyis „mesedráma”. Felnőtteknek is… teszem hozzá én. (Ld. még az 5. pontot, A második énekről szóló részt, melyben megmutatom a gyerekenek feldolgozott 6 sort a mesedráma megfelelő helyén.)
Csorba youtube csatornájára feltöltött videók listája (162 cím) itt megtekinthető (2024. 11. 28-ai állapot.)
Nem mindig hétvégén frissítek, ezért, kérem, kattintson időnként a videókra (mostanában erre a Csorba-linkekre), ajánlja az oldalt barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel az oldalra, ahol nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai vers Csorba válogatásomból:

Élt bennem él is 

Halt volna meg vagy tűnt el volna végképp
Most levelet írt idézte a múltat

Élt bennem él is mint egy régi szép kép
vonásai bár nyilván meglazultak

S ha még az Isten megver azzal is hogy
találkozom vele valami módon:

borotva éle metszi szét a titkot
és nyersen s óhatatlan megcsalódom –

Nincs mentség: szép csak emlékben maradhat
aki egyszer az idő martaléka

Kerülni kell ha ismét ránktapadhat
közös múltunk akármi morzsaléka

mert veszteség lesz veszteség belőle
kis vagy nagy seb de seb minden bizonnyal

űr mérhetetlen tudható előre
telisteli sokoldalú iszonnyal

De futva tőle nem hagy el meleg fény
hozzánk nő és kísér híven halálig

s láthatatlan de mint védő ereklyénk
énünkké lesz míg énjéből kiválik

A szavak bolyhai. Bp. : Magvető, 1988. A férfi-lét koreográfiája című ciklus negyedik verse.

A fenti vers pandantja Csorbánál, ugyanabban a kötetben, A férfi-lét koreográfiája című ciklus kezdő verse:

GAZDAG VAGYOK

Ó milyen súlyos feladat
visszanapoznom magamat
sőt visszaéveznem évtizedeznem
sőt több-több évtizedeznem

Ez persze kint csak képzeletben
de bent szoros keretben
valóban is kiderülhet
hogy sikerülhet

Esetleg egy tömény
nyárdélután ürügyén
a Duna-parti füzesbe
kamasz-szerelembe esve

amikor a fák között
sereg lány öltözött
öltözött vetkezett
szememmel tudatlan szövetkezett

Fülemben zúg-sziszeg
a töltésmenti liget
számban fűzfalevél fanyar
íze kapar

Fuldoklom reszketek
vágyban majd elveszek
Enyém az a délután
most is jó hatvan év után

Hát így! – S még százezer
perc van idézni s hely
és mind az enyém az enyém:
ilyen gazdag vagyok én

Gazdag vagyok, a vers a költő előadásában.
A szavak bolyhai. – Bp. : Magvető, 1988. A férfi-lét koreográfiája című ciklus nyitó verse.

A ciklus versei a férfi lét gyötrelmeiről, az emlékek fel- és eltűnéséről, változásairól szólnak. Jól érzékelhető, hogy amíg a Gazdag vagyok-ban az emlékek fejben történő felidézését széppé és kedvessé emeli  a költő, addig a valóságos megjelenés az emlékezetben felbukkanó képet porrá omlasztja:

Nincs mentség: szép csak emlékben maradhat
aki egyszer az idő martaléka

Kerülni kell ha ismét ránktapadhat
közös múltunk akármi morzsaléka

mert veszteség lesz veszteség belőle
kis vagy nagy seb de seb minden bizonnyal

űr mérhetetlen tudható előre
telisteli sokoldalú iszonnyal

Szinte az agyunkba mar a két sor fájdalmas összegzése:

Nincs mentség: szép csak emlékben maradhat
aki egyszer az idő martaléka

A vers lezárása azért némi megnyugvást ad:

De futva tőle nem hagy el meleg fény
hozzánk nő és kísér híven halálig

s láthatatlan de mint védő ereklyénk
énünkké lesz míg énjéből kiválik

És ha belegondolunk, valóban ez a kettősség az emlékkép és a valóság kapcsolatának pontos „megfejtése”. A ciklus ezt megelőző versében (Valami érték elveszett) is kibomlik az ellentmondás:

A testét azt is… Most már csak sután
dünnyögve fejcsóválva könnytelen
(de tán befele sírva)
kísérem szemmel tántorgásait:
valami érték elveszett
s kicsit talán
megbillent
egyensúlya a világnak

Csorba köteteire jellemző a pontos szerkesztés: ciklusainak rendje mintegy „összerántja” verseinek mondanivalóját, a ciklus versei erősítik, magyarázzák egymást.

