1. Ma két, a blog tartalmához közvetlenül kapcsolódó verset ajánlok Csorba youtube csatornáján: Heltai Jenő: Szabadság (írott szöveg magyarul és angolul) és Weöres Sándor: XX. századi freskó  (írott szöveg magyarul és angolul). Kérem, olvassák el az 5. pontban a versekhez írt megjegyzéseimet.
Itt áttekintheti a csatornán meghallgatható/nézhető versek, szövegek legfrissebb listáját. (2024. 07. 21., 137 tétel.)
Kérem látogassa a Csorba youtube csatornát, lájkolja a videókat, ajánlja barátainak, ismerőseinek és iratkozzon is fel a csatornára. A csatornán nem csak Csorba verseket közlök, válogatok más szerzők youtube-ra feltöltött videóiból is, ha azok tulajdonosa nem korlátozza a felhasználást. Köszönöm a kattintást!
2. Csorba Győző kötetek részletes ismertetése a honlapon.
3. Csorba versek hang- és videófelvételeken.
4. Mai Csorba vers a válogatásomból.

Béke

„Békesség a jóakaratú embereknek!”
– hangzik kétezer éve.
„Háborúság a rosszakaratú embereknek!”
– hangzik mondatlanul.
Sok a jóakaratú ember,
kevés a rosszakaratú,
s a háborúság
mégis a jóakaratú
embert pusztítja, őrli
kétezer éve,
s még több ideje már.

„Békesség a jóakaratú embereknek!”

De a békesség
nem szállongó galamb,
melyet ha hívsz, kezedre száll.
A békesség fénylő jutalom:
összeharapott foggal,
ököllel,feszülő inakkal,
szájpadláshoz ragadó nyelvvel,
alázattal
kell küzdeni érte,
mint Jákob küzdött volt az Úrral.

Békességet akarsz?
Küzdj hát magad is érte!
Hogy a háborúság
forduljon a gazdái ellen,
forduljon táplálói ellen,
falja föl őket,
eméssze el őket,
s veszett ebként fusson ki a világból,
fusson ki az űrbe örökre!

S végre ne puskacső elé
szoptassa gyermekét az asszony,
ne tömegsírok árkai felé
vezesse gyermekét a férfi.

Megjelent a Szó ünnepe (Magvető, 1959.), az Összegyűjtött versek (Magvető, 1978) és a Vissza Ithakába : Válogatott versek (Magvető, 1986.) című kötetekben.

Végül a fentebb említett három alkotó közös fotója:

Csorba Győző, Heltai Jenő, Weöres Sándor. (Csorba fotója az 5. pontban bemutatott Tavasz Magyarországon című kötet kiadásának idején, 1965-ben készülhetett.)

5. Azért tértem el a versválogatásom betűrendjétől, mert a nagy hőségben a minap nem tudtam elaludni, levettem hát egy kötetet az antológiák közül, amelyekben Csorba is megjelent, és abban rátaláltam a fenti Csorba versre. Ezeket a Csorba verseket is közlő antológiákat a megjelenés időrendjében a Csorba Győző című bibliográfiában az összeállító Bertók László a 335. tételtől a 441/1-es tételig sorolja, ám ennél már jóval több akad, hiszen a bibliográfia megjelenése óta is több antológiában olvashatunk Csorba verse(ke)t. Volt miből választani, tekintve, hogy ezek az antológiák a Csorba könyvtárából nálunk maradt könyvek között egy helyen, egymás mellett sorakoznak. Hogy miért éppen ezt a kötetet vettem le? Elfeledtem már, melyik Csorba vers(ek) vannak benne és kíváncsi voltam, egyáltalán hogyan kerülhetett ebbe a felszabadulást és az utána következő húsz év költészetét bemutató kötetbe a pár évvel korábban még mellőzött Csorba. A versről nemrég már írtam a blogon, amikor elértem hozzá a betűrendben, most mégis „elővettem”, ezúttal nemcsak az (egyre fontosabb) aktualitása miatt, hanem azért is, hogy a kötetet is bemutathassam. A kötet leírása:

Tavasz Magyarországon : Húsz év magyar verseiből / [vál. és szerk. Illés Lajos]. – Bp. : Szépirod. Könyvk., 1965. – 630 p. ; 24 cm. – A kötetben Csorba versei: Béke (p. 358-359); Csata (p. 359-360.); Gyermekkori táj (p. 360-361.). – Kötött. – Jó állapotban. – Tiszteletpéldány. – Magyar irodalom, vers, antológia, 1945-1965, Csorba Győző.

A kötetről céljáról a kötetbe helyezett, könyvjelzőként használható „fül” szövege jól tájékoztat:

Hogy az antológia (a kötetről képválogatás itt érhető el) a nyilvánvalóan politikai tartalmat sugalló cím ellenére mégsem lesz Magyarország – eufemisztikusan felszabadulásként aposztrofált – szovjetek általi elfoglalásának és az azt követő Kádár kornak a dicsőítése, azt a fenti fülszöveg is magyarázza:
„Felszabadulásunk huszadik évfordulójára kiadónk az elmúlt két évtized lírai költészetéből széles körű antológiát jelentet meg. A kötet szerkesztője Illés Lajos költőink java terméséből válogatott – bemutatva ezzel, mai líránk színképét. Sokoldalúságra sőt a lehető teljességre törekedett: a különféle eszmei és művészi törekvések, utak, pályák és költői munkásságok ábrázolására, egyéni életműveknek líránk összfejlődésével kapcsolatban való érzékeltetésére.” Egy olyan csel ez, amire elégedetten csettinthettünk és azt mondhatjuk, „ögyes”, mert ennek a szerkesztési elvnek csak úgy lehet megfelelni, ha nem csak az évforduló megkívánta politikai töltetű verseket válogat a szerkesztő, hanem – úgymond – összképet ad. Hogy csak egy kirívó példát említsek, így kerülhet az antológiába Weöres Sándor Magyar etüdök-je, benne a Fut robog a kicsi kocsi kezdetű gyermekmondókával, vagy a Felhőkakukvár kezdetű, az Undor Angyalát idéző „XX. századi freskó” című alkotás melynek ez a befejezése:

„Az eleven fáklya körbe-szalad és ordít:
„Hallottátok-e: ne fontoskodjatok!
E két szó a nektek röpített ige, e két szó a Nagy Könyv,
e két szó, mely a világ rángását feloldaná!
Ne fontoskodjatok! Ne akarjatok zászlót lengetni,
építő, romboló, mentő mozdulatokkal hadonászni,
hagyjátok a jelszókat, fontoskodó elveket, rángató eszméket!
Halljátok: semmi előnyt ne kivánjatok,
előny értékében ne higgyetek,
s lemállik rólatok a százféle téboly, mely mind előnyt kinál!
és olyanok lesztek, mint a szívverés: nyugalma működés, és működése nyugalom.”

Igy kiált az eleven fáklya, végre összeroskad,
száján dül a pernye, a korom,
még csontja is fekete.

Az Undor Angyala
egykedvüen játszik
a rom felett.
Vár.”

A vers teljes szövege itt olvasható magyarul és angolul, itt pedig meghallgatható.

Persze aztán ömlesztve jön „ideológia” is a kötetben, de hát valamit valamiért. Itt van azonnal Jankovich Ferenc Sej a mi lobogónkat című, a fényes szellők korszakának indulójává avanzsált lelkesítő verse. Íme, a vers népzenésített feldolgozása. (Ezt ifjúkoromban, hogy ne mondjam sihedernyi koromban – hej, te bunkócska – így danoltunk: Sej a mi bugyogónkat…) Egyet ide, egyet oda. Dehát ott van a fülszövegben, hogy a szerkesztő „Sokoldalúságra sőt a lehető teljességre törekedett: a különféle eszmei és művészi törekvések, utak, pályák és költői munkásságok ábrázolására, egyéni életműveknek líránk összfejlődésével kapcsolatban való érzékeltetésére.” (Hijnye, de kacifántosan fogalmazott „megkerülős csel” ez;) Kinek, milyen kifogása lehet akkor? Hiszen nézzék a mellékletben a tartalomjegyzéket: valóban, mindenki ott van. Lehet-e bárkinek szava a könyv ellen? Hej, Aczél György, hej Lendvai Ildikó, ki teszi mostanában a kötetekre, illetve a digidokokra (digitális dokumentumok) a pöcsétet:  nihil obstat? Talán czukorhegyen egy algoritmus?