És mennyire igaza van Weöres Sándornak:
Az esemény jön és elsuhan
s az emléknek száz ideje van.

5. Mivel az 1. pontban ajánlott Második ének című klip A második ének című Babits kötet rövidke részlete, ajánlom a könyvet is és annak regényes történetét Török Sophie előszavával. A teljes kötet az OSZK jóvoltából itt olvasható.

Babits Mihály: A második ének. Könyvborító. Az OSZK példányáról.

„Ez a négy felvonásos mesedráma 1911-ben készült, de Babits Mihály csak a harmadik felvonást tartotta méltónak arra, hogy nyilvánosság elé bocsássa; ez a harmadik felvonás Vihar címen 1911. október 1-én jelent meg a Nyugat-ban, később pedig, 1928-ban ismét kiadta az Összes Versek között.
A Nyugatban kiadott harmadik felvonás elé a következő bevezető sorokat írta:
»Ez a költemény harmadik felvonása egy készülő mesedrámának, amellyel talán valamelyik színházunk is kísérletet tehet. A mese, mely egészen sablónos, egy balatoni mondán és a jó Garay ismert versén alapul a kecskekörmökről és a tihanyi ekhóról. Az első felvonásban a dalos pásztor „aranyszőrű kecskéket őriz Tihany fokán”, míg a király meghallja bűvös énekét és elhívja őt a beteg királylányhoz, hogy dalával felvidítsa. Ez ama véletlenség, mely minden dalos életében egyszer előfordul. A második felvonás azt adja elő, hogyan gyógyítja meg a pásztor dalával a beteg királylányt. Hősiesen, mert sikertelenség esetén a halál vár rá, mint minden dalosra. A harmadik felvonásban a pásztor már ifjú király és a királylány férje. Így látjuk őt viszont.«” (Idézet az antikvarium.hu oldalról.)

A kötet Csorba könyvtárában:

Babits Mihály: A második ének / [Előszó Török Sophie]. – Bp. : Nyugat Kiadó és Irodalmi R.T., 1942. – 103 p. ; 25 cm. – Négyfelvonásos mesedráma. – Kötött. – Tulajdonbejegyzés a védőlap homlokoldalán: „Csorba Győző, ”. – Bibliofil kiadás. – Kitűnő állapotban. – Proveniencia ismeretlen.
(A leírt Csorba-példányt sajnos nem találom: a költözések, örökös átrendezések közben „eltűnt”. Amint meglesz, pótolom a képeket.)

Babits Mihály portré.

Babits és Török Sophie különös házasságáról, kettejük és Szabó Lőrinc különös „szerelmi háromszögéről” itt olvashat, itt pedig a 2. pontban Boncza Berta és Kozmutza Flóra szerelmi esetei között ír a hihetetlenül furcsa esetről a szerző. Ha Nyáry Krisztián könyveket írhatott tele szerelmi ügyekkel, pletykákkal, egyet talán én is említhetek;)

A klipekben idézett részlet a szövegkörnyezetében:

AZ IFJÚ KIRÁLY:
És ha ma daloltam, bírok-e majd holnap?
És azt hiszem olykor, hogy sohase bírtam.

A KIRÁLYNŐ:
S nem dalod volt a nap, amitől kinyíltam?

AZ IFJÚ KIRÁLY:
Megmondom a titkát édesem a dalnak:
önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
(Az 1. pontban ajánlott klipek szövege itt jelenik meg a mesedrámában. Kiemelés tőlem: P. L.)

A KIRÁLYNŐ:
Ó, te szegény férjem! Ne! Erre ne gondolj!

AZ IFJÚ KIRÁLY:
Nem tudok én, látod, dalolni a gondtól.
Ifjúnak az első könnyű dal és vig dal,
de ki tudja, mi nem jön a másodikkal?
Visszaeső, kényes rakéta a véré,
nem körmös a szárnya, mint a denevéré. .
Jön a szégyen!

A KIRÁLYNŐ:
Nem! Nem! Soha! Semmiképpen!

AZ IFJÚ KIRÁLY:
Tudod, mért dalolok? Mert k ö t e l e s s é g e m !
És tudod-e mi a kötelesség? Börtön,
börtön, amely fogva tart idegen földön,
falait a foglyok éltükön át túrják
s halnak a homályban; soha ki nem fúrják,
és magas a börtön: de nincsen tetője
s akinek van szárnya, kiszállhat belőle,
föléje repülhet, messze — ha nem gyáva.