De nézzük Csorbát: azt gondolhatnánk, mit keres itt ez a „pesszimista”, társadalmi kérdések ábrázolásától távol maradó és emiatt sokáig elutasított költő? Hát ugyanazt, mint Weöres vagy a többiek. Egy sima, egy fordított: egy Csorba, egy Gereblyés László, egy Weöres, egy Bolsevik honfoglalás (Szüdi György), egy Benjámin László (Lenin), egy Nagy László (Jártam én koromban, hóban…) stb. Cenzor kicselezve. És ha jól olvassák a tartalomjegyzéket, nyugodtan mondhatják: de mennyire kicselezve! Így lett (lehetett) a politikai évfordulóra készült kötetből egy valóban értékes, teljesség igényével készült, jó korképet nyújtó antológia. (Ajánlom nézegetésre, talán még nem dobták ki a könyvtárakból!) És szólhat-e bárki bármit, ha nagy világégéstől nem is olyan távoli időben a békét kívánja valaki, mint Csorba? Méghozzá úgy, hogy minden korszak háborúpárti politikusainak, a maiaknak is, figyelmeztetés legyen:

Békességet akarsz?
Küzdj hát magad is érte!
Hogy a háborúság
forduljon a gazdái ellen,
forduljon táplálói ellen,
falja föl őket,
eméssze el őket,
s veszett ebként fusson ki a világból,
fusson ki az űrbe örökre!

Micsoda trouvaille a szerkesztőtől Heltai Jenő Szabadság (Heltai Jenő: Szabadság, videó) című versének a kötet élére állítása! A versben megfogalmazott kritériumok teljesen egyeznek az én szabadságról alkotott elképzelésemmel. Csak csendben megjegyzem, a kiadás két évvel azután történt, hogy az USA követelésére (állítólag) az utolsó politikai foglyot is kiengedték a magyar börtönökből. (Ja, de mégsem! Lénárd Ödön piarista szerzetest pl. 1977 június 30-án, „Kádár kegyéből a Vatikán kérésére„, fél évvel (!) a „hivatalos” szabadulása előtt engedték ki.) És kérdezem még: létezett-e bárhol, bármikor a világon olyan hely, ahol olyan szabadságban élhettek az emberek, amelyet Heltai vizionál a versében? Aki tud ilyenről, kérem, írja meg nekem a pinter2laszlo@gmail.com címre.

Köszönet a (ki)cselező(k)nek! Jobbak, mint Lamine Yamal, Vinicius vagy Bellingham! (Jézusom, hol van itt a dekára kimért polkorrektség, mint a holivudi (sic!) filmekben? Hiszen mindhárom focista színes bőrű. Ja, ez persze nem baj, mert tényleg köztük vannak a legnagyobb cselgépek.)

6. Ajánlom szíves figyelmükbe a  Pécs Irodalmi élete 1945 után című „podcast”ot, jelentsen akármit ez a fölkapott internetes szó. Ágoston Zoltán és Bánkuti Zoltán beszélgetése érdekes keresztmetszetet ad a jelzett időszak irodalmáról. Én a korszak 1990-ig terjedő éveit vizslatom, a beszélgetők inkább talán az 1990 utánit. Kinek a pap, kinek a papné. De ez is így teljes, mint az ismertetett kötet a kétarcúságával.

Köszönöm figyelmüket az „enyhületben” is.