A KIRÁLYNŐ (biztatva):
Madár a te lelked, csodaszép!

AZ IFJÚ KIRÁLY:
Az: páva!
Kötelesség nékem hét lakat a szájra,
mely a fogoly lelket elapadni zárja
s ha kötelességtől ajakam megzendül,
nem az ének tör ki, csak a lakat csendül.

A KIRÁLYNŐ:
Gyere, szökjünk messze! Ne dalolj, csak

AZ IFJÚ KIRÁLY:
Maradok, dalolok — mert kötelességem.
Eldalolok mindent, úgy, ahogyan érzem,
beleöntöm a vért, amitől most vérzem.
Hajdan a világot énekeltem ifjan,
amikor még é n n e k a világot hívtam.
Szívvel idegenbe hódítva beszálltam,
ami legmesszebb volt, legszebbnek találtam:
de a fájdalomnak természete olyan:
megtanított, hogy csak magamat daloljam.

A KIRÁLYNŐ:
Dalold magadat hát, es ne szeress engem,
csak magadat s a dalt, mesterem és szentem.
Ne szeress, csak csókolj; ne szeress, csak ölelj:
akkor legyek én jó, ha felejteni kell.
Hallga! A szél elállt, de a hab még egyre
hull lejteni völgynek, tör hajtani hegyre
s nem tudja feledni ütemét a szélnek.

AZ IFJÚ KIRÁLY (tenyerébe hajtva arcát):
Ó, de szomorú lesz a második ének!
(Függöny.)
(Ritkított betűkkel szedett szavak az eredeti szövegben. P. L.)

6. Ezúttal egy másféle, vidámabb emlékezés, nem is olyan vidám korszakból: Baranyai Bors. 3. sz. 1954. január 15.

A viccek és humoros(nak szánt) szövegek magukért beszélnek: szerintem pontosan visszaadják a korszak lényegét. A címoldal krokiját minden valószínűség szerint Szöllősy Kálmán írta. Tüskés Tibor egy írásában valahogyan így említi Szöllősy Kálmánt: Baranya megye legnagyobb humoristája. Tekintve, hogy ő az egyetlen… Persze Tüskés méltán volt mérges Szöllőre (ahogyan egykor beosztottjai emlegették a Pécsi Városi Könyvtár igazgatóját), mert egy triumvirátus tagjaként nem sokkal a Jelenkor szerkesztői kinevezése után Tüskés megbuktatására szervezkedett, amiből azután, Csorba hathatós közbenjárásának köszönhetően is – akkor – nem lett semmi.

7. A Bertók László Költészeti Díj idei díjazottjairól és a díjátadásról.

A beharangozó a Kodály Központ oldaláról.

És a beszámoló a díjátadóról. A díjazottak: a Bertók László Költészeti Díjat Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas költő, író, műfordító, a kisdíjat Pál Sándor Attila kapta. Gratulálunk a díjazottaknak és emlékezünk Bertók Lászlóra, születésnapja után kissé megkésve.
Hogy a díjnak nevét adó Bertók Lászlót is megidézzem, idemásolom egyik – számomra – legszebb versét:

Nagyanyám

Aszaltszilva arcú,
görbült nagyanyám,
decemberi varjú
vén gesztenyefán,

hócsillagos télben
lelsz-e még magot?
Látsz-e hulló égen
néha szép napot?

Lelkedet a vállad
azért tartja csak,
hogy a vesző vágyak
arra hulljanak?

Vagy fel tudsz még szállni,
ha a föld nehéz?
Szemed csendje nyári
mezőket idéz:

Búzavirág-fényű
reggelek tüzét,
érett zizzenésű
élet örömét,

szikár nagyapámat
friss tarló fölött,
derekán a nyárnak,
aki megszökött.

De messziről jöttél
dűlőutakon.
Elmaradt négy testvér,
egy tucat rokon.

És most itt kucorgol
eres küszöbön,
ajkad imát mormol,
lesed, hátha jön

nagyapa a csöndből
hulló égen át,
ellopni a földről
árva asszonyát.

Csodálatos képek, hasonlatok… Hej, Laci, Laci, mennyi emlék ébred soraidat olvasva. Nagy kár, hogy későbbi verseid bennem nem hagynak ekkora nyomot. De, mint annyiszor mondtad nekem: nem értesz te a versekhez. Mondtam is válaszul, már a harmadik-negyedik vései feles után: annyira biztosan nem, hogy a te újabb verseidet értsem…

Hosszú lett, megint. Köszönöm türelmüket